A méhek még annál is intelligensebbek, mint eddig sejtettük
Egy méh elméje (The mind of a Bee) címen a napokban jelenik meg Lars Chittka, német etológus és viselkedésökológus kötete, amely a legújabb méhkutatások eredményeit részletezi. A brit Guardian beszámolója szerint az egyelőre csak angol eredetiben olvasható könyv már eddig is meglepő állításairól ismert szerzője forradalmian új dolgokat állapított meg a rovarokról.
Az elmúlt három évtizedben a háziméh (Apis mellifera) érzékszervi rendszereit és megismerési mechanizmusait kutató Chittka szerint ezek a beporzóként az emberi civilizáció fennmaradása szempontjából is meghatározó rovarokat a kollektív kaptárintelligencia mellett egy sor olyan egyedi tulajdonság is jellemzi, amelyre még a zoológusok és entomológusok sem gondoltak korábban. A megfigyelések, valamint a méhekkel végzett kísérletek és tesztek eredményei a viselkedésökológus szerint azt mutatják, hogy a méhek egyedenként eltérő mértékben, de képesek a számolásra, az absztrakcióra, az utánzáson alapuló tanulásra vagy az eszközhasználatra.
Chittka azt is megfigyelte, hogy amikor jutalmazó kondicionálással arra tanított egy demonstrátor egyedet, hogy az az optimálisnál bonyolultabban hajtson végre egy feladatot, akkor a kaptárban maradó megfigyelő a feladattal szembesülve egyszerűen kijavította a demonstrátortól tanultakat és optimálisabb verzióval oldotta meg a problémát. Ez szerinte azt jelenti, hogy a méhek valamiképp modellezik a valóságot, és ez alapján cselekedve érik el a kívánt eredményt.
Chittka azt állítja, hogy a méheknek összetett érzelmeik is vannak, legalábbis számos esetben megfigyelt náluk érzelemszerű állapotokat. Az egyik kísérletében például a virágokról gyűjtő dolgozókat szimulált póktámadásnak tette ki. Megfigyelte, hogy ezt követően az állatok egész viselkedése megváltozott, leszállás előtt hosszasan tétováztak, megvizsgálva minden apró részletet. A változás napokkal később is jellemző volt a méhekre és a legkisebb gyanús jelre inkább továbbálltak. Chittka szerint úgy viselkedtek, mint a poszttraumás stresszt elszenvedő magasabb rendűnek tartott emlősök vagy az emberek.
A méhkutató ezen kívül egy sor más vizsgálattal azt véli bizonyítani, hogy a méheket különleges képességeikkel és tulajdonságaikkal is rászolgáltak a védelemre, nem csak beporzási szolgáltatásaik miatt lehetnek fontos részei a földi ökoszisztémáknak.
Bár az sem elhanyagolható, hogy az agrárközgazdászok globálisan évi 235 és 577 milliárd dollár közötti értékűre becsülik azoknak a terményeknek és gyümölcsöknek, zöldségeknek az értékét, amelyeket a beporzó rovarok nélkül nem lehetne megtermelni. A háziméh-családok a statisztikák szerint évente 20 milliárd dollár értékű mézet állítanak elő emberi fogyasztásra. A propolisztól a méhpempőig terjedő méhészeti termékek piaci hozzájárulása tovább 300 milliárd dollárra tehető. A vadon élő méhfajok pedig évi 2 milliárd dolláros közvetlen hasznot hoznak az emberiségnek évente, más vadbeporzókkal együtt az általuk nyújtott úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások értékét az USA-ban évi 57 milliárd dollárra, világszerte pedig több mint 200 milliárd euróra becsülik .
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: