A műanyagszennyezés problémáját nem lehet pusztán azzal megoldani, hogy visszatérünk az üveghez

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A 2000-es évek elejéig Magyarországon is bevett gyakorlat volt a betétdíjas műanyag palackok és üvegek visszaváltása, de az ehhez szükséges infrastruktúra az évek során elöregedett, később pedig annyira elégtelennek bizonyult, hogy könnyebbnek látszott egyszerűen lemondani a betétdíjas rendszerről. Ma a legtöbb gyártó eldobandónak szánja az üvegcsomagolást, a fogyasztókra hárítva a feladatot, hogy megfelelően kezeljék ezt az értékes anyagot: abban bíznak, hogy aki ilyen terméket vásárol, majd a megfelelő hulladékgyűjtőben helyezi el a feleslegessé vált üvegeket. Pedig sem a gyűjtőkonténerek számának tekintetében, sem a fogyasztói felhasználás szempontjából nem állunk túl jól. Ráadásul az 1995-ben alapított környezetvédő szervezet, a Humusz Szövetség szerint az újrahasznosítás könnyen a túlfogyasztás alibijévé válhat.

Jó dolog az üvegcsomagolás, egészen addig, amíg ki nem ürül az üveg

Budapesten a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) márciusi adatai szerint jelenleg 128 olyan hulladéksziget működik, ahol csak üveggyűjtő konténerek találhatók. Ezt 87 olyan hulladéksziget egészíti ki, ahol nemcsak fehér és színes üveget, hanem műanyagot, papírt és fémhulladékot is el lehet helyezni. Az eloszlás viszont nem egyenletes: míg egyes városrészek ellátottsága kimondottan jó (például az erzsébetfalviaknak a XVIII. kerületben csak pár sarkot kell sétálniuk egy-egy üvegpalackkal, ha a szelektív gyűjtőkonténerbe szeretnék dobni), addig Csepelen az FKF térképe szerint összesen két, kizárólag üveggyűjtésre létesített hulladéksziget van. 

Az országos szelektív hulladékgyűjtési infrastruktúra sem egyenletes. Győrben például 179 hulladéksziget áll a lakosok rendelkezésére, alig kevesebb, mint Budapesten. Győrben tehát lakosságarányosan sokkal jobb az ellátottság, kb. 730 lakosra jut egy-egy sziget, míg a fővárosi arány sokkal rosszabb: 8000 lakos/hulladéksziget. Debrecenben, az ország második legnagyobb városában is rosszabb a helyzet, mint Győrben, viszont Budapestet Debrecen is lekörözi: a városban a Debreceni Hulladék Nonprofit Kft. adatai szerint 79 gyűjtőpont található. A legtöbb vidéki szolgáltató a megyeszékhelyekre koncentrál, illetve a nagyobb településeken létesít gyűjtőszigeteket; a műanyag- és fémhulladékot a kommunális hulladékkal együtt, háznál gyűjtik.

Budapesten több olyan hulladéksziget található, ahol csak üveget gyűjtenek, mint ahol fémet, műanyagot és papírt is el lehet helyezniFotó: FKF Zrt.

És bár egy ideig úgy tűnt, hogy az üvegpalackokat felválthatja a visszaváltható, tartós műanyag palack (plastic returnable bottle, PRB), ezek visszaváltásának lehetőségét évekkel ezelőtt teljesen megszüntették. Az italgyártók elsőszámú érve az volt, hogy a fogyasztói szokások megváltoztak – ezzel indokolta a lépést weboldalán az egyik legnagyobb hazai gyártó, a Coca-Cola is.

2020 végén aztán kisebb csoda történt: az Országgyűlés megszavazta azt a hulladékgazdálkodási törvénycsomagot, amelynek értelmében a jövő év közepétől kötelező lesz visszaváltani az italcsomagolásokat. A kötelező vissszaváltási díjas rendszer a tervek szerint 2023. július 1-én lép életbe, tehát a gyártóknak és a forgalmazóknak bő egy évük van arra, hogy felkészüljenek az újrahasználatot támogató rendszerek üzemeltetésére. A szabályozás az egyszer használatos csomagolóanyagokra is kiterjed, ezzel is ösztönözve a gyártókat, a forgalmazókat és a fogyasztókat arra, hogy az értékes alapanyagok ne a szemétben végezzék.

Minderre azért van szükség, mert az egyszer használatos műanyagcsomagolások óriási környezeti terhelést jelentenek (például mikroműanyagok formájában bekerülnek az ételekbe és az italokba), a nem megfelelően kezelt üveghulladék pedig óriási erőforrás-pazarlást jelent.

A bűnös műanyag

„Célunk, hogy 2030-ig ugyanannyi PET-palackot és alumíniumdobozt gyűjtsünk vissza, mint amennyit értékesítünk” – áll a Coca-Cola weboldalán. A cégnek van mit helyrehoznia, hiszen a Break Free from Plastic (szabadulj meg a a műanyagtól) nevű környezetvédelmi mozgalom BrandAudit jelentése szerint a Coca-Cola 2021-ben immár negyedik alkalommal bizonyult a legnagyobb műanyagszennyezőnek a világon. 

Csakhogy miközben a cég zöldnek tűnő vagy zöldnek hirdetett megoldásokkal, például növényi alapanyagból készített palackokkal igyekszik meggyőzni a fogyasztókat fenntartható működéséről, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy felhívja a figyelmet a műanyaghulladék szelektív gyűjtésére, összességében úgy tűnik, hogy a gyártók által hangoztatott intézkedések kevésnek bizonyulnak a globális műanyagszennyezés ellen folytatott harcban. 

Magyarországon az átlagosnál is rosszabb a helyzet, mert más európai országokhoz képest kifejezetten alacsony a visszagyűjtési ráta: a műanyag csomagolási hulladékok csupán 33 százalékát hasznosítják újra (az Európai Unióban  a 2019-es adatok szerint ez az arány 41 százalék volt). Mindeközben az egy főre eső műanyaghulladék mennyisége tíz év alatt nagyjából 10 százalékponttal növekedett  (2015-ben 30,5 kilogramm), az újrahasznosítás korántsem nőtt ugyanilyen mértékben. 

A szelektív gyűjtés csak félmegoldás, mert az újrahasznosítás is energiaigényesebb, mint az újrahasználatFotó: Wikimedia Commons

Az EU célja, hogy 2025-re az egyes tagországok a települési hulladék legalább 55 százalékát újrahasznosítsák, és az unióban 2030-ra minden műanyagcsomagolásnak újrahasznosítható anyagból kell lennie. Sok múlik viszont azon, hogy a gyártók által megfelelő technológiával és anyagokból előállított csomagolásokat a fogyasztók valóban a szelektív kukákba dobják-e a használat után. Jelenleg pedig sem az újrahasználattal, sem az újrahasznosítással nem állunk túl jól: az Environmental Investigation Agency 2022-es becslése szerint a legyártott műanyagnak mindössze 9 százalékát hasznosítják újra.

Miért van szükségünk mégis a műanyagra?

A műanyagok felhasználása meglehetősen megosztó téma. Kétségtelen, hogy súlyos terheket rónak az emberi egészségre és a környezetre, de az is biztos, hogy számtalan területen pótolhatatlannak tűnnek, legalábbis egyelőre. 

„A magyarországi műanyagfelhasználás mondjuk 800 ezer tonna, és ha az összes műanyagot megszüntetnénk, semmi nem működne, az élet lehetetlenné válna. Ma már a műanyag életünk szerves része, nem lehet megszabadulni tőle” – nyilatkozta Pukánszky Béla, a BME Fizikai Kémia és Anyagtudományi tanszékének tanára néhány éve a Polimerek  műanyagipari szaklapnak. Farkas Gábor, a Magyar Műanyagipari Szövetség ügyvezetője elmondta: a műanyag csomagolások bizonyos területeken, így például az italos palackok gyártása területén sok szempontból verhetetlennek számítanak: „Gondoljuk végig, hogy ugyanolyan mennyiségű folyadék tárolására, szállítására 8-10-szer nehezebb üvegpalack használható, mint az ismert PET használatával. Vagyis egyértelmű, hogy üvegpalack esetén csak a szállítás mennyivel nagyobb terhelés a környezet szempontjából, egyben sokkal gazdaságtalanabb is.”

Egy PET-palack tömege és egy üvegpalack tömegének arányaFotó: Tóth Róbert Jónás / Qubit

Kétségtelen, hogy a csomagolóanyagok súlya jelentős mértékben megnöveli az egyes termékek szállításával járó környezetterhelést, hiszen a nehezebb termékek kiszállításához több jármű és több üzemanyag kell. Egy 2020-as kimutatás szerint ráadásul, amelyben az üveg és a műanyag csomagolás környezetterhelését hasonlították össze, ha nem kilogrammra, hanem darabra vetítjük a környezeti hatások mértékét, akkor az üveg negyvenszeres tömege jelentősen nagyobb karbonkibocsátást jelent a műanyaghoz képest. Ez elsősorban a szállításból adódik, és akkor a leglátványosabb, ha 100 százalékban újrahasznosított PET-alapanyagot használnak a műanyagpalackok gyártásához.

Azzal pedig a Humusz Szövetség egyik alapítója és korábbi elnöke, Bödecs Barnabás is egyetért, hogy a műanyagról üvegre történő átállásnak csak akkor van értelme, ha a gyártók olyan üvegeket vezetnek be, amiket újrahasználatra terveznek. Vagyis az alapanyagválasztástól még nem lesz környezetbarát a termékcsomagolás; a megoldást a betétdíjas rendszer jelenti.

Nehezen gyűjthető, a feldolgozása roppant energiaigényes, így a legtöbb üvegpalackból végül nem lesz újra borosüveg

Hiába van Budapesten majdnem kétszáz üveggyűjtő hulladéksziget, a legtöbben így is arra kényszerülnek, hogy kényelmetlen távolságra gyalogoljanak a lakóhelyüktől, vagy azért indítják be az autóikat, hogy elhurcolják a felgyülemlett üvegeket a legközelebbi konténerig. Ezt a helyzetet csak részben segít megoldani az, hogy sok bevásárlóközpontban és élelmiszerüzletben vissza lehet váltani az üvegeket és a műanyag rekeszeket. A visszaváltásnál problémát jelent, hogy a legtöbb áruház csak a bizonyos időn belül forgalmazott termékcsomagolásokat veszi vissza (még akkor is, ha egyébként kötelező lenne visszavennie a nem a helyszínen vásárolt üvegeket is), és ebből a határidőből könnyen kicsúsznak például az olajos vagy a boros üvegek.

Az üveghulladékból többnyire mégsem palack lesz, mert nem elég, hogy gyűjteni nehéz, az újrafeldolgozása még körülményesebb. Bár az üveg anyagtulajdonságai kimondottan jók az újrahasznosítás szempontjából (gyakorlatilag korlátlan számú cikluson keresztül újrahasznosítható), a legtöbb lakossági üveghulladékból mégsem palack készül. 

Ha a költséges eljárásokkal formázott öblösüvegek és italos palackok a hulladékszigetre kerülnek, a konténerbe dobva apró darabokra törnek. A törött, válogatott, majd zúzott üveget tovább lehet őrölni, amiből ismét üvegtárgyak készíthetők, mint a Encyclopedia Britannica videójában, amit egy németországi feldolgozóban készítettek. Ehhez az eljáráshoz viszont kb. 1000 Celsius-fokos hőmérsékleten tartott kemencékre van szükség, így a folyamat rendkívül energiaigényes.

Az összetört üveghulladékot így gyakran az útépítésben és a magasépítésben használják – ezeket nevezik az üveg szempontjából másodlagos felhasználási területeknek. Az építőipari hasznosítás kézenfekvő, mivel nincs szükség a zúzott üveg nagy hőmérsékleten történő megolvasztására, ami a mai energiaárakkal a pár évvel ezelőtti költségek többszörösébe kerül.

A vegyes üveghulladékot zúzott üvegként a mély- és magasépítésben is felhasználjákFotó: pxhere.com

Az üveg újrafeldolgozásához olyan üzemekre van szükség, ahol nagy mennyiségű zúzalék stabil olvasztására és formázására van lehetőség. Ilyen üzemek működnek is Magyarországon; van olyan cég, ami három olyan telephelyet is üzemeltet, ahol üveghulladékot dolgoznak fel. A technológiának része az alapos válogatás, a szennyeződések kiszűrése és az ipari szabványoknak megfelelő alapanyag előállítása. A teljes kapacitás kihasználásának ugyanakkor gátat szab, hogy a magyarországi begyűjtési rendszer nem elég kiterjedt.

Ha viszont nem az újrafeldolgozásában, hanem az újrahasználatában keressük a megoldást, sokkal kézenfekvőbbnek tűnik az üveg visszaváltása. Ehhez azonban az üzleteknek nincs megfelelő infrastruktúrájuk, és a szabályozó szervek nem várják el a kereskedőktől és a gyártóktól annak létrehozását. Így az üvegpalackok az aszfaltba keverve kapnak új életet, hiába lennének alkalmasak egy alapos tisztítás után arra, hogy visszakerüljenek a polcokra.

Használd újra, használd többször!

A Humusz Szövetség szakértői, Bödecs Barnabás és  Szabó György programvezető szerint önmagában sem az üveg, sem a műanyag nem jelent megoldást a csomagolásból eredő szennyezés felszámolására. Szabó azt is elmondta, hogy jelenleg nincs olyan elérhető műanyag-újrahasznosítási eljárás, ami gazdaságilag és környezetvédelmi szempontból is fenntartható lenne. 

Valójában arra van szükség, hogy a fogyasztói és a gyártói hozzáállás egyszerre változzon: kevesebb legyen a megtermelt eldobható csomagolás, és a fogyasztók is tudatosabbá váljanak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy amit lehet, azt használják újra, amit pedig már nem lehet vagy kockázatos, azt a megfelelő módon helyezzék el a hulladékgyűjtőkben. A legjobb mégis a túlfogyasztás visszaszorítása lenne, ami hosszabb távú szemléletformálást követel.

Az újrahasználat viszont csak korlátozott mértékben jelent megoldást. Szabó arra is felhívja a figyelmet, hogy a forgalomban lévő PET-csomagolások között még mindig vannak olyanok, amikből a hosszú távú használat során káros vegyületek oldódhatnak ki. Ugyanez igaz az alumíniumdobozokra vagy azokra a papírcsomagolásokra, amik műanyag fóliát is tartalmaznak. Egy 2022. május 5-én közzétett kutatásból kiderült, hogy a PET-palackban tárolt csapvízből akár többszázféle anyag kioldódhat, és ezek közül tucatnyi lehet káros hatással az egészségre. Selina Tisler és Jan H. Christensen, a Koppenhágai Egyetem munkatársai új, használt és mosogatógépben mosott palackokat használtak azokban a kísérletekben, amikkel azt is bizonyították, hogy a mosogatógép-használattal, illetve az újrahasznosított termékek esetén megnőtt a kioldódó vegyületek mennyisége. 

A legfontosabb egyértelműen az, hogy minél kevesebb szemét képződjön, mert annak feldolgozása mindenképpen energiaigényesebb, mintha egy már eleve legyártott csomagolást használunk újra, akár valamilyen alternatív célból. Így lehet egy befőttesüvegből ételhordó, kávéspohár vagy konyhai tároló, az üvegpalackokból pedig kulacs. A csomagolási reformhoz ráadásul infrastrukturális változások is szükségesek; a Humusz Szövetség szerint kormányzati támogatással, az adózási feltételek javításával, a díjtétel átminősítésével, ösztönzőkkel és a termékdíj bevezetésével a rendszert újra hatékonnyá lehetne tenni.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: