A kutyatámadások azért gyakoriak, mert a kutyatartóknak fel sem tűnik, ha a kedvencük agresszívvá válik

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az emberek egyáltalán nem értik a kutyák viselkedését, abban legalábbis csúfos kudarcot vallanak, hogy észrevegyék, ha az ebek agresszívan viselkednek – derült ki egy német kísérletből, amelyben a kísérleti alanyoknak emberek, majmok és kutyák közti kapcsolatteremtést kellett aszerint értékelniük, hogy játékosnak, semlegesnek vagy agresszívnek látják-e azt. A Jénai Egyetem és a Lipcsei Egyetem, valamint a berlini Max Planck Intézet pszichológusai és kognitív tudósai 92 felnőtt, 19 évesnél idősebb és 73 évesnél fiatalabb önkéntes, 30 férfi és 62 nő bevonásával azt vizsgálták, milyen pontosan ismerik fel a társas helyzetek érzelmi töltetét az emberek. A résztvevőknek három különböző faj, kutyák, majmok és emberek esetében kellett társas szituációkat értékelni aszerint, hogy amit látnak, szerintük játékos, semleges vagy agresszív viselkedésre utal-e.

A résztvevők fajonként 18, összesen 54 rövid videót néztek meg, amelyeket az emberi, valamint a kutyák és majmok közti viselkedést kutató szakértők válogattak össze. Semlegesnek az számított, ha a videón látható egyedek között semmilyen interakció nem történt, például majmok egymás mellett ülve almát majszolgattak. Egy játékát hevesen védelmező kutya az agresszív viselkedést mutató kategóriába esett, míg a bújócskázó gyerekek a játékos viselkedést reprezentálták. A videókat a kísérletben résztvevő intézetektől és kutatóktól független, a kísérlet célját nem ismerő etológusokkal is kategóriákba soroltatták, gyakorlatilag ez funkcionált kontrollcsoportként. A szakértők az esetek 83 százalékában értettek egyet a tanulmányt készítő szerzőkkel.

A kutyás videókban kertekben vagy kutyafuttatókban szabadjára engedett állatokat, a majmos felvételeken egy franciaországi telepen őrzött, egymással szabadon érintkező makákókat, a gyerekekről készült videókban pedig 10 évesnél fiatalabb gyerekeket láthattak a kísérleti alanyok. A gyerekek nem beszélgettek egymással, legfeljebb egy-egy szó hangzott el a rövid felvételek során. A példák kiegyensúlyozottan mutattak játékos, semleges és agresszív viselkedésre utaló momentumokat, mindegyikből fajonként hatot-hatot. A kísérleti alanyok előbb megnézték a felvételek első legfeljebb öt másodpercét, majd meg kellett tippelniük, mi következik a folytatásban, a felvételen szereplők semlegesek maradnak-e egymással szemben, játékba torkollik-e az interakció vagy agresszív kimenete lesz-e.

A kutyák közti agressziót a kísérleti alanyok olyannyira nem tudták értelmezni, hogy akkor sem teljesítettek volna rosszabbul, ha pénzfeldobással döntöttek volna a helyzetek megítélésében. Ennek következtében azt sem tudták megtippelni, hogy a látottak alapján mi lehet a helyzetek folytatása, ami miatt a német kutatók szerint egyáltalán nem meglepő, hogy olyan sok embert harapnak meg kutyák, ha egyszer az emberek nem ismerik fel, hogy néz ki egy kutya közvetlenül támadás előtt. Miután a kísérletből az is kiderült, hogy a kutyatulajdonosok sem szemfülesebbek az többieknél, ha a kutyák viselkedését kell megítélni, a tudósok azt javasolják, hogy a jövőbeli kutyatartókat oktatni kellene arra, milyen jelekre figyeljenek a kutyák viselkedésében. 

A kísérleti alanyok egyébként az emberi agresszióra sem voltak fogékonyabbak, mint a kutyákéra, amiből arra következtettek, hogy az emberek, ha viselkedéselemzésről van szó, esetleg elfogultak lehetnek más emberekkel vagy „az ember legjobb barátjával” szemben, és a jelek alapján várhatónál jobb végkimenetelt feltételeznek. A kutatók mindenesetre elvetették azt az előzetes hipotézisüket, hogy a kísérleti alanyok pontosabban tudnák értelmezni az emberek között zajló viselkedést, mint egy másik faj egyedei közötti interakciót. Összességében egyébként a kísérleti alanyok nem teljesítettek rosszul, a videók több mint felében meg tudták jósolni, hogyan folytatódik az egyedek találkozása. A semleges és a játékos helyzeteket azonban könnyebben felismerték, mint az agresszív szituációkat, és a gyerekek, valamint a kutyák játékát könnyebben azonosították, mint a majmokét.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: