Cipőt a cipőboltból, Arisztotelészt és Kantot a sarki közértből!

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Érdekes meglepetések érik az embert vidéken: egy bő háromezer lelket számláló Pest megyei faluban fél évvel ezelőtt azzal leptem meg a pénztáros nénit a helyi vegyesboltban, hogy vásároltam egy Rubicont („nem is tudtam, hogy mi árulunk ilyet!”, lelkendezett, és nagy örömében alig találta rajta a vonalkódot), nemrég viszont egyenesen Arisztotelész jelent meg a tévéújság, az Ügyes magazin és a Skandi mellett. És még mondják, hogy nincs fejlődés!

Arisztotelész persze nem személyesen tette tiszteletét, hanem a Líra új, leginkább megrendelőkre optimalizált könyvsorozatának, A világ filozófusainak negyedik tagjaként. A sorozatban hatvan kötet jelenik majd meg, és hiába kerestem, az első hármat nem találtam sehol, a helyi ábécében sem, így lemaradtam Platónról, Nietzschéről és Kantról is. Persze akár meg is rendelhettem volna őket, de nem akartam lemondani az élményről, hogy a színes-szagos magazinok és a nyalókák között találjak egy filozófust, úgy az igazi az élmény.

Kant a pulton egy budapesti Roni ABC-ben

A sorozat indulását gyanakvás övezte a filozófustársadalomban – legalábbis abban a szeletében, amit ismerek. A gyanakvás persze nem minden ok nélküli: elég sok iszonyatos könyv jelent meg a „valami és a filozófia” témakörében, amivel sikerült tovább erősíteni a büfészak megítélést, hiszen ha bárki írhat filozófiáról, az nyilván nem is rendes tudomány. A sorozat kötetein nincs feltüntetve, hogy ki a szerző, csak egy-egy hombárfejű karikatúra és a filozófus neve, emiatt pedig sokan attól tartottak, hogy valamiféle fércművekről van szó. A karikatúrákkal bizonyára korszerűbbé és vonzóbbá akarták tenni a könyveket, de engem a hideg is kiráz az ilyesmitől, ez viszont kizárólag az én problémám.

Nagyjából képbe lehet kerülni

Mindenkit megnyugtathatok: úgy néz ki, hogy fércműről nincs szó, bár az is igaz, hogy ez a könyv sem hibátlan. A sorozat spanyol licensz alapján működik, és ugyanúgy jelenik meg mindenhol, mint az anyaországban. Azt pedig, hogy miért nem tüntetik fel a szerzőt a borítókon, nem nagyon lehet tudni – talán azért, hogy a filozófuscelebek ne vonják el a figyelmet a témáról. A mostani kötetet P. Ruiz Trujillo jegyzi, akinek a Google Scholar szerint szép számmal jelentek már meg cikkei, igaz, javarészt spanyolul (de hát ha spanyol, ez nem is akkora csoda), és akárhogy is nézem, a sorozat tudományos-ismeretterjesztő célja, legalábbis Arisztotelész esetében, többé-kevésbé teljesül.

Arisztotelész

Ez persze nem jelenti azt, hogy valaki penge lesz Arisztotelészből, ha elolvasta a nagyjából 140 oldalas könyvet: ekkora terjedelem esetén egy hardcore filozófiatörténész épp csak a bevezető közepén tartana, egy egész Arisztotelészre meg nyilván kevés ennyi. A könyv úgy néz ki, mint egy iskolásoknak szánt tankönyv; a nyelvezete egyszerű, és nagyjából képbe lehet kerülni arról, hogy nagyjából mit mondott Arisztotelész, de az eredmény nem tökéletes.

Annak, aki igényli, ingyen is hozzáférhető az Eudémoszi etika és a Nagy etika, a Politika vagy a Poétika, nem is beszélve a számtalan szakkönyvről, összefoglalóról vagy ismeretterjesztő műről, ha komolyabban érdeklődne a téma iránt. Az egyszerű nyelvezet sem feltétlenül baj: lehet, hogy Trujillo nem fejtett ki mindent úgy, mint egy PhD-dolgozatban, de hát más műfajról is van szó. Nigel Warburton angol filozófus, a filozófiai ismeretterjesztés nagymestere már megmutatta, hogy nem lehetetlen kijönni az elefántcsonttoronyból, így piaci szempontból is érthető, hogy a Líra filozófusos sorozatot indított: nem muszáj mindent túlbonyolítani, de mivel filozófiával vagy csak alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a legtöbb középiskolában, talán érdemes az alapoktól kezdeni a dolgot, és nem belecsapni a lecsóba. Warburton A filozófia rövid történetében arra vállalkozott, hogy negyven jelentős filozófust mutasson be úgy, hogy mindegyikre csak egy-két, legfeljebb négy oldal jut – ehhez képest jelentős előrelépés, ha valaki már kap egy egész könyvet. 

Több, mint a semmi

Ami persze kevés: Arisztotelészről sokan, sokat írtak már, és Trujillo kísérlete épp csak valamivel tud többet elmondani a filozófusról, mint Warburton villámportréja (akit érdekel, úgyis utánanéz), és nagyságrendileg annyit, mint amennyi egy jó online szócikkben hozzáférhető. Nem vetettem össze a könyv szövegét a Stanford Arisztotelész-szócikkével, de nagyon meglepne, ha olyan sok újdonságot találnék benne.

Ami persze nem is baj: egy ismeretterjesztő könyvtől senki nem várja, hogy megváltsa a világot, az Arisztotelész-kutatás legújabb fejleményei meg végképp nem ilyen formában szoktak napvilágot látni. Az is fontos, hogy nem tankönyvről van szó, ahhoz ugyanis némileg túl leegyszerűsítő a könyv – de hát nem is iskolában adják fel, hanem a chipses polc mellett lehet kapni.

A kötetben viszont nincs feltüntetve szaklektor, és ez látszik is, bár tényleg azon a szinten járunk, hogy a szerző Arisztotelész metafizikáját kutyás képekkel akarja bemutatni. Nem biztos, hogy ez maradéktalanul sikerül is, más szemléltető ábrák viszont egészen hatékonyan segítik a megértést. Ezek viszont többségükben nem túl látványosak, ezért a téma képhiányát különböző Arisztotelész-szobrokkal próbálják pótolni – a spanyol kiadó azonban valószínűleg feltételezte, hogy idővel még egy ekkora ember nézegetését is el lehet unni, így jöhettek a képbe a kutyák. 

A szaklektor hiányáról árulkodik az is, hogy a fordításban háromszor is az „episztemiológia” szerepel episztemológia helyett, ami viszont elég nagy kár. Mivel éltem a gyanúperrel, hogy esetleg így is használhatják a szót, rákerestem; az interneten valóban van rá így találat, még doktori értekezésekben is előkerül, de ezek nem filozófiai munkák, hiszen azokban a kifejezés helyesen episztemológiaként szerepel.

És mi a verdikt? Ha filozófusnak keresel ajándékot, nézz más könyv után. Annak sem érdemes feltétlenül megvennie, aki filozófiát tanul mondjuk a középiskolában – bár arra talán még jól is jöhet, de hát léteznek erre való tankönyvek is. Annak viszont nem rossz alap, akit érdekel ugyan a filozófia, de semmit sem tud róla, és nincs kedve online tájékozódni. Csak tényleg kár azért a szaklektorért.

(P. Ruiz Trujillo: Arisztotelész - A lehetőségtől a megvalósulásig. Líra / EMSE Publishing, fordította: Simetich-Major Réka)

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: