Magyarország újra a világ vezető tudományos magazinjának vezércikkében szerepel, igaz, a lapban ezúttal sem a magyar tudományos élet vagy a világraszóló hazai innovációs potenciál dicsőítése kapott helyet. A Nature legutóbbi, április 19-i lapindító véleménycikkében az immár negyedjére, elsöprő győzelemmel újraválasztott Fidesz-kormányt, valamint a vezetőjét, a lap által szélsőjobboldaliként hivatkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnököt említik elrettentő példaként. Az immár 12 éve regnáló magyar kormányfő és adminisztrációja annak szemléltetésére került be a Nature cikkébe, hogy milyen veszélyeket jelenthet a tudomány fejlődése és a tudományos kutatások szabadsága szempontjából, ha egy megválasztott államfő nem elkötelezett a demokratikus alapelvek mellett.

A világ vezető tudományos folyóirata az Európai Tanács 2020 szeptemberi jogrendi beszámolójára hivatkozva azt írja, hogy „Orbán kormánya aláásta a magyarországi bíróságok, a felsőoktatási rendszer és a média függetlenségét, amióta 2010-ben hatalomra került”. Az intelmeket a francia elnökválasztás finisére időzítették; a Nature szerint a francia kutatóknak fontolóra kell venniük, hogy a szélsőjobboldali elnökjelölt, Marine Le Pen rövid távú kutatásfinanszírozási ígéretei eltörpülnek a katasztrófa mellett, amit Le Pen megválasztása jelentene.

„Mindenki tekintsen Magyarországra mint EU-s esettanulmányra, amiből kiderül, mi történik, ha egy szélsőjobbos vezetőt választanak meg”

– írja a Nature.

Le Pen a tudósok pénztárcájára és kényelmére bazíroz

A francia elnökválasztás most vasárnap esedékes második fordulóján a közvéleménykutatások szerint Le Pen és pártja, a Nemzeti Tömörülés számára soha nem látott közelségbe került az elnöki szék. (A Nemzeti Tömörülés elődjét, a Nemzeti Frontot a politikus apja, Jean-Marie Le Pen alapította 1972-ben.) Bár a kortesbeszédek, akárcsak szerte a világon, Franciaországban sem a tudományos élet szabadsága vagy finanszírozási kérdései köré szerveződnek, Macron kihívója minden lehetséges fórumon voksokat igyekszik szerezni, így a francia tudományos közösséget is megszólította. Azt hirdeti, megválasztása esetén legalább részben visszaállítaná a Nicolas Sarkozy elnöksége előtti finanszírozási rendszert.

A Nature vezércikke szerint Le Pen tudományfinanszírozásra vonatkozó ígéretei csábítóak lehetnek a francia tudósok egy része számára, miközben Le Pen kormányprogramja összességében jelentősen alááshatja a francia kutatók nemzetközi együttműködéseit és kutatói szabadságát.

A Nature hasábjain megjelenő aggodalmaknak az a magyarországi eseménysorozat szolgáltathat alapot, amelynek keretében először 2018-ban, az akkor harmadjára kétharmados támogatást szerzett Fidesz-kormányban szárnyra kaptak az első elképzelések arról, hogyan szervezné át a magyar kormánypárt a kutatások állami támogatását, és miként szervezné ki az akadémia alól a kutatóintézeteket. 2019 januárjában Lovász László matematikus, az MTA akkori elnöke már arról írt az intézmény honlapján, hogy „ezt az MTA-val nem egyeztetett kormányzati lépést az MTA elnöksége és rendkívüli közgyűlése is egyértelműen visszautasította. Az MTA vezetése és az Innovációs és Technológiai Minisztérium minisztere, Palkovics László (az MTA rendes tagja) közötti tárgyalások során mindeddig nem vált világossá, hogy milyen konkrét célok érdekében történt meg ez az átcsoportosítás. Ugyanakkor a költségvetési átcsoportosítás alapján az ITM minisztere már tavaly nyáron vázlatos javaslatot tett az MTA kutatóintézeti hálózatának, profiljának és működtetésének átalakítására vonatkozóan, amely egyébként az MTA-ra vonatkozó törvény szerint kizárólag az MTA közgyűlésének hatásköre. Az Akadémia vezetése és egész közössége mindeddig nem kapott semmilyen érdemi, írásos dokumentumot arról, hogy milyen konkrét terve van az ITM-nek erre az átalakításra.”

A Nature akkor is vezércikket írt, ami a kutatóhálózati autonómiára semmilyen hatással nem volt

Akkoriban a Nature ugyancsak vezércikkben foglalkozott azzal, hogy Magyarország „autokrata kormánya aggasztó módon mozdult rá az ország tudományos intézményeire”. Az Európai Tudományos Akadémiák Szövetsége és a visegrádi országok akadémiái egyaránt nyílt levélben álltak ki az MTA autonómiája és a tudományos kutatás szabadsága mellett. A nyilatkozatokban az aláírók kérik, hogy a magyar kormány vonja vissza az akadémia költségvetését érintő javaslatát, és tegye lehetővé az érintettekkel az érdemi konzultációt. Mindhiába, mert a forráselvonás és az átszervezés teljes egészében a kormány elképzelései szerint zajlott le, miután Palkovics a kormány által kézivezérelt állami tévécsatornán keresztül üzent Lovásznak és a közvéleménynek, hogy szó sincs az MTA államosításáról, legfeljebb csak meg kell majd állapodni „bizonyos nagyobb ügyekben”.

Hogy a megállapodást pontosan miként is gondolta, azt Palkovics nem fejtette ki bővebben, de az új állami ernyőszervezet, az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat alá kiszervezett tudósok munkájába nem volt rest az első adandó alkalommal jelentősen beavatkozni: 2020-ban utólag megváltoztatta az alapkutatási pályázatok (hagyományos nevén: Országos Tudományos Kutatási Alapprogram, azaz OTKA) nyerteseinek rangsorát, felülírva a szakmai zsűrik véleményét, és felrúgva azt a 35 éves gyakorlatot, miszerint kutatási pályázatok elbírálását csak a tudományok művelői végezhetik. Két olyan kutatót is előre soroltak, akik közel állnak a kormány tudománypolitikájához – egyiküket úgy ítélte utólag támogathatónak a hivatal, hogy a szakmai zsűri eleinte a legutolsó helyre sorolta a pályázatát.

A kényelemnek nagy az ára, ezt példázza Magyarország

Franciaországban az akadémikusok közalkalmazottként végzik munkájukat; a rendszert Nicolas Sarkozy exelnök bolygatta meg azzal, hogy az egyetemi és kutatóintézeti finanszírozást angolszász mintára kezdte el átalakítani. A kutatók és a versenyszférában jelentős kutatási potenciált jelentő innovatív vállalatok együttműködését szorgalmazta, aminek következtében a francia állam – miközben veszített a tudományos kutatások feletti kontrolljából – a kutatásokra szánt költségvetési összegek egy részét a vállalatok számára tette elérhetővé. Bár a lépéstől a kutatói szabadság növekedését is várták, a tudósok nagy része nem fogadta kitörő örömmel az átszervezést, részben mert attól tartottak, hogy új munkáltatóik szigorítanak a munkafeltételeiken.

Az elnöki székért most újra induló Macron folytatta a Sarkozy által elkezdett tudományfinanszírozási reformot. Csakhogy ezek az átalakítások továbbra sem aratnak osztatlan sikert a francia tudósok körében, emiatt egyes társadalomtudósok úgy vélik, Le Pen ígéretei vonzóak lehetnek az elégedetlenkedő tudósok körében.

Az elnökválasztási hajrá kibontakozását aggodalommal figyelő társadalomtudósok a Nature-nek arról beszéltek, félő, hogy a munkáltatói viszonyok visszarendezésével megnyert tudósok nem számolnak azzal, hogy Le Pen kormánya nemcsak a kutatói szabadságra jelent komoly fenyegetést, hanem Franciaország és az EU kapcsolatára is. Le Pen ugyanis azzal kampányol, hogy szigorítaná a nem francia EU-állampolgárok foglalkoztatási feltételeit, csökkentené a francia hozzájárulást az uniós kasszához és általában véve is gátját vetné a Franciaország és az unió közötti szabad munkaerő-áramlásnak.

Mindezek a legutóbbi elnökválasztáson, 2017-ben elidegenítették Le Pentől a tudósokat, akik – mint azt utólagos értékelőjében a Science folyóirat elemezte – inkább Macront támogatták. Kérdés, hogy az állami pénzcsapok újranyitásának ígérete képes-e hatni a tudóstársadalomra, miközben az aggodalmaskodó kutatók szerint Le Pen megválasztása ugyanazzal fenyegetheti Franciaországot is, mint Magyarországot: hiába ígért a magyar államfő 500 millió eurós fejlesztést a magyar egyetemeknek, ha az EU két nappal a megválasztása után elindította Magyarország ellen a jogállamisági eljárást, aminek következtében eurómilliárdokat vonhat meg a közösség azon tagjától, amely nem tartja tiszteletben az unió legalapvetőbb értékeit.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: