Orbán Viktor miniszterelnök július végén elhangzott tusványosi beszéde a nagy vihart kavaró fajelméleti eszmefuttatás mellett más, tudományosan nehezen alátámasztható kijelentéseket is tartalmazott. Ezek közé tartoznak azok a gondolatok, amelyekben Orbán Európa boldogtalanságának okait pedzegette:

„…az adatok tükrében a világ egyre jobb helynek tűnik, miközben mi ennek az ellenkezőjét érezzük. ...

… Az a megfejtésem erre a jellenségre, hogy rosszkedvünk tele egy alapvetően nyugati életérzés, ami abból fakad, hogy a nyugati civilizációnak az ereje, a teljesítménye, tekintélye és cselekvőképessége fogyóban. …

… A legfájóbb ebben a térvesztésben, ebben a hatalmi és anyagi térvesztésben, hogy mi, vagyis a Nyugat elvesztettük az energiahordozók feletti ellenőrzést. ”

Ez a gondolatmenet három fő állításra bontható szét:

• a szociális és gazdasági mutatók javulnak;

• az emberek boldogsága azonban nem követi ezt a fejlődést, sőt Európa boldogtalanabb, mint volt;

• Európa boldogtalansága főképp az energia- és nyersanyaghiányra vezethető vissza.

A miniszterelnök felvetése izgalmas, könnyen érthető és logikusan felépített, mégis érdemes részletesen megvizsgálni, mert állításai nem minden ponton egyeznek meg a valósággal.

Európa előre megy, nem hátra?

Európa és azon belül Magyarország az utóbbi 30 évben drasztikus fejlődésen ment keresztül. A Világbank adataiból azt láthatjuk, hogy az életszínvonal az Európai Unióban gyorsan és egyenletesen növekedett. Míg 1990-ben az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) 15 000 dollár volt, 2020-ra ez 45 000 dollárra, azaz háromszorosára emelkedett vásárlóerő-paritáson számolva. Külön Magyarországot vizsgálva is hasonló trendeket láthatunk: közel 9 000 dollárról 36 000 dollárra, tehát négyszeresére nőtt a GDP.

A GDP azonban nem tökéletes módja az életszínvonal mérésének. Ezt maga Orbán is jelezte beszédében, ahol a GDP mellett olyan adatokra hivatkozott, mint a várható élettartam növekedése, a gyermekhalandóság csökkenése, a heti munkaórák csökkenése, valamint az írástudatlanság visszaszorulása; a miniszterelnök jól látja, hogy az emberek jólétét nem csak a gazdasági teljesítmény határozza meg. Ezért is fejlesztette ki az ENSZ az Humán Fejlettségi Indexet (Human Development Index, HDI), ami a tágabb értelemben vett életszínvonal mérésére hivatott. 29 év leforgása alatt az Európai Unió jelenlegi tagállamai átlagosan egy egész ponttal, 0,75-ről 0,85-re fejlődtek a 0-tól 1-ig tartó skálán. Magyarország is követi az EU-s átlag fejlődési ütemét: 0,7-es fejlettségi szintről 0,8-ra ért. Orbánnak tehát igaza van, Európa tényleg jobb helynek tűnik.

Tényleg boldogtalanok az európaiak?

Nem, bár az is igaz, hogy kisebb mértékben lettek boldogabbak, mint amilyen mértékben az életszínvonal nőtt. Ha a világtrendeket vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az életszínvonal emelkedéséhez a társadalom boldogsági szintjének növekedése is társul. Az alábbi ábrán ezzel megegyező folyamatot láthatunk: míg 2008-ban az EU polgárai a 0-tól 10-ig tartó skálán 6,2-re értékelték a boldogságukat, 2020-ban ez az érték 6,6-ra nőtt.

Viszont ha Orbánnal ellentétben különválasztjuk Kelet- és Nyugat-Európát, azt láthatjuk, hogy a két régió boldogsági szintje jelentősen eltér. Előszőr is, Nyugat-Európában a drasztikus életszínvonal-emelkedés ellenére csak csekély mértékben nőt a boldogság. Másodjára, bár a kelet-európaiak boldogsági szintje jobban nőtt, továbbra is nagy a különbség a két régió között, még úgy is, ha számításba vesszük a gazdasági teljesítményből fakadó különbségeket. Vagyis a relatíve magas kelet-európai életszínvonal mellé egy boldogabb társadalomnak kéne társulnia. Ezt a jelenséget nevezik néha boldogságszakadéknak (happiness gap), amit jól személtet Magyarország és Németország példája. Míg Magyarországon 2018-ban 31 000 dollár egy főre jutó GDP mellé 6,03-as boldogsági színt társult, addig Németországban 2005-ben az (akkori értéken, az inflációt és egyéb tényezőket nem számítva) szintén 31 000 dolláros GDP-hez, 6,41-es.

Boldogsághormont is hordoznak az energiahordozók?

Nem, éppen ellenkezőleg. Egy 2020-ban megjelent tanulmányból azt láthatjuk, hogy az energiahordozókban gazdag országok jellemzően boldogtalanabbak, azonos GDP mellett is. Ezt a jelenséget erőforrás-átoknak (resource curse) nevezik. Persze a polgárokat nem az olaj jelenléte boldogtalanítja el, hanem annak hatásai a gazdasági és politikai intézményekre. Az erőforrásokban gazdag országok ugyanis gyakran a fejlődő világ részét képezik; olajból származó bevételeik aránytalanul oszlanak el a társadalomban, aminek eredményeként erős politikai hatalommal rendelkező, privilegizált körök alakulnak ki.

A természetes erőforrások komoly bevételt és hatalmat adnak a vezetők kezébe, és így akár évtizedekig is stabilan működtethetnek igazságtalan politikai és gazdasági rendszereket. Jó példa erre Oroszország, ahol az olajból és a gázból származó bevételek segítették Vlagyimir Putyint ahhoz, hogy kialakítson egy hozzá lojális oligarchakört, és nem meglepő, hogy az oroszok boldogsági szintje bőven elmarad az EU-s átlagtól: a 2020-ban a 6,6 pontos európai értékhez képest Oroszországban 5,546 volt ez a mérőszám. Ez épp az ellenkezőjéről árulkodik annak, amit Orbán a boldogtalanság és az erőforrás összefüggéséről állított, tehát nem valószínű, hogy az Európaiak boldogtalanabbak lennének azért, mert kevés a természetes erőforrás a régióban.

Boldogság és boldogságszakadék

Meggyőződéssel állítható, hogy a boldogtalanság nem az erőforrás hiányának tudható be, hiszen a kelet-európai régiónak GDP-arányosan nagyobb bevétele származik a természetes erőforrásokból, mint a nyugat-európai régiónak. Egy 2016-os, a Journal of Comparative Economicsban megjelent tanulmány szerint könnyen lehet, hogy a megoldás a gazdasági és politikai intézmények minőségének javításában rejlik. A tanulmány eredményei arra mutattak rá, hogy a rossz minőségű politikai és gazdasági intézmények igazságtalan helyzeteket teremtenek, például felerősítik a gazdasági és szociális egyenlőtlenségeket. Egy jól ismert ilyen jelenség a korrupció, melyet gyakran használnak a szakértők az intézményrendszerek minőségének mérésére. Azokban az országokban, ahol nagy mértékű a korrupció, az állam nem hatékonyan költi el az adófizetők pénzét, illetve a polgárok kevesebbet látnak vissza a befizetett adóikból, ami érthető módon elégedetlenséget vált ki. A Transparency International korrupcióérzékelési indexéből (corruption perceptions index, CPI) kiderül, hogy Kelet-Európa jóval kisebb pontszámmal, azaz magasabb színtű korrupcióval jellemezhető, mint a nyugati országok.

Mint a fentiekből kitűnik, az európai energiaválságnak egyértelműen negatív hatásai vannak a ugyan a társadalomra, de az ott zajló folyamatok sokkal összetettebbek annál, mint ahogy azt a miniszterelnök beszéde érzékelteti. A társadalmak ugyanos nem feltétlenül úgy viselkednek, ahogy azt a politikusok szeretnék láttatni a választóikkal. Komplex problémákra nincs egyszerű megoldás. Ha tehát Orbán tényleg az szeretné, hogy boldogabbak legyenek a magyarok, az európai energiaválság kezelése fontos, de nem elégséges. Hosszabb távon elengedhetetlen a korrupció visszaszorítása, amit többek között a politikai intézmények átláthatóságának növelésével és a fékek és ellensúlyok visszaállításával lehet elérni.

A szerző a University College London (UCL) történelem, politika és közgazdaságtan szakán végzett.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Magyarország a közepes jövedelem csapdájában

Győrffy Dóra gazdaság 2021. február 17.

A bérek itthon már nem olyan alacsonyak, hogy ez előnyt jelentsen, az innovációs teljesítmény viszont még nem elég erős ahhoz, hogy versenyre lehessen kelni a fejlett országokkal. Csehország, Észtország, Szlovénia és Litvánia sikeresen küzdött meg a feladattal, míg a régió többi országa, ideértve Magyarországot, még mindig költségalapon versenyez.

Friss kutatás bizonyítja: a pénz boldogít

Bodnár Zsolt tudomány 2021. január 27.

Korábban úgy tartották, hogy a pénz csak egy bizonyos pontig biztosít jobb, problémamentesebb életet, de egy friss, több mint 30 ezer ember jólétét követő amerikai kutatás most azt találta, hogy minél gazdagabb valaki, annál boldogabb.

Tudósok kiszámolták, hogy melyik volt a legboldogabb korszak az elmúlt 200 évben

Bodnár Zsolt tudomány 2019. október 17.

Pszichológiai, közgazdasági és adatelemző szakértők szerint a GDP mégsem befolyásolja annyira egy nép általános boldogságát, bezzeg a háborúk! Négy nagy ország írásos emlékei alapján vizsgálták a szubjektív jólétet a történelemben.