IEA: Az orosz-ukrán háború az energiapiaci átrendeződést már nem problémaként, hanem megoldásként láttatja

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint néhány éven belül csúcsértéken platózik vagy akár meg is fordulhat a fosszilis energiahordozók iránti igény az elkövetkező két évben. Ilyen azóta nem fordult elő, hogy az ügynökség modellezi az elkövetkező időszakra várható kereslet alakulását. A szén iránti kereslet az IEA szerint jelentősen visszaesik, míg a földgáz és kőolaj iránti keresletről azt prognosztizálják, hogy 2025 és 2030 között várhatóan platózni fog, vagyis nem nő tovább a 2025-ös csúcsértéknél.

Mindezt az ügynökség szerint Oroszország külpolitikája és Ukrajna ellen indított offenzívája váltotta ki, ami az IEA legfrissebb jelentése, a ma nyilvánosságra hozott World Energy Outlook szerint felgyorsítja a megújuló energia térnyerését. Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója szerint az orosz-ukrán háború miatt életbe léptetett irányelvek, szankciók és piaci átrendeződések miatt az energiapiac várhatóan fenekestül fordul fel a következő néhány évtizedben. Világszerte a biztonságosabb energiaellátásra törekszenek, ami nemcsak zöldebb de egyúttal megfizethetőbb is a fosszilis energiahordozóknál. 

Mint azt a jelentésben írják, a mostani energiaválság lényegesen szélesebb körben hat és összetettebb is, mint az 1970-es évek olajválsága. Az érintett országoknak nemcsak az a célja, hogy csökkentsék a kőolajfüggőséget, mint a fél évszázaddal ezelőtti válság idején, hanem egyidejűleg kell csökkenteniük az igényeiket, és főképp a behozataltól való függőségüket a földgáz, a kőolaj, a szén, az áram, és egyes élelmiszerek iránt. Emiatt nem elég egyetlen energiahordozó szerepét módosítaniuk az ellátási láncban, hanem a teljes ellátási láncot újra kell tervezniük. 

Ez okozza azt, hogy a világ zöldenergia-befektetései 2030-ig várhatóan a mostani másfélszeresére emelkednek, aminek a legnagyobb nyertesei a jelek szerint a nap- és a szélenergiában utazó cégek lehetnek. A fordulat annak fényében különösen drasztikus, hogy az energiaipar által különösen hajtott üvegházgáz-kibocsátás tavaly rekordértéket ért el. 

Az IEA-jelentés legfontosabb állításai:

  • A világméretű energiaválság arra ösztönzi a kormányokat, és legfőképpen az európai országokat, hogy drasztikusan csökkentsék az energiaellátásuk előre nem látható kockázatait. 
  • A földgázárak drasztikus emelkedése az energiaár-emelkedés több mint feléért felel, így a krízis a széndioxid-kibocsátás csökkentése érdekében régóta időszerű energiapiaci átrendeződést immár nem problémaként, hanem megoldásként tünteti fel.
  • A 2010-es évek eleje óta először fordul elő, hogy a világ energiaellátottsága nem növekedik, hanem csökken: az energiaválság miatt nagyjából 75 millió ember hiába jutott áramhoz a közelmúltban, nem fogja azt tudni kifizetni.
  • Rövid távon hirtelen megugrik a kőolaj és a kőszén iránti kereslet, de hosszú távon a megújuló energiaforrások és az atomenergia jönnek ki győztesen az energiaválságból.
  • A világ 2030-ig prognosztizált évente egy százalékos energiaigény-növekedését szinte teljes egészében a megújuló energiaforrásokból fogják fedezni.
  • A kőszén iránti kereslet néhány év alatt, még 2030 előtt eléri a csúcspontját, a földgáz iránti kereslet az évtized végére, a kőolaj iránti kereslet pedig 2035 körül platózik, majd csökkenni kezd.
  • A fosszilis energiahordozók globális energiamixen belüli aránya 2030-ig az évtizedek óta állandó 80 százalékról 75 százalékra, az évszázad közepére pedig 60 százalékra csökken.
  • Oroszország nemzetközi energiaellátásban betöltött szerepe reparálhatatlan csapásokat szenved Putyin háborúja miatt, a 2021-es 30 százalékról 2030-ra 10-15 százalékra csökken. 
  • Mindennek következtében a legpesszimistább számítások szerint is 37 Gigatonna körüli értékről 32 Gigatonnára csökken az energiapiachoz köthető széndioxid-kibocsátás, aminek értelmében 2100-ra a globális átlaghőmérséklet-emelkedés nem haladja majd meg a 2,5 Celisus-fokot. Az optimistább szcenáriók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedés az évszázad végére nem haladja meg az 1,5 Celsius-fok körüli értéket.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: