Miután 2020 augusztusa már az SZFE-botrányról, az egyetemi autonómiába való hatalmi beavatkozásról szólt a magyar közéletben, a hónap legvégén a tudományos életben is kitört az egyelőre közleményekben és nyílt levelekben vívott szabadságharc. Mint kiderült, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) utólag megváltoztatta az idei alapkutatási pályázatok (hagyományos nevén: Országos Tudományos Kutatási Alapprogram, azaz OTKA) nyerteseinek rangsorát, felülírva a szakmai zsűrik véleményét, és felrúgva azt a 35 éves gyakorlatot, miszerint kutatási pályázatok elbírálását csak a tudományok művelői végezhetik.

A pályázatot kiíró, az ITM alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) egy új tudománymetriai rendszer bevezetésével indokolta a döntést, a kutatók szerint azonban a pályázati kiírásban nem szerepelt az új szempontrendszer figyelembe vétele, így a hivatalnak nem volt joga arra hivatkozva belenyúlni a sorrendbe. Nem segítette az NKFIH érvelését, hogy hamar kiderült, két olyan kutatót is előre soroltak, akik közel állnak a kormány tudománypolitikájához – egyiküket úgy ítélte utólag támogathatónak a hivatal, hogy a szakmai zsűri eleinte a legutolsó helyre sorolta a pályázatát.

A támogatottak körének utólagos módosítása ellen több száz vezető kutató, többek között az OTKA és az NKFIH korábbi elnökei, az Európai Kutatási Tanács (ERC) volt alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke és tudományos osztályai, illetve az idei OTKA-pályázat nyertesei is felemelték a hangjukat, de Palkovics László innovációs miniszter szerint üdvözlendő fejlemény, hogy végre a kutatások finanszírozójának is lehetősége nyílik a döntések felülvizsgálatára, méghozzá a legkorszerűbb objektív mutatók alapján.

„Nem tesz jót, hogy mindig instabil állapotba hozzák a rendszert. A tudományt nem lehet úgy működtetni, hogy bármelyik pillanatban bármi megtörténhet” – mondta a Qubitnek a történtekről egy vezető természettudós, hangsúlyozva, hogy nincs minden információ birtokában a pályázatok elbírálásáról. A tudomány stabil rendszerekben prosperál, a hektikusakban kevésbé, most viszont évről évre történik valami jelentős változás. A mostani elbírálásnál szerinte még az is jobb lenne, ha törvénybe fektetnék, hogy a végén Palkovics László egy személyben dönti el, kihez kerüljenek a pénzek – mert akkor az már kiszámítható rendszer lenne. A kutató számára az az üzenete a történteknek, hogy idővel háttérbe szorul vagy meg is szűnik az OTKA.

„A 2015 óta a falon lógó puskát tavaly páncéltörő ágyúra cserélték, és mindjárt be is vetették”

Az 1986-ban alapított OTKA már a Kádár-rendszer végén a tudományfinanszírozási rendszer demokratizálására törekedett, az 1997-ben elfogadott OTKA-törvény pedig tovább erősítette a politikától független tudományági zsűrik és szakmai kollégiumok szabadságát a döntéshozásban, garanciákat nyújtva a belterjesség ellen. A jogszabályhoz egészen 2014-ig nem nyúltak hozzá, amikor is Pálinkás József javaslatára az OTKA beleolvadt a frissen létrejött Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalba, az NKFIH-ba. Pálinkás, az MTA korábbi elnöke, aki épp 2014-ben lett az NKFIH létrehozásáért felelős kormánybiztos, azzal védte a lépést, hogy a kormány kutatás-fejlesztési célú költségvetéséből így akár megduplázhatók lesznek az OTKA forrásai.

A források valóban nőttek, a tudomány autonómiáját féltő kutatók azonban nem örültek annak, hogy a hatalom pluszpénzért cserébe bekerült a döntéshozási folyamatba azzal, hogy az NKFIH elnöke rendelkezhetett a végső szóval. Pálinkás tartotta a szavát, és egyszer sem nyúlt bele a szakmai zsűrik által felállított támogatási sorrendbe. A 2014-es innovációs törvény még visszafogottan fogalmazott a hivatal elnökének jogairól („a támogatási döntést az NKFI Hivatal elnöke hozza meg”), a törvény tavalyi módosítása során azonban a következő szakasz is bekerült a jogszabály szövegébe:

„A Kormány által kijelölt szerv vezetője egy adott pályázati kiírás vonatkozásában dönthet úgy, hogy a pályázatok a (2) bekezdésben [tehát a szakértői testületek által] meghatározott rendtől eltérően kerülnek értékelésre.”

Lényegét tekintve ez apró változtatásnak tűnik, de ahogy Kenesei István nyelvész írta az Élet és Irodalomban: „A 2015 óta a falon lógó puskát tavaly páncéltörő ágyúra cserélték, és mindjárt be is vetették.” Palkovicsnak mindenesetre jó védekezési alapot nyújt az, hogy még tőle függetlenül alapozták meg a tudományos döntések visszaforgatását a politikába, Freund Tamás idén megválasztott MTA-elnöknek küldött levelében ugyanis így fogalmazott: „még 2014-ben éppen a Magyar Tudományos Akadémia egyik korábbi elnöke, Pálinkás József javaslatára lett az akkori OTKA iroda a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal része. Ez a változás már akkor magában hordozta annak lehetőségét, hogy a mindenkori NKFIH elnök az OTKA kollégiumok döntéseit felülbírálhatja.”

Az 1997-es OTKA-törvény szövegének megalkotásában részt vevő Patkós András fizikus szerint a miniszter szavai világossá teszik, hogy kiteljesedett a tudományos autonómia 2014-es feladásával elindult folyamat, és visszatérhet az egyszemélyi miniszteri döntések nyomán induló látványprojektek korszaka, amelyből az OTKA alapításával próbált kitörni a magyar tudományos közösség. „A tudomány művelésének a kutatói társadalom által átlátható, nyilvános értékeléssel párosuló mechanizmusát jelképező OTKA megnevezését a létének alapelveit tagadó miniszternek illetlen dolog szájára vennie. Az OTKA története 2020-ban véget ért, a (tudományos) rendszer visszaváltozás befejeződött. Volt 20-25 nagyszerű évünk” – írta Patkós a Népszavában.

Amikor Pálinkás Józsefet kérdeztük az ügyről, épp egy nemzetközi panel munkájában vett részt, ahol egy külföldi ország egyetemeit kell értékelni. „Ott fel sem merülhet, hogy a rangsort módosítja a miniszter. Minden paneltag azonnal felállna, és soha többé nem vállalnának, vállalnánk értékelést az adott minisztériumnak” – mondta Pálinkás, kijelentve, hogy „minden szempontot a zsűrinek, panelnek kell mérlegelnie. Az utólagos belenyúlás elfogadhatatlan.”

A hobbiból indított oldal, ami lenyűgözte a minisztériumot

A pályázatok elbírálásánál idén bevezetett tudománymetriai rendszer a tudomanymetria.com nevű weboldalt takarja, amelynek létrehozója és üzemeltetője a Semmelweis Egyetem Bioinformatikai Tanszékét vezető Győrffy Balázs és munkatársai. Az MTA Lendület-ösztöndíjas Győrffy a daganatos betegségek kezelésében hasznos biomarkerek (biológiai jelek) kutatása mellett tudománymetriai lapokban is rendszeresen publikál – tanulmányai szerint a kutatók publikációs aktivitása összefüggésben áll a későbbi tudományos sikerességgel. Vagyis, kicsit leegyszerűsítve: minél többet publikál valaki, annál nagyobb eséllyel válik sikeres, elismert kutatóvá a későbbiekben.

Az érvelés szerint a megfelelő szempontok (például az életkor) figyelembe vétele mellett egy kutató adott időben megjelent tudományos cikkeinek mennyisége és minősége egyenes arányosságban van a későbbi eredményekkel. Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen jóslatokkal kecsegtető rendszer hasznos eszköznek tűnhet egy olyan szervnek, amely több milliárd forint szétosztásáról gondoskodik – ha tényleg vannak objektív mutatók, nem árt megbizonyosodni, jó helyre megy-e a pénz. Vélhetően Palkovics és az NKFIH is erre utal, amikor a döntés magyarázata során a kiválóság támogatását hangsúlyozza.

Győrffy társaival a Lendület-kutatók és az OTKA-pályázók tudományos teljesítményét vizsgálta, amikor megfigyelte, hogy a közgazdaságtanban is ismert bibliai jelenség, az úgynevezett Máté-effektus („akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van”) a tudományos munkásság értékelésénél is hasznos lehet. „Megvizsgáltuk a zsűrik által adott pontszámokat és a korábbi tudományos teljesítményt, és az jött ki, hogy a zsűritől kapott pontszám csak minimális mértékben jelzi előre, hogy milyen lesz egy kutató későbbi teljesítménye, viszont aki korábban jól teljesített, az a jövőben is jól fog” – magyarázta Győrffy. A témában készült tanulmányok letölthetők az oldalról.

A tudomanymetria.com adatbázisa abból a Magyar Tudományos Művek Tárából (MTMT) veszi a publikációs adatokat, ahová a kutatóknak kell feltölteniük a saját adataikat, amelyek frissességéről az OTKA-pályázatok beadásánál is nyilatkozniuk kell. A tudomanymetria.com legutolsó adatfrissítésének dátuma egybeesik az OTKA és a Bolyai pályázatok beadási határidejével, Győrffy szerint ez praktikus okokból történt így. „Az oldalt nem az OTKA-ra fejlesztettük, de tudtuk, hogy az OTKA is használni fogja, és hogy ne legyen olyan, hogy valakinek nincsenek bent az adatai, az OTKA-határidő után frissítettük az egészet” – mondta a Qubitnek.

A tiltakozó kutatók közül többen azt állítják, hogy a rendszer semmilyen szakmai egyeztetésen sem ment át, de Győrffy szerint ez nem fedi az igazságot. „Ezt a rendszert én egy évvel ezelőtt bemutattam élőben az OTKA-zsűrik és a kollégiumok tagjainak, akkor senki sem mondta, hogy ne lenne használható. Volt, aki szerint nagyon jó, mások kevésbé voltak lelkesek. Minden hasonló rendszernél vannak, akik jól teljesítenek, vannak akik kevésbé, és ez arányos a lelkesedéssel is” – mondta. Pálinkás József is a szakmai konszenzus hiányát emelte ki a tudománymetriai rendszerrel kapcsolatban: „Lehet, hogy bemutatta, és azt mondták rá, hogy egy érdekes új szempont. Tudom, hogy vannak, akik élesen ellenzik még szempontként is.”

Győrffy azokat a vádakat is cáfolja, hogy az oldal az NKFIH megrendelésére készült volna: elmondása szerint hobbiból kezdték fejleszteni, de aztán kinőtte magát, és a Semmelweis Központi Könyvtára, valamint a Bolyai-díjról döntő bizottság mellett az OTKA-bírálók is elkezdték használni. Elmondása szerint az NKFIH azután döntött a rendszer igénybevételéről, hogy a hivatalban fő tudományági kollégiumok elnökei is részt vettek a döntéstámogató eszközként hirdetett adatbázis prezentációján.

„Nekem az a véleményem, hogy ezt az MTMT-nek magának kellett volna megcsinálni, de mi egyébként is programozással foglalkozunk, így jó lehetőség volt egy ilyen elemző platformot rátenni az MTMT által összegyűjtött adatokra” – mondta Győrffy. A kutató szerint az életkor alapján standardizáló rendszer igazságosabb: „Nem azt mutatjuk, hogy X-nek 20 cikke van, Y-nak meg 30, hanem azt, hogy amikor Y annyi idős volt, mint X, még neki is csak 20 cikke volt.”

Rendszeren kívüli algoritmus, elpocsékolt erőforrás

Az ITM döntésére adott reakciókból egyértelmű, hogy az OTKA pályázói és bírálói közül sokan az eredményhirdetés pillanatáig nem voltak tisztában a külső tudománymetriai rendszer felhasználásáról. Kamarás Katalin kutatóprofesszor, aki 2017 és 2020 között vezette az MTMT Tudományos Tanácsát, a Qubitnek elmondta, hogy a Tanács tagjai között már áprilisban, a járványhelyzet miatt elektronikusan bontakozott ki élénk vita a tudomanymetria.com oldalról:

„Ennek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy Acsády László tagtársunk, akit OTKA kollégiumi elnökként az NKFIH delegált a testületbe, bizonyos technikai módosításokat kért az MTMT üzemeltetőitől, amivel az oldalon használt algoritmusnak jobban megfelelnek az MTMT-ből kinyert adatok. Ezután az oldalt a Tudományos Tanács több tagja megnézte és eléggé kritikus megjegyzésekkel éltek, ezért úgy éreztem, a diszkusszió tanulságait érdemes lenne megosztani az NKFIH-val is. Közben az OTKA felületén, ahol egy pályázatot kellett értékelnem, én is találkoztam az oldalra mutató linkkel és egy számmal, ami a pályázó minőségét volt hivatva jellemezni, de nemigen foglalkoztam vele, mivel akkoriban még úgy tudtuk, ez csak tájékoztató adat, nekem pedig nem volt túl jó véleményem a mögötte levő, a valós teljesítményt torzító algoritmusról.”

Győrffy arra kérte az NKFIH-t, hogy kérdőívben kérje ki az OTKA bírálóinak véleményét a rendszerről. A júniusban kiküldött körlevelet Kamarás is kitöltötte, a megjegyzések alatt pedig az MTMT Tudományos Tanács tagjaival egyeztetett véleményt is megosztotta a hivatallal. A levélben leírta, hogy „az MTMT képes és hajlandó a kvantitatív bírálati szempontokat a rendszerben érvényesíteni, úgy, hogy a megfelelő mutatók generálása egy kattintásra megoldható legyen. Továbbá, ha erre igény mutatkozik, az MTA KIK Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztálya is felajánlja tudománymetriai szakértelmét a bírálati rendszer optimalizálásához. A tanulság, hogy létezik az MTMT-n belül a technikai lehetőség és a mögötte álló tudománymetriai szakértelem, ami feleslegessé teszi a tudomanymetria.com oldal és az abban található algoritmus használatát.”

Kamarás nem kapott választ az NKFIH-tól, de Győrffy azt állítja, hogy a több mint 500 bíráló által kitöltött kérdőívhez mellékelt körülbelül 60 véleményt figyelembe veszik, és azok alapján jelenleg továbbfejlesztik a rendszert. Megemlítette azt is, hogy a rendszert használó bírálók 83 százaléka szerint az oldal segítette a bírálat folyamatát, a fiatalok között pedig 91 százalékos az elfogadottság.

Kenesei István az ÉS-be írt cikkében szintén megemlíti a rendszer 83 százalékos elfogadottságát, hozzátéve, hogy az 536 kitöltő korántsem fedi le az összes bírálót. A nyelvész szerint „erre az összességében pozitív, de »puha« véleményre azonban nem lehet egy olyan beavatkozást alapozni, amely kizárólagosan az adatbázis számaira támaszkodik, akárhogy bizonygatja is az előnyeit az »ötletgazda«. Márpedig az NKFIH elnöke által alkalmazott utólagos »korrekció«, vagyis a pályázatoknak a vonal alóli kiemelése és nyertessé nyilvánítása, illetve kizárása esetében pontosan ez történt, miközben az OTKA nyolc (!) bírálati szempontja közül a pályázó publikációs előélete csak az egyik.

Arról, hogy mit gondol az általa fejlesztett rendszer felhasználásáról egy ilyen nagy vihart kavaró döntésben, Győrffy azt mondta:

„Én ezt inkább a másik oldalról közelítem meg. A kutatásaink megkérdőjelezik a bírálók által befektetett munka szükségességét, és itt fontos leszögezni, hogy én is bíráló és zsűritag is vagyok. Ha beküldenek 1500 OTKA-pályázatot, én bírálóként kapok 15-öt, darabja mondjuk 50 oldal. Vagyis 750 oldalt kell végigolvasnom, majd minden egyes pályázatot külön-külön bírálnom. A kérdés az, hogy tényleg ezzel akarjuk lefoglalni a tudományos élet koponyáit Magyarországon? Szerintem ez egy igen jelentős erőforrás-pocsékolás. Én is ezt csinálom hosszú évek óta, részben emiatt is fejlesztettük a rendszert, hogy legyen egy eszköz, amivel könnyen ki lehet szűrni, hogy egy pályázaton kik a legjobbak és kik a leggyengébbek.”

A 2020-as OTKA-botrány eseményei időrendben

Augusztus 31.: A 24.hu elsőként számol be arról, hogy Acsády László akadémikus egy kollégáinak küldött körlevélben jelentette be lemondását az OTKA orvosi és biológiai tudományok kollégiumának elnöki posztjáról, miután az ITM indoklás és egyeztetés nélkül megváltoztatta a kollégium által jóváhagyott pályázati sorrendet. Kiderül, hogy a minisztérium döntésével olyan „vonal alatti pályázó” is a nyertesek közé került, aki előtte az utolsó helyen végzett az adott zsűri rangsorában.

Váradi András, az MTA doktora, a molekuláris és szerkezeti biológia, biokémia zsűri tagja a lapnak elmondja, hogy az OTKA 35 éves története során még nem történt olyan, hogy utólag, felülről nyúltak volna bele a pályázat nyerteseinek rangsorába. Váradi továbbá nyílt levélben szólítja fel az ITM-et, hogy indítson vizsgálatot az ügyben, és tegye nyilvánossá az eredetileg jóváhagyott rangsorokat, a kedvezményezett kutatók pedig ne kössék meg a szerződést az NKFIH-val, hogy „elkerüljék a bundázás vádját”.

Szeptember 1.: A 24.hu újabb cikkéből kiderül, hogy a változtatások után a támogatottak közé került Závodszky Péter biofizikus, akinek pályázatát az OTKA-zsűri az utolsó helyre rangsorolta. Závodszky a tudománypolitika területén is ismert: tavaly az akadémiai kutatóhálózatok elvétele miatt tiltakozó MTA-val szállt szembe nyilvánosan a Hír TV-ben, idén februárban pedig Orbán Viktor választotta ki őt a frissen felállított Nemzeti Tudománypolitikai Tanács tagjai közé.

Egy másik biofizikus, Kellermayer Miklós is a változtatás révén jutott támogatáshoz – ő annak az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak (ELKH) az irányítótestületében vállalt tagságot Palkovics László felkérésére, amely a kormányzat és az MTA között vívott harc után átvette az Akadémia kutatóintézeteit.

Az MTA köztestületi tagjainak társadalmi fóruma, a Stádium 28 Kör ugyanezen a napon közzéteszi Acsády László és Birkner Zoltán NKIFH-elnök levelezésének részletét. „Furcsa is lenne, ha a forrást biztosító hivatal, illetve a döntéshozó Minisztérium nem bírálhatná felül a kollégiumok döntési javaslatait, illetve döntését az értékelőknek – döntéshozóként – indokolnia kellene” – válaszolta Birkner a professzor lemondó levelére. „Értelmezésem szerint volt az OTKA pályázatoknak egy évtizedek óta bevett, folyamatosan formálódó szabályrendje, amelyet a kiírás pontosan rögzített, és ami szerint mind a zsűrik, mind a kollégium végezte a munkáját. A 2020. évi fordulóban semelyik zsűri nem annak a tudatában ült le tárgyalni, hogy a nyertesek névsora minisztériumi utasításra változhat” – szólt Acsády viszontválasza.

Szeptember 2.: Levelet küld Orbán Viktornak az OTKA két korábbi elnöke (Makara B. Gábor és Kollár László Péter), az NKFIH-t 2015 és 2018 között vezető Pálinkás József, valamint Kondorosi Éva, az Európai Kutatási Tanács (ERC) volt alelnöke, aki jelenleg az Európai Bizottság fő tudományos tanácsadó csoportjának tagja. A levél szerint a nemzetközi szinten is példátlan ügy a magyar tudományos élet egészét nagyon károsan érinti, ezért a kollégiumok döntéslistáinak helyreállítását kérik. „Óriási veszélynek érezzük a döntési mechanizmusok iránti bizalomvesztést, amely sajnos tovább fokozhatja az amúgy is súlyos agyelszívást” – írják, hozzátéve, hogy a kormányzat számos eszközzel rendelkezik tudománypolitikájának érvényesítésére, ezért nincs szüksége beavatkozni a pályázati rendszerbe.

Szeptember 4.: Váradi András az Élet és Irodalomban megjelent publicisztikájában ír az OTKA történelméről és az elbírálási folyamat részleteiről. Érvelése szerint a pályázatok bírálatánál a kutatási koncepció invenciózusságát, annak megvalósíthatóságát és a pályázó tudományos teljesítményét egyaránt figyelembe kell venni, az NKFIH viszont csak az utóbbit mérlegelte az utólagos változtatásoknál, egy kísérleti algoritmus használatával. „A komplex tevékenység felméréséhez sokféle szempont figyelembevétele szükséges, erre leginkább az emberi elme, sőt, a zsűrit alkotó elmék aktív interakciója képes. Ezt nem pótolja az algoritmus” – írja Váradi.

Szeptember 5.: A Klubrádió megszerzi és nyilvánosságra hozza azt a levelet, amelyet az MTA új elnöke, Freund Tamás írt Palkovics Lászlónak. A levélben Freund felsorolja az összes említett kritikát az ITM döntésével szemben, valamint azt kéri a minisztertől, hogy terjessze az országgyűlés elé azt a törvénymódosítást, amely az NKFI Alap tudományos pályázati rendszerében kizárja a szakmai konszenzussal kialakított rangsorok megváltoztatását. Freund az alaptörvényt idézi: „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”.

Szeptember 9.: Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya hivatalos állásfoglalásban fejezi ki, hogy elfogadhatatlannak tartja a tudományfinanszírozással kapcsolatos szakmai döntések felülbírálatát, történjen az politikai, ideológiai, vagy akár személyes okból. A határozatról az Osztály nyílt szavazással döntött, és 4 tartózkodás mellett a többség támogatta azt.

Szeptember 10.: Az ATV-hez eljut Palkovics László Freund Tamásnak címzett válaszlevele. Palkovics szerint az OTKA rendszerében eddig nem nyílt lehetőség a döntések harmadik fél általi felülvizsgálatára, így „a források elosztásának módja érdemi kontroll nélkül zajlott”. Azonban úgy véli, a tudománymetriai rendszerek fejlődésének köszönhetően mára lehetővé vált a tudományos teljesítmény objektív mérése, amelyre az OTKA bírálati rendszere csak részben alkalmas. Freund alaptörvény-idézetét azzal oldotta fel, hogy ő maga is a tudomány művelői közé tartozik, így a kutatások értékelésére ebben a minőségében is lehetősége van, nem pusztán miniszterként.

A bizalom, a hitelesség és az objektivitás ügyét ugyanakkor Palkovics szerint nem a szakmai zsűrik rangsorának utólagos megváltoztatása rontja, hanem az, hogy az OTKA rendszerében aláírt titoktartási nyilatkozatok ellenére megnevezésre kerülhetett néhány, az új tudománymetriai szempontok alapján támogatást nyert kutató. „A kiválóság támogatása közös ügyünk, ebben fontos lépést jelent, hogy a sok évtizedes rutinok és megcsontosodott rendszerek megújításra kerülhetnek” – írja a miniszter.

Szeptember 11.: Az MTA egységéért és autonómiájáért való fellépés céljából létrejött Akadémiai Dolgozók Fóruma közzéteszi az egyik OTKA-pályázó fellebbezését, amelyet az NKFIH-nak címzett. A kutató jogsértőnek nevezi a pályázati eredménybe való utólagos beavatkozást, és elsőként nevezi meg a tudomanymetria.com oldalt, amely az NKFIH és Palkovics által is hivatkozott új tudománymetriai mutatókat közzétette. A pályázó szerint az oldal alkalmatlan az elbírálásra, mert kizárólag az adott kutató korábbi teljesítménye alapján rangsorol, ráadásul nem esett át részletes szakmai vitán. Ahogy írja, a pályázat beadásakor nem volt ismert, hogy nem a korábban bevett módon fogják elbírálni a pályázatokat, márpedig az innovációs törvény kimondja, hogy „a pályázat értékelésének szempontjait a pályázati kiírásban meg kell határozni”.

A Magyar Narancs ugyanezen a napon közzéteszi a cikket, amelyben sikerül megszólaltatnia a korábban megnevezett két kutatót, akik a változtatásoknak köszönhetik az elnyert támogatást. Kellermayer Miklós nem tudott arról, hogy a zsűri véleménye ellenére támogatták volna a pályázatát, egyúttal kétkedéssel is fogadta a hírt, mivel a pályázati anyag előző verziójára tavaly rendkívül pozitív bírálatot kapott. Elmondta, hogy általában nem tartja szerencsésnek a politika beavatkozását a tudományba, de „az ügyben csak akkor lehet megalapozottan állást foglalni, ha az összes szakmai érv ismertté válik”.

Závodszky Péter azt mondta a lapnak, hogy bár nem örül annak, hogy szükség volt a zsűri rangsorának utólagos változtatására, szerinte az OTKA bírálóinak döntése volt részrehajló vele szemben. Elmondása szerint az elmúlt két évben sem az ő, sem a munkatársainak pályázatait nem minősítették támogathatónak az OTKA zsűrijei, míg korábban minden pályázatuk nyert. „Néhányan politikai beavatkozást kiáltanak. Magam is úgy gondolom, hogy a tudományos munka értékelésétől távol kell tartani a politikát. De ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy hol került be a politika. Az OTKA-zsűri értékelésénél, vagy annak korrekciójánál” – mondta, majd megjegyezte, hogy más kutatók javaslatai ellenére igenis fel fogja venni a pályázati győzelemért járó összeget.

Az Élet és Irodalom ugyancsak szeptember 11-én közli Kenesei István cikkét, amelyben a nyelvészprofesszor az OTKA-döntések felülbírálatának törvényi hátterének taglalása mellett a pályázatokat értékelő zsűrik, kollégiumok és hivatalok hierarchiáját is elmagyarázza. Megjegyzi, hogy az alapkutatási pályázatok NKFIH-ba olvasztását levezénylő Pálinkás Józsefnek a 2014-es innovációs törvény értelmében már lett volna lehetősége módosítani a rangsoron, de ezt egyszer sem tette. A kísérleti tudománymetriai szempontrendszerről elmondja, hogy ugyan nem volt kötelező alkalmazni, a legitimitása minimum kérdéses: „az ismeretlen számú összes bíráló közül 536 válaszolt egy kérdőívre a rendszer hasznosságáról, és 83 százalék mondta azt, hogy „segítségére volt a bírálatnál”. Erre az összességében pozitív, de „puha” véleményre azonban nem lehet egy olyan beavatkozást alapozni, amely kizárólagosan az adatbázis számaira támaszkodik”.

Szeptember 12.: Több mint száz, a Lendület- és ERC-pályázatokon nyertes kutató nyílt levélben tiltakozik az OTKA-pályázatok rangsorának utólagos, egyeztetés nélküli megváltoztatása ellen, visszatérő motívumként feltűnik a már megismert alaptörvény-idézet, és a kutatók kijelentik: „Magyarország elemi érdeke, hogy a nemzetközileg is versenyképes, kiváló magyar kutatók következő generációja itthon képzelje el a jövőjét. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a tudományos kutatások értékelése pártatlanul, tudományos alapon, a szakma szabályai szerint történjen.”

Szeptember 14.: Az idei OTKA-pályázatok nyertes kutatói közös levélben állnak ki a minisztériumi döntés ellen és a tudomány autonómiája mellett: „Az ITM eljárása súlyosan sértő a tudomány művelői számára, különös tekintettel azokra a kutatókra, akik ebben az évben OTKA pályázatot nyújtottak be. Az, hogy a pályázat kiírója és/vagy fenntartója utólag változtat a pályázati kiírásban megjelölt értékelési rendszeren, aláássa a folyamat átláthatóságát, megkérdőjelezi a zsűri munkáját.” Azt javasolják, hogy amennyiben az ITM saját, a zsűriétől eltérő indokok alapján kíván egyes pályázatokat támogatni, azt ne a zsűrik által támogatandó pályázatok rovására, hanem egy külön büdzséből tegye.

Szeptember 15.: Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya állásfoglalást tesz közzé, amelyben a nemzetközi gyakorlattal és a magyar hagyományokkal is ellentétesnek nevezi az ITM beavatkozását. „Messzemenően károsnak és elfogadhatatlannak gondoljuk, hogy egy konszenzussal kialakított, gondosan előkészített szakmai döntést egy tudományterületi kompetenciával nem rendelkező harmadik fél - szélsőséges esetben egyszemélyi döntéssel - felülbírál” – írják. Az állásfoglalás kiadásáról titkos, online szavazáson, 33 igen és 2 nem szavazat mellett döntöttek.

Szeptember 17.: Patkós András részecskefizikus kimerítően ismerteti az OTKA történelmét a Népszavában megjelent cikkében, amelyből kiderül, milyen szerepe volt az OTKA, és ezzel együtt a kutatásfinanszírozás demokratizálásának történetében a rendszerváltásnak, a Világbanknak és Glatz Ferenc korábbi MTA-elnöknek, vagy épp hogyan akarta megkaparintani magának a Fodor Gábor vezette művelődési minisztérium.

Az MTA Matematikai Tudományok Osztálya is állást foglal, és – egyetértve a biológus és fizikus kollégákkal – leszögezi, hogy „egy ilyen beavatkozás ellentétes a nemzetközi gyakorlattal és a magyar hagyományokkal is”. Az utólagos módosítást elítélő határozat elfogadásáról nyílt szavazáson döntöttek, 26 igen és 3 nem szavazat mellett.

Szeptember 19.: Az MTI lehozza az ITM közleményét, miszerint Palkovics László még szeptemberben egyeztetéseket kezdeményez a minisztérium, az NKFIH és az MTA vezetősége között az OTKA pályázatok bírálati folyamatáról. „A párbeszéd célja az idén kísérleti jelleggel bevezetett tudományos értékelési rendszer finomhangolása annak érdekében, hogy az a jövőben még hatékonyabban tudja segíteni a bírálók munkáját, és használatát széleskörű szakmai konszenzus övezze” – írják. Azt is megemlítik, hogy a 2021-es OTKA pályázatokra nagyobb keretösszeg jut majd, a feltételeket pedig a kollégiumok és a tudományos közösség képviselőivel közösen dolgozzák ki.

Az idei pályázati eredmények utólagos változtatásának visszavonásáról nem esik szó a közleményben.

Szeptember 21.: Az Országgyűlés hétfői ülésén Arató Gergely, a DK képviselője felteszi a kérdést, hogy az OTKA-pályázaton 36 millió forintos támogatást nyert Boros Anita ugyanaz a Boros Anita-e, aki jelenleg az ITM építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkára, és hogy az ő pályázata esetében is felülbírálta-e a minisztérium az OTKA-zsűri döntését.

Az ITM részéről Schanda Tamás államtitkár válaszol a kérdésre, megerősítve, hogy valóban a minisztériumnál dolgozó Boros Anita nyert a pályázaton, arra azonban nem ad választ, hogy ő is az utólagos kezdeményezettek között volt-e. Megjegyzi, hogy Boros a támogatás rá eső részét kiosztotta a kollégái között, valamint hogy támadás helyett inkább „tisztelni és támogatni kellene, hogy politikai munkája mellett a tudományos pályáját sem adta fel.”