A szén-dioxidot elnyelő technológia nem csodaszer a klímaváltozás ellen, de égető szükség van rá

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Ki?

Zeke Hausfather éghajlatkutató jelenleg az online fizetési infrastruktúrát működtető Stripe-nál dolgozik a cég légköri szén-dioxid-elnyelő technológiákba történő befektetésein, egyúttal a technológia fejlesztéseinek elősegítésén. Hausfather emellett a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatója 2012 óta, ahol a hőmérséklet-emelkedés pontos rekonstruálásával és éghajlati modellekkel foglalkozik. A kutató rendszeresen feltűnik a Carbon Brief nevű, klímaváltozással foglalkozó oldal szerzőjeként, és a Twitteren is aktív.

Hausfather mostanában egy, a Nature-ben 2020-ban megjelent, az IPCC tavalyi jelentése által is idézett nagy hatású kommentárjával vált ismertté, amely szerint  az utóbbi években egyre valószínűtlenebbé vált, hogy a nagyon magas kibocsátással számoló RCP8.5 forgatókönyv bekövetkezzen, ezért félrevezető azt egyfajta „ha minden így megy tovább” felfogású kibocsátási forgatókönyvként használni, valamint azt így kommunikálni.

Mit?

Ha nem csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását, a globális felmelegedés mértéke már a következő évtized elején átlépheti az 1,5 Celsius-fokot, és a 2050-es évekre a 2 fokot is elérhetjük – vázolta fel a helyzetet Hausfather egy online előadásában. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez még mindig jobb, mint ahol egy évtizede tartottunk, amikor reálisnak tűnt egy széntüzelésű erőművek által dominált 21. század, ami nagyon sötét éghajlati jövőképet ígért az emberiségnek.

Ehelyett a kutató szerint úgy néz ki, túl vagyunk a szénfelhasználás csúcsán, mivel sokkal jobban megéri tisztább alternatív energiaforrásokat használni, továbbá az országok is kezdik egyre komolyabban venni klímapolitikai vállalásaikat. Ebbe illeszkednek a nettó zéró kibocsátásra vonatkozó vállalások is, és ha ezeket sikerül betartani, Hausfather szerint 2 fok alatt lehet tartani a felmelegedést. Ez jelentős változás a pár évvel ezelőtti állapothoz képest, még ha a másfél fok tartása nem is tűnik szerinte reálisnak. Mint elmondta, a kibocsátás mellett a felmelegedés mértékét még két dolog szabja meg: hogy mennyire érzékeny a Föld a légkörbe juttatott üvegházhatású gázokra, és hogy meddig tudja jelentős részüket elnyelni a bioszféra, valamint az óceánok.

Itt jön a képbe a szén-dioxid-elnyelés (carbon dioxide removal, CDR): ahhoz, hogy esélyünk legyen tartani a klímacélokat, nagyon gyors kibocsátáscsökkentésre van szükség. Néhány kibocsátástípust viszont nehéz lesz eltüntetni, és a szén-dioxid-elnyelés elsősorban ezek kiegyensúlyozására lehet alkalmas. A kutató összességében 5 fő felhasználási területet vázolt fel a technológiára:

  • a gazdaság nehezen dekarbonizálható ágazatai, mint a repülés vagy a mezőgazdaság által létrehozott kibocsátás kiegyensúlyozása;
  • a szén-dioxidon kívüli üvegházhatású gázok, mint a metán vagy a dinitrogén-oxid kiegyensúlyozása, ahol 50-66 százaléknál nagyobb kibocsátáscsökkentés jelenleg nem tűnik reálisnak;
  • a másfél fokos klímacél elérése, amely 2100-ig lényegében nem valósítható meg CDR technológiák nélkül, még a hőmérséklet-emelkedést szinte azonnal megállító globális nettó zéró kibocsátás esetén sem;
  • biztosítás az ellen, ha a Föld kevesebb szén-dioxidot tudna elnyelni, mint amire számítunk, vagy ha érzékenyebb lenne a légkörbe kerülő üvegházhatású gázokra;
  • illetve az éghajlati igazságosság, amely alatt a történeti kibocsátás nagy részéért felelős fejlett országok által beüzemelt CDR lehetőséget adna, hogy a fejlődő országok ideiglenesen több szén-dioxidot bocsáthassanak ki.

Hausfather erősen hangsúlyozta előadásában, hogy a CDR nem váltja ki a radikális kibocsátáscsökkentést, és arra kérte a hallgatóságot, hogy legyen szkeptikus minden olyan felvetéssel, ahol annak a klímaváltozás megoldásában 10-20 százaléknál nagyobb a szerepe. A szakember úgy véli, most van itt az idő, hogy megnézzük, melyik szén-dioxid-leválasztási technológia működik igazán, és hogy sok különböző megközelítést kipróbáljunk. Ezek jelentősen eltérő időtávra (néhány évtizedtől néhány millió évig) veszik ki a légkörből a szenet, Hausfather pedig nem tagadja, hogy inkább az utóbbi megoldásokat favorizálja, a szén-dioxid geológiai rétegekben évmilliókra megoldott elraktározásával.

Stripe Climate kezdeményezéssel, amely a fizetési rendszerek tranzakcióinak egy részét a CDR finanszírozására ajánlja fel, a cég több tízmillió dollárt gyűjtött össze 2019 óta. A céljuk az, hogy olyan startupokat és vállalatokat támogassanak, amelyek hosszú távú szén-dioxid-leválasztást fejlesztenek, és technológiáiknak van esélyük arra, hogy idővel megfizethetők és felskálázhatók legyenek. Idén a Shopify-jal és a Facebook anyavállalatával, a Metával együtt közel 1 milliárd dollárt hozott össze a Stripe CDR-fejlesztésre, amit Hausfatherék még tovább szeretnének növelni.

Hol?

A szén-dioxid-leválasztás ösztönzéséért alakult, önkéntesekből álló OpenAir kollektíva 2022. júniusi online rendezvényén.

    A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

    Kapcsolódó cikkek a Qubiten: