Sok általános iskolában már nem ismeretlen a robotika fogalma, érintőlegesen foglalkoznak is vele, de a tantervben hiába szerepel néhány dedikált óra a digitális kultúra tantárgy keretein belül, az automatizálással a legtöbb gyerek csak szakkörökön ismerkedhet meg. A pedagógusok túlterheltek, sokszor a megfelelő technológiai ismereteik sincsenek meg ahhoz, hogy tartalmas foglalkozásokat tartsanak, és a támogatás sokszor kimerül abban, hogy a cégek eszközt adnak az iskoláknak. Amelyek utána ott porosodnak valamelyik sarokban, mert nincs, aki megtanítsa, hogyan kellene őket használni.

Pedig a robotika és az ipari automatizálás olyan készségek, amelyekkel nemcsak a szakképzésben és a felsőoktatásban, hanem már az általános iskolákban is foglalkozni kellene. Mert a robotok hiába állnak az iskolában, a világ nem áll meg, és a monoton, repetitív munkafolyamatok automatizálásával több százezer digitálisan felkészült munkavállaló hiányzik majd a munkaerőpiacról. Az iskolás korú gyerekeknek pedig fel kell készülniük arra, hogy ebben az új, digitális és automatizált környezetben állják meg a helyüket kreativitásukkal, logikájukkal és csapatmunkával.

A Neumann János Számítógéptudományi Társaság (NJSZT) 2022 szeptember 22-én olyan találkozót szervezett Versenyben a robotok! címmel, amelynek középpontjában a robotikai versenyek álltak. A meghívott előadók a meetupon és egy háttérbeszélgetésen osztották meg gondolataikat a versenyekről, az iskolai oktatás fejlesztésének lehetőségeiről és a gyermekek motivációiról. A szervezők Abán Csabát, a Neumann Társaság Robotika Szakosztály alelnökét, a Baptista Pedagógiai Intézet robotikatanárát, a RoboCupJunior világversenyen többször érmes csapat felkészítőjét, dr. Nemes Józsefet, a Neumann Társaság Vas Megyei Szervezetének elnökét, egyetemi docenst, a szombathelyi robotika versenyek (RobOlimpia) szervezőjét és Simon Béláné dr. Balogh Ágnest, a Neumann Társaság Életműdíjasát, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökét, a RoboCupJunior magyarországi képviselőjét, a Magyar Ifjúsági Robot Kupa alapítóját, a Nyíregyházi Egyetem nyugalmazott oktatóját kérték fel a beszélgetésre.

A koncentráción és a csapatmunkán múlik minden

Abán Csaba szerint, aki közel húszéves tapasztalattal rendelkezik az oktatás és a versenyfelkészítés terén, a gyerekeket azzal lehet megfogni, hogy már fiatal korukban, a saját szintjüknek megfelelő eszközökkel megmutatják nekik a robotokat, azok képességeit, és játékosan bevezetik őket a robotok irányításába. Ezzel elérhetnék, hogy a tehetséges gyerekeket vonzza a terület és örömmel vegyenek részt további foglalkozásokon. Hasonlóan vélekedik a kérdésről Simon Béláné is, aki szerint csodálatos látni, ahogy végül a versenyen a lelkes gyerekek sikereket érnek el. Neki és Abánnak is sokszor volt része már abban, hogy díjazott csapatokkal vegyenek részt versenyeken. Azonban a sikerig hosszú út vezet, és a tehetség messze nem elég a teljesítményhez.

Nemes József úgy látja, hogy a szakkörre járó gyerekek már elképesztően elszántak, teljesen belefeledkeznek a foglalkozásokba, és inkább egy kicsit több időt szánnak rá, de meg akarják oldani a feladatokat. Aki a robotika mellett elkötelezetté akar válni, nem is tehet máshogy. Abán kiemeli, hogy bár eleve csak a tehetséges gyermekek harmadát lehet bevonni, még itt is óriási a lemorzsolódás. Ahogy nehezednek a feladatok és a versenykövetelmények egyre összetettebbé válnak, a koncentrációs készségre egyre nagyobb szükség van. Ez pedig ma, a Tiktok és a Youtube világában egyre fejletlenebb a fiataloknál.

Simon Béláné szerint egy gyereknek ahhoz, hogy sikeres legyen a területen jól kell teljesítenie matematikából, fizikából és a tantárgyi tudás mellett arra is szükség van, hogy csapatban is tudjon és szeressen dolgozni. Ezt kiegészíti még azzal, hogy előny, ha egy gyereknek van érzéke a szereléshez, a robotokat ugyanis a RoboCup versenyek egyes kategóriáiban nemcsak programozni kell, hanem tervezni és összeállítani is. Azt tapasztalja, hogy a modernkori polihisztorság a csapatmunka: mindenkinek más az erőssége, és a gyerekek, illetve más területeken a felnőttek együtt hoznak létre valami igazán innovatívat.

Ezt támogatja egyébként a RoboCup versenyek superteam száma is, ahol véletlenül összesorsolt csapatoknak közösen két robottal kell megoldaniuk egy-egy előre nem ismert feladatot. A pedagógusok szerint ez a fajta kihívás a robotikai tudáson túl fejleszti az idegennyelv-ismeretet, és megtanítja a gyerekeket arra is, hogyan dolgozzanak együtt teljesen más kultúrákból érkező fiatalokkal.

Több évtizedes hagyomány

Magyarországon a RoboCup versenyen való részvételnek 2007 óta van hagyománya, a hazai válogatóversenyt Magyar Ifjúsági Robot Kupa (MIRK) névvel rendezik meg. Simon Béláné egy 2005-ös szingapúri konferencián hallott először a versenyről, majd hazatérve mindent megtett annak érdekében, hogy egy évvel később nézőként, újabb egy év elteltével pedig már csapattal vehessen részt. De nem ez az egyetlen nemzetközi verseny, amelyben sikeresek a magyar gyerekek. A FIRST Lego League-ben szintén indulnak magyar csapatok, és a World Robot Olympiadra is rendeznek válogatókat Magyarországon. Emellett regionális és házi versenyeket is tartanak az iskolásoknak. Az egyetemistákat pedig az Euroskills és a Wordskills várja, ahol ipari robotikai projekteket kell megoldaniuk a versenyhelyzetben.

A RoboCup is valódi problémákra koncentrál: a gyerekek olyan alkalmazásokon dolgoznak és olyan módszertannal, amelyek az ipari világban is megállják a helyüket. A Rescue kategóriában katasztrófa sújtotta területek felderítésére való robotokat készítenek, a Soccer pedig a fociról szól. Ebben a ligában több robot számára kell ellenfél robotokkal szembeni győztes stratégiát kidolgozni. A verseny célkitűzése, hogy 2050-re egy teljes, 11 fős focicsapatot állítsanak majd össze humanoid robotokból. Ezek mellett szórakoztató robotok is épülnek a versenyen, amelyek megalkotásához a résztvevők bevethetik tánctudásukat, művészeti érzéküket, ugyanakkor videózni is tudni kell hozzá. A diákoknak prezentálniuk is kell a munkájukat, és olyan mérnöki eszközöket is használnak a tervezés során, mint a számítógépes tervezőprogramok (CAD).

Nemes szerint az általuk rendezett Szombathelyi RobOlimpiákon jól látszik, hogy az általános és középiskolás diákok ugyanabban a kategóriában is helytállnak, sőt a kisebbek néha még kreatívabb megoldásokkal jönnek elő, mint a nagyobbak. Szerinte a robotika valójában alkotás, és a gyerekeknek meg kell mutatni, hogy nem csak a művészetekben vagy a zenében teljesedhetnek ki, hanem a hardverépítés és a szoftverírás is lehet igazán kreatív elfoglaltság vagy flow-élmény.

Az iparnak és az oktatási rendszernek egyszerre kellene felébrednie

A szakemberek egyetértenek abban, hogy a robotikát be kellene illeszteni az oktatási rendszerbe. Abán kiemelte, hogy a digitális kultúra tantárgyban van már óraszám erre, sőt, egyre több általános iskolában áll rendelkezésre oktatási robotkészlet (ez többnyire a LEGO oktatási készlete); az igazi problémát a tanárok megfelelő tudásának hiánya jelenti. Simon Béláné szerint a túlterhelt rendszerben nem is elvárható a pedagógusoktól, hogy újabb foglalkozást tartsanak, amihez maguknak is meg kell tanulniuk az új ismereteket. Nemes a pedagógusok képzésében lát lehetőséget, amire az egyetemi keretek között is igyekeznek időt áldozni, de összességében ezek a törekvések még nem oldják meg az idő- és kapacitáshiányt.

Az ipar belépése viszont segíthetne a probléma felszámolásában. És nem feltétlenül csak eszközökkel, bár a szakértők szerint az sem ártana, ha a cégek nemcsak a szakképzésben és a felsőoktatásban látnának potenciált. Nemes szerint a robotikát és az automatizálással kapcsolatos ismereteket az általános műveltség részévé kell tenni, hogy a jövőben magabiztos felhasználók legyenek a mostani gyerekek. Mert az nem kérdés, hogy találkoznak majd robotokkal, az viszont igen, hogy mihez tudnak kezdeni velük. Nem elvárás, hogy mindenki építsen, fejlesszen vagy programozzon, de az ismeret és a magabiztos használat elengedhetetlen.

Ráadásul a robotikával való ismerkedés bővíti a tantárgyi tudást, és segít más területek megértésében is: a gyakorlatban mutatja be azt, amit fizika- vagy matematikaórán tanulnak a gyerekek. Ahhoz pedig, hogy minél többen férhessenek ehhez hozzá, a tanári közösségen kívül vállalati támogatás is kell. Abán szerint az ideális felállás az lenne, ha a cégek szakértő mérnökei mentorálnák a tanárokat, akik utána be tudnák vinni ezt a tudást az iskolába a gyerekeknek. Egyelőre kevés ugyan az igazán érdeklődő gyerek, de a lehetőség biztosításával talán egyre több tehetség karolható fel, akik miatt megéri a befektetett energiát a szakkörök és foglalkozások megtartása vagy a versenyfelkészítés.

* * *
Forró őszünk van, de vajon hogyan oldható meg a pedagóguskrízis? Hova vezet az erőltetett iskolai központosítás? Tényleg egyfajta kasztrendszerszer felé tart az ország? Októberi tudományos estünkre a magyar közoktatás problémáival készülünk: öt okos kutatóval, négy előadással, vitával és kerekasztallal, zárásként pedig improvizatív zenével és bárral. Mindez izgalmas helyszínen, a margitszigeti Kristályban vár majd rátok október 4-én, kedden 18:00-tól. Jegyeket itt tudtok venni, gyertek el, jó lesz!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: