A James Webb és a Hubble is megmutatta, hogy látta a NASA szondájának kisbolygóba csapódását

A NASA két nagy űrteleszkópja, a James Webb (JWST) és a Hubble is megfigyelte azt a kedd éjjeli akciót, amely során a DART űrszonda becsapódott a Dimorphos kisbolygóba, hogy tesztelje az aszteroidaeltérítést mint bolygóvédelmi stratégiát. Ez egyben az első alkalom volt, hogy a két űrtávcső egy időben vizsgálta ugyanazt az égi célpontot.

A JWST és a Hubble együttes megfigyelései lehetővé teszik a kutatóknak, hogy adatokat gyűjtsenek a Dimorphos felszínének tulajdonságairól, vagy arról, hogy mennyi anyagot lökhetett ki az ütközés, és hogy milyen gyorsan történt a kilökődés.

photo_camera Fotó: Space Telescope Science Institute Office of Public Outreach/NASA, ESA, C.A Thomas, J. Li (PSI), STScI

Mivel a JWST infravörös, a Hubble pedig látható tartományban rögzítette az ütközést, a kutatók meg tudják határozni a becsapódás során kidobódott részecskék méretét és azok eloszlását a porfelhőben. Ha ezeket kombinálják a Földről végzett távcsöves megfigyelések eredményeivel, az segít megérteni, hogy egy ilyen becsapódás milyen hatékonyan képes módosítani egy kisbolygó pályáját.

A James Webb űrtávcső a becsapódás előtt és után is készített felvételeket a helyszínről, és a képek egy szűk, kompakt magot mutatnak, amelyből füstfelhőként megjelenő anyagfoszlányok áramlanak szét. A következő hónapokban a JWST többi műszerével is vizsgálják majd a kettős kisbolygórendszert, és az űrteleszkóp spektroszkópiai adatai a Dimorphos kémiai összetételébe is betekintést nyújtanak majd.

photo_camera A James Webb képeiből összeállított timelapse videó – a legkorábbi kép közvetlenül a becsapódás előtt, a legkésőbbi az után 5 órával készült Forrás: Space Telescope Science Institute Office of Public Outreach/NASA, ESA, J. Li (PSI), STScI

A Hubble összesen 45 képet készített a becsapódás előtt és után, látható fényben. Ezeken a képeken a becsapódást követő kilövellések a kisbolygó testéből kinyúló sugarak formájában jelennek meg, amelyek némelyike enyhén görbültnek tűnik – ezt a csillagászoknak közelebbről meg kell vizsgálniuk, hogy megtudják az okát. A Hubble felvételein a kettős rendszer fényessége a háromszorosára nőtt a becsapódás után, és ez a fényesség még nyolc órával később is stabilan megmaradt.

photo_camera A Hubble felvételei a becsapódás után 22 perccel, 5 órával és 8,2 órával Fotó: Space Telescope Science Institute Office of Public Outreach/NASA, ESA, J. Li (PSI), STScI

A DART becsapódásáról korábban az azt kísérő olasz LICIACube küldött képeket.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: