Nem fél liter, nem is egy egész, de még csak nem is egy pint – egy üveg bor leggyakrabban 75 centiliteres, és ez így van már emberemlékezet óta. Így is hosszú út vezetett odáig, hogy a nullahetvenötös palack világhódító útra indulhasson, de a fordulópont az lehetett, amikor az angolok rákaptak a bordeaux-i borra.
Az angliai Lincolni Egyetem hallgatói diákprojekt keretében a legmodernebb képalkotó eljárásokkal vizsgálták a rejtélyes butélia tartalmát.
Itt az új év, elindult a vadonatúj üvegvisszaváltási rendszer, mi pedig négy üres tonikosüveggel és három sörösdobozzal a nyakunkba vettük Budapestet, hogy leteszteljük. Nem sok sikerrel: az automata által kiállított cetlik portugálul vannak, 0,05 euróról szólnak, és amikor be akartuk váltani őket, a Sparban közölték: ők ilyet még az életben nem láttak.
Levágják a palack alját? Köréfújják az üveget? A belsejében rakják össze? Megannyi kínzó kérdés és egy meglepően egyszerű válasz, plusz némi háttér ahhoz, hogy egyáltalán kinek és miért jutott eszébe, hogy hajót dugjon egy palackba.
A kísérletek szerint a teljesítményük nem rosszabb az új műanyagrészecskékből előállított kondenzátorokénál, ráadásul a kapacitásuk is lassan romlik.
A műanyagról üvegre történő átállásnak csak akkor van értelme, ha a gyártók olyan üvegeket vezetnek be, amiket eleve újrahasználatra terveztek. Az alapanyag-választástól még nem lesz környezetbarát a csomagolás; a megoldást a betétdíjas rendszer és a fogyasztói tudatosság jelenti.
Rómában metrójegyre váltható a műanyagszemét: mostantól három automata gyűjti a plasztik palackokat, harminc darabért adnak egy jegyet.