A gyerekekkel otthon töltött hosszú évek tovább erősítik a nők és férfiak közötti egyenlőtlenséget
„Ha holnapra annyi bölcsődei férőhely lenne, mint amennyi 2-3 éves korú gyerek van Magyaroroszágon, akkor is csak 7-8 százalékponttal több, tehát az otthon maradó nők negyedét tudnánk csak vele elérni. Ez egyfelől szignifikáns hatásnak mondható, és azt mutatja, hogy szükség van a bölcsődefejlesztésre, de az is látszik, hogy önmagában a bölcsődei ellátás elérhetősége nem fogja megoldani azt a helyzetet, hogy a nők visszamenjenek dolgozni” – mondja Krekó Judit, a Budapest Intézet és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) kutatója. A közgazdásszal két nemrég megjelent írás, egy Magyarországot Lengyelországgal összevető tanulmány és a kora gyerekkori intézményeknek a női foglalkoztatásra való hatását vizsgáló kutatás miatt beszéltünk arról, hogy az uniós átlaghoz képest mindkét országban nagy a fiatal nők és férfiak foglalkoztatási aránya közötti különbség, és ez leginkább annak köszönhető, hogy a 3 év alatti gyereket nevelő kisgyerekes nők praktikusan kivonulnak a munkaerőpiacról.
Hogy mi akadályozza a nőket abban, hogy hamarabb visszamenjenek dolgozni? Nehezen lehet bejutni a bölcsődékbe, ha egyáltalán van a közelben. Alig vannak rugalmas foglalkoztatási megoldások, pláne olyanok, amik az apákra is vonatkoznának. Ezen kívül az apák még mindig kevésbé vesznek részt a kicsi gyerekeik gondozásában, és olyan személyre szabott aktív munkaerő-piaci intézkedések sincsenek, amik megkönnyítenék a munka és a családi élet összeegyeztetését. És akkor még nem beszéltünk a már-már hungarikumnak számító hosszú szülési szabadságról: nálunk teljesen kiugró módon akár három évig is otthon lehet maradni egy gyerekkel, amit tovább erősít az elképzelés, hogy az anyának otthon van a helye a gyerekkel – olvasható Krekóék tanulmányaiban.
A 3 év alatti gyereket nevelő anyák praktikusan kivonulnak a munkaerőpiacról
A három évig, sőt több gyerek esetén 4-5-6 évig otthon maradó anyukák kérdése a játszóterek egyik legizgalmasabb témája két homoksüti elkészítése között. Menjen a gyerek bölcsibe? Jó anya, aki visszamegy dolgozni? Életre szóló traumát okozunk a bölcsődével? „A legtöbb pszichológiai és szociológiai tanulmány is azt mutatja, hogy a gyermek kétéves kora után már nem tudnak olyan egyértelmű negatív következményeket kimutatni a vizsgálatok, ami azt bizonyítaná, hogy a gyerekek intézményes nevelése káros lenne. És ez az a korcsoport, ahol nagyon jelentős Magyarország lemaradása” – mondja Krekó. Az biztos, hogy Magyarországon a törvényben előírt fizetett szülési és szülői szabadság a leghosszabbak közé tartozik az OECD-országok között. Az anyák összesen 160 hétig jogosultak fizetett szülési és szülői szabadságra, ami az OECD-átlag (54 hét) közel háromszorosa. A 24 hetes szülési szabadság alatt a kereset 100 százalékát, míg a szülői szabadság alatt a kereset 70 százalékát kapják az első két évben (a biztosított szülők esetében), míg a harmadik évben (vagy a nem biztosított szülők esetében a gyermek születésétől a gyermek harmadik születésnapjáig) alacsony átalányjuttatás jár (bruttó 28 500 forint), ezt hívják gyesnek. „Mondjuk a gyes összege kicsi, abból nagyon nem lehet megélni, de az fontos szempont, hogy ez egészségbiztosítási jogviszonyt ad és a nyugdíjra jogosító szolgálati időbe is beleszámít, amitől ez egy legális és elfogadott státusz” – mondja Krekó.
„A 3 év otthonlét pont olyan jó, mint káros. Van egy olyan a köztudatban, ha a gyerek egyéves kora előtt mész vissza dolgozni, az büntetés, ha 1 és 2 éves kora közötti visszamenőket lenézik, hogy vissza kell menniük, a 2-3 év kor között pedig biztos kell a pénz, vagy szerencsétlennek vagy karrieristának aposztrofálják őket” – mondta egy HR-es az OECD megbízásából a Budapest Intézet által készített fókuszcsoportos beszélgetésen. Az intézet a magyar kormány és az EU megbízásából készített jelentést arról, hogy miként lehetne Magyarországon javítani a nők munkaerőpiaci részvételét, és csökkenteni a nemek közötti különbségeket. „Kis túlzással, de nálunk iskolai végzettségtől függetlenül minden anya otthon marad. Azt látjuk, hogy sokkal kevésbé befolyásolja a gyerekes nők foglalkoztatási rátáját az iskolai végzettség, mint az, hogy van-e gyerekük. Az anyasághoz köthető foglalkoztatási visszaesés különösen nagy a magasan iskolázottak között, akik eleve nagyobb valószínűséggel dolgoznak, mint egy nyolc általánost végzett nő, viszont az első három évben ők is hasonlóan nagyobb valószínűséggel maradnak otthon” – mondja Krekó.
Aki hosszú ideig marad otthon, annak a bérén is látszik, hogy ő ezt az időszakot kihagyta
A játszótereken arról már kevesebb szó esik, hogy a hosszú gyeses és gyedes évek milyen károkat okoznak és milyen egyenlőtlenséghez vezetnek nők és férfiak között. „Aki hosszú ideig marad otthon, mondjuk két-három gyerek után megy csak vissza dolgozni, annak a bérén is látszik, hogy ő ezt az időszakot kihagyta. Vagy azért, mert rosszabb munkahelyekre tud csak bekerülni, vagy azért, mert a kevesebb gyakorlat meglátszik a bérükön. Most már egy adott munkahelyen belül is sokkal gyorsabban változnak a készségekkel kapcsolatos igények. Még egy ilyen klasszikus munkahelyen, ahol mondjuk könyvelőként dolgozik, vagy az önkormányzatnál, már ott is azt mondták nekünk a fókuszcsoportban a munkáltatók, hogy ez a két vagy pláne három vagy négy év, ez nagyon hosszú. Ők már igyekeznek előbb visszahozni az embereket” – mondja Scharle Ágota közgazdász, a Budapest Intézet vezető kutatója, a lengyel-magyar kisgyerekes anyák helyzetéről szóló kutatás mellett a kora gyerekkori intézmények női foglalkoztatásra való hatást vizsgáló kutatás és az OECD által megrendelt kutatás egyik szerzője. „Régen lehet, hogy oké volt ennyit kihagyni, most viszont 1 év alatt is sok minden változik a munkaerőpiacon, 3 év kiesés túl sok szakmai szempontból” – támasztja alá Scharle állítását az egyik HR-es.
Aki visszamenne dolgozni, pláne vidéken, az nem talál elég bölcsődét
Általánosságban is igaz, hogy a közép- és kelet-európai országokban a három év alatti gyerekek bölcsődei aránya alacsony, Magyarországon csupán 17 százalék. Hiába javul az arány, a 36 százalékos uniós átlagtól még mindig nagyon messze vagyunk. Így nálunk a kisgyerekek felét a szülők gondozzák, de a különböző informális segítségnek is – nagyszülők, rokonok, bébiszitter – nagy szerep jut: a családok 43 százaléka kisebb-nagyobb rendszerességgel így oldja meg a gyerekfelügyeletet, szemben az uniós átlag 28 százalékával.
„Bár nem áll rendelkezésünkre információ arról, hogy a gyermekek naponta hány órát töltenek a különböző gyermekgondozási formákban, feltételezhetjük, hogy az informális gondozásban töltött órák száma alacsonyabb, mint a formális gondozásban töltött óráké, és hogy az informális gondozási formák valószínűleg kevésbé rendszeresek. Ez az egyik oka annak, hogy a magyarországi és lengyelországi anyáknak nehézséget okozhat, hogy visszatérjenek a munkába” – olvasható a lengyel és magyar helyzetet összefoglaló tanulmányban.
Azoknak a szülőknek a többsége, akik arról számoltak be, hogy szükségük lenne bölcsődei ellátásra, de mégsem veszik igénybe, mindkét országban a korlátozott elérhetőséget jelölte meg fő akadályként. Ez különösen igaz vidéken: nálunk a bölcsődét fontolgató vidékiek 84 százaléka azért nem tudta odaküldeni a gyerekét, mert egyszerűen nem volt a környéken bölcsőde. A városiak inkább a költségek miatt maradtak otthon a gyerekkel – derül ki a tanulmányból. Ha a bölcsődével nem rendelkező településeken nyitnának annyi férőhelyet, ahány 2-3 éves gyerek van, ott az a hatás, ami vissza tudná vezetni a nőket a munkaerőpiacra, még sokkal nagyobb lenne, mint az országos hatás – olvasható Scharléék a bölcsődéknek a női foglalkoztatásra gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányban. Ami még igazán számít a nők munkába való visszatérésében, az az, ha van bölcsőde az utolsó gyerek születése után. „Jellemzően a befejezett termékenység, tehát az utoljára megszületett gyerek után akarnak visszamenni az anyák dolgozni, ami egy magyar sajátosság. Ez természetesnek tűnik, pedig igazából más országokban ez nem így van. Egyértelműen látszik, hogy a hosszú gyes/gyed alakítja ki azt a szülői stratégiát, hogy két gyerek között az anyák egyáltalán nem mennek vissza a dolgozni, hanem szépen besorolják a gyerekeket másfél-kétévente, és csak a végén mennek vissza” – magyarázza Scharle. Míg nálunk az anyák foglalkoztatottsága 3 év alatti gyerekek esetén nagyon alacsony, ahogy a gyerekek óvodába kerülnek, a foglalkoztatási ráta nagyon hamar megközelíti a gyerektelen nőkét.
A rugalmas munka nemcsak áldás, hanem átok is lehet
„Az anyák akkor is túl sokáig maradnak távol, ha ez súlyos anyagi teher a család számára. Részben azért van ez így, mert nem tudja kire bízni a gyereket, másrészt mert alacsonyak a bérek. A gyerek 2 éves koráig még csak-csak kapnak valamennyi támogatást, de sok nőnek ez nagyjából annyi, mintha visszamenne dolgozni. Ha valaki visszamegy dolgozni és ennyit kap, de nincs ideje semmire, akkor ugyanott van, mintha otthon marad és legalább abban a 3 évben nyugi van. Ez is közrejátszik abban, hogy inkább a háztartási munkát választja, mert nagy anyagi haszon nem származna a részmunkaidőből, és nagyon nehezen is lehet ilyen munkát találni” – mondja ezt szintén egy HR-es a már idézett, az OECD számára készült fókuszcsoportos interjúkban. Nem beszélve arról, hogy „még mindig ott tartunk, hogy ha kedvezel egy kisgyermekes anyának, abból nagyon kemény feszültségek vannak – mondja egy másik HR-es. – Úgy tűnik, hogy nálunk nem csupán az a baj, hogy nincs elég bölcsőde, de a társadalom nagy részének még mindig meggyőződése, hogy a gyereknek az a legjobb, ha az anya az első pár évben otthon van a gyerekkel. És mivel ő marad a gyerekkel, ő ápolja, ha beteg, és ő megy a szülői értekezletre is, így vélhetően munkaerőnek sem lesz annyira jó”.
És valóban, sem a részmunka, sem a távmunka nem terjedt el Magyarországon. 2019-ben a nők 4,5 százaléka mondta azt, hogy néha vagy általában otthonról dolgozik (ez egyébként 14 százalék az unió átlagában), és 20 százalék számolt be arról, hogy könnyen meg tudja oldani, hogy mikor kezdődjön vagy végződjön a napi munkája, ami a nők 42 százalékának nem okoz gondot az EU-ban. És bár a rész-, táv-, vagy rugalmas munkaformáknak számos előnyük van, pláne egy kicsi gyerek mellett, ezek a rendszerek vissza is üthetnek: a teljes munkaidőben végzett állandó távmunka könnyen elszigetelhet a munkahelyek belső világától, a részmunkaidős foglalkoztatás pedig akadályozhatja a karrierépítést. Ezeknek a hátrányoknak különösen akkor van jelentőségük, ha a rugalmas foglalkoztatási formákat csak nők veszik igénybe. „Ezért a szakpolitikáknak megfelelő egyensúlyra kell törekedniük annak biztosítása érdekében, hogy a rugalmas munkarendszerek inkább áldást, mint átkot jelentsenek” – olvasható a lengyel és magyar helyzetet összehasonlító tanulmányban.
„Arra vigyázni kell, hogyha a rugalmas munkafoglalkoztatási formák túlzottan a nőkhöz kapcsolódnak és túlzottan elnyúlnak, akkor ez éppen hogy erősítheti az egyenlőtlenséget. Azt a női munkavállalót, aki részmunkaidőben dolgozik, meg sosincs ott, nem veszik komolyan, és annak például eleve kisebb az esélye, hogy vezetői pozícióba kerüljön. Ezért nagyon fontos, hogy amikor ennek a kiterjesztéséről gondolkodunk, akkor ne csak a gyerekeket nevelő nőkre, hanem az apákra is ki kell terjeszteni a rugalmas munkavégzési formákat” – mondja Krekó.
Az apák kezében van a megoldás kulcsa
És valóban, az egyenlőtlenség felszámolásának igazi titka az apákban rejlik. Számos országban vezettek be olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az apák jobban részt vegyenek a gyerekek gondozásában, ezzel pedig javítani lehet a nők foglalkoztatási lehetőségeit. Két tipikus, az apák számára is elérhető szabadságfajta van: a csak az apák számára elérhető juttatások és szabadságolási rendszerek, illetve az olyan szülői szabadságolási rendszerek, amelyeket mindkét szülő igénybe vehet. Az észak-európai országok az elsők között vezették be az apáknak járó fizetett szabadságot, és továbbra is ők kínálják a leghosszabb és legrugalmasabb szabadságolási rendszereket. 10 évvel ezelőtt, amikor megnézték, hogy az „apák hónapja" svédországi bevezetése milyen eredménnyel járt, azt találták, hogy az apák 15 nappal több szülői szabadságot vettek ki, míg az anyák körülbelül 20 nappal kevesebbet, de attitűdben akkor még nem sok változás állt be, hiszen a megbetegedett gyereket például ugyanúgy az anyák ápolták otthon. Később a svédek bevezettek egy második hónapos apasági szabadságot is, ami még tovább csökkentette az anyák által szülési szabadságon töltött napok számát – anélkül, hogy az apák által apasági szabadságon töltött napok számát növelte volna. Bár a szerzők nem tudták kimutatni, hogy a gyermekgondozás megosztása az attitűdöket is egy csapásra megváltoztatta volna, azzal érveltek, hogy több időre van szükség ahhoz, hogy ezek a reformok a szülők viselkedésébe is beépüljenek, de még így is úgy tűnik, hogy közvetett pozitív hatást gyakoroltak a nemek közötti egyenlőségre. Spanyolországban 2007-ben vezették be a rövidebb, kéthetes apasági szabadságot, ami rövid távon 11 százalékkal növelte az anyák újbóli foglalkoztatásának valószínűségét, de ott a kutatók azt találták, hogy a 15 éve bevezetett apai szabadságnak már látszanak a hatásai: „Egy friss vizsgálat szerint az azóta felnőtt, a hatásméréskor 12 éves korú gyerekek, akikkel az apjuk otthon maradt, sokkal egyenlőbb nemi szerepfelfogásokkal rendelkeznek, mint az előtte született társaik” – mondja Krekó.
Nálunk épp 2023. január 1-től változik a szabály: a korábbi 5 napos fizetett apai szabadság 10 naposra nő; igaz, a szabadság hatodik napjától a tizedikig a járandóságnak csak 40 százalékat kaphatják meg az apák. „Ezzel a két héttel is ugyanúgy sereghajtó lesz Magyarország az apaszabadság tekintetében, mint eddig volt” – mondja Krekó. Ahogy valószínűleg azzal is, hogy az elmúlt években az eddigi 5 napos szabadságot 100 apából csak körülbelül 25 vette igénybe.
2014-ig az apák a gyerek egyéves korától, 2016-tól pedig már féléves korától igénybe vehetik a gyermekgondozási díjat, a gyedet. A GYED Extra 2014-es bevezetése óta pedig a gyerek hat hónapos korától mindkét szülő teljes munkaidőben is dolgozhat, és bármelyikük megkaphatja a pénzbeli juttatást. Bár a GYED-et túlnyomó többségében továbbra is nők veszik igénybe, az adatok alapján elsőre úgy tűnik, mintha az utóbbi pár évben szabályos gyedforradalom tört ki az apák között: az apák aránya a GYED-et igénylő szülők között drasztikusan, a 2015 előtti 2% körüli szintről 2020-ra 13%-ra nőtt.
A jelenség mögött ugyanakkor nem a női egyenjogúság megvalósulása áll, hanem az, hogy sok esetben, még ha hivatalosan az apa is igényli a gyedet, valójában mégis az anya marad otthon a gyerekkel, ha ez anyagilag előnyösebb a család számára, mert mondjuk az apa keresi a több pénzt, vagy eleve csak az apának van munkája. Ezért viszont hosszú távon komoly árat fizetnek az így már teljesen ellátatlanul maradt anyák, mert sem az egészség-, sem a nyugdíjbiztosításra nem lesznek jogosultak, ha az az apa kapja a gyedet, aki nincs is otthon a gyerekkel.
Bár a GYED Extra célja az lenne, hogy a nők visszamenjenek dolgozni, ez különösen a hátrányos helyzetű családoknak nem éri meg, mert az amúgy évtizedek óta változatlanul alacsony összegű családtámogatási pénzeket a GYED Extrával egy kicsit feljebb tudják tornázni, ha legalább az apának van munkája. „Hosszú távon ez rettenetesen káros dolog.
Azt mutatja, hogy olyan erősen élő normák mellett, amelyek szerint az anya dolga a gyereknevelés, még egy jó szándékkal bevezetett intézkedés sem biztos, hogy áttörést fog hozni, sőt ilyen perverz hatásai is lehetnek, ami még tovább erősíti a nők kiszolgáltatott helyzetét. „Egy lehetséges megoldás például, ha a GYED Extra csak akkor jár, ha mindkét fél valóban dolgozik ez alatt az idő alatt” – mondja Krekó.
Van megoldás?
További bölcsődei férőhelyekre biztosan szükség van, ahogyan arra is, hogy mindkét szülő igénybe vehesse a szülési szabadságot, de úgy, hogy akkor tudják maximalizálni az állami támogatást, ha mindketten kiveszik a részüket a gyerekek gondozásából. Krekó szerint emellett az államnak nemcsak a nők, hanem mindkét szülő rugalmas munkavállalási formáit támogatnia kellene. „A nemek közötti különbségekkel kapcsolatos attitűdök esetében segítene, ha a kormányzati kommunikáció is bátorítaná az apák szerepvállalását a gyermeknevelésben, és elismerné az anyák jogát és igényét arra, hogy nekik is legyen karrierjük. Ezen kívül inkább az egyenlőbb munkamegosztásért és nem a hagyományos nemi szerepfelfogásért kellene kampányolni azzal, hogy a gender szakokat eltörlik, a pelenkázó apukákon pedig gúnyolódnak.”
A címlapkép forrása: Fortepan/Szalay Zoltán
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: