A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete legfrissebb jelentése szerint Magyarországon nem igazán sikerül javítani a nemek közötti egyenlőtlenségeken. Bár Magyarország a legutóbbi statisztikákhoz képest javított egy helyet az eredményén, 25. helyezésével továbbra is a 27 uniós tagállam sereghajtói között van. Az Európai Unióban a nemek közötti egyenlőtlenség csak Romániában és Görögországban nagyobb, mint nálunk.

A nemek közötti egyenlőségi index 1 és 100 közötti pontszámmal méri a nők és férfiak közötti különbséget, ahol az 1-es a legrosszabb, míg a 100-as érték azt jelenti, hogy nincsenek a nemek között különbségek. A European Institute for Gender Equality (EIGE) által kifejlesztett index 2013 óta kétévente jelenik meg; az idei jelentést október 24-én, hétfőn hozták nyilvánosságra. Az index az EU-s országok nemek közötti egyenlőség terén elért előrehaladást méri a munka, az anyagi helyzet, a tudáshoz, oktatáshoz való hozzáférés, a gondozásra és szabadidőre fordítható idő, a hatalomban való részvétel és az egészségügy területén, amelyeken belül aztán további alterületeken összesen 31 indikátor segítségével elemzik az egyenlőtlenség mértéket.

Magyarország idei egyenlőségi indexe 54,2, ami az uniós átlagtól 12,4, az éllovas Svédországétól pedig közel 30 ponttal marad el. A hazai nemi egyenlőségi mutató 2010 óta mindössze 1,8 pontot javult, ennél kevesebbet csak Csehországban sikerült lendíteni a nemek közötti egyenlőségen a mérés kezdete óta. Az uniós átlagtól ugyancsak elmaradó Olaszországban ezzel szemben 11,7 pontot, míg a hajszálnyival az átlag fölött teljesítő Luxemburgban pedig 12,3 pontot javult az egyenlőségi mutató, de még az évek óta éllovas Svédországban is kétszer annyit javítottak az egyenlőségen, mint a sereghajtó Magyarországon, ahol bőven lett volna hová fejlődni.

Az idei jelentésben külön figyelmet szenteltek a covidjárvány hatásainak, és mint kiderült, először fordult elő összeurópai szinten, hogy a munkaerőpiacon, az oktatásban, és az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésben egyaránt nőtt a férfiak és a nők közti egyenlőtlenség 2019 óta. Utóbbi szegmensről elég sokat elárul, hogy bár a férfiak az egész unióban rövidebb életre számíthatnak a nőknél, Románia és Bulgária mellett Magyarországon halnak meg a nők a legkorábban. Miközben a nők várható élettartama uniós szinten 83 életév, Magyarországon ennél három évvel kevesebbet élnek.

Az elszegényedési kockázatban és a jövedelmek terén összeurópai szinten stagnálást tapasztaltak. A koronavírus-járvány leginkább azokat a munkaerőpiaci szegmenseket érintette, amelyekben amúgy is a női munkaerő volt túlsúlyban, bár az elemzés szerint a nők jelentős részének segített a munkahelye megtartásában, hogy például a közoktatási feladatok és az egészségügyi szolgáltatások jelentős részét is távmunkában lehetett elvégezni.

Az egyes európai régiókban az alábbiak szerint alakultak a nemi egyenlőségi mutatók az index számításának kezdetétől.

• A legegyenlőbbek a jóval az EU-átlag fölött teljesítő skandináv és Benelux-államok.
  
• Franciaországban és Írországban valamivel az átlag feletti az egyenlőség, Németországban, Szlovéniában és Ausztriában átlag körüli mutatókat produkálnak.
  
• A Mediterráneum országai közül a legtöbbet Olaszország, Spanyolország és Málta tesz az egyenlőség megteremtéséért, Görögország és Ciprus jelentősen elmarad a többi ország mutatóitól.
  
• A Balti- és a délkelet-európai államok lemaradása jelentős, bár Észtországban és Lettországban 2014 óta jelentős javulás tapasztalható.
  
• A közép-kelet-európai térségben Horvátország igyekezete a leginkább szembetűnő, Magyarországon jóformán semmilyen fejlődés nem érzékelhető, így még a 2014 után zuhanórepülésbe kezdő Lengyelországhoz és Csehországhoz sem sikerült felzárkózni, nemhogy az uniós átlaghoz.

A férfiak jó része is otthonról dolgozott, de a fizetetlen munka nem oszlott el jobban, csak a nők elleni erőszak lett gyakoribb

Miközben a gyereknevelés és a rendszeresen végzendő házimunkák, mint a főzés, a mosás és a takarítás terhei a covidjárvánnyal terhelt években is inkább a nőket sújtották, a lezárásokkal jól megindokolható rugalmas munkaidőért mégis a férfiak folyamodtak nagyobb sikerrel. A hivatkozási alap pedig sokszor volt az, hogy jelentősen növekedett az otthon végzendő munkák száma. A nők többsége úgy értékelte, hogy a covidjárvány hullámai idején legalább annyit, vagy még többet követeltek tőle a munkahelyén, mint 2019 előtt. A fizetetlen munka megosztásával a nők általában véve elégedetlenebbek, mint a férfiak, akik annak ellenére is egyenlő munkaterhekről beszélnek, hogy többnyire továbbra is olyan időszakosan elvégzendő feladatokat vállalnak, mint a számlák befizetése, a kocsi karbantartása vagy a kert körüli tevékenységek.

Az Eurobarometer nemrégiben elvégzett felmérése szerint az EU-ban a nők több mint háromnegyede úgy véli, hogy a covidjárvány és az amiatt hozott intézkedések miatt országában nőtt a rendszeresen fizikai vagy érzelmi erőszakot átélő nők száma. Az egyes tagországokban élő nők megítélése azonban jelentősen eltér a témában: Görögországban, Portugáliában és Ausztriában a nők 90 százaléka vélekedik így, miközben Magyarországon kevesebb mint 50 százalékuk.

A nők elleni erőszakra vonatkozó nemzeti adatsorok olyannyira hiányosak, hogy nem szolgálhatnak összehasonlító elemzések alapjául. Nem létezik egységes definíciója vagy leírása a nők elleni erőszak formáinak, így egységes irányelveket sem igen lehet életbe léptetni. Annyi bizonyos, hogy az Eurostat legfrissebb, 2020-as adatai szerint a felmérésben részt vett 17 EU-tagállamban 775 nőt ölt meg a közeli hozzátartozója, többnyire a partnere.

Több olyan európai állam van, ahol a hatalom közelébe se kerülnek nők, mint ahol látszik az egyenlőségre törekvés

A mutatók alapján nemcsak a nemi alapú erőszak elleni hatékony fellépést, hanem a nemek közötti egyenlőséget is az ássa alá a leginkább, hogy a nők összeurópai szinten annak ellenére is szembetűnően alulreprezentáltak a politikai hatalomgyakorlásban, hogy ebben a tartományban az indexszámítás kezdetei óta 15,3 pontot javultak a mutatók.

A nemzeti parlamentekben európai átlagban a képviselői helyek mindössze harmadát, míg az önkormányzati képviseleti helyek legfeljebb 35 százalékát töltik be nők. Svédországé 2010 óta számít ebből a szempontból (is) a legegyenlőbb európai társadalomnak, míg 2015 óta töretlenül Magyarországon jut a legkevesebb politikai hatalom a nőknek. Míg a svéd, a finn, a spanyol, a belga, a dán, a francia, az osztrák, a portugál és a holland parlamentben a képviselőknek legalább a 40 százaléka, Máltán, Cipruson és Magyarországon legfeljebb a 14 százaléka nő.

Az EIGE magyarországi profilján az eredmények fényében elég sok a púder

A frissen nyilvánosságra hozott összeurópai egyenjogúsági jelentést kiadó EIGE egyébként nemrégiben hozta nyilvánosságra frissített országértékeléseit. Az országjelentések az európai tagországoktól begyűjtött dokumentumok és független szakértői referendumok alapján azt hivatottak összegezni, hogy az egyes uniós országokban milyen jogi és intézményi mechanizmusok biztosítják a nemek közötti egyenlőség megteremtését. Abban a részben, ahol Magyarországról írnak, első ránézésre semmi nem indokolná, hogy a hazai nemi egyenlőségi mutatók 2010 óta gyakorlatilag tapodtat sem mozdultak a sereghajtó pozícióból.

Mint azt az összefoglalóban az európai nemi egyenlőségi törekvések monitorozására hivatott európai bürokraták leírják, Magyarország 2012. január 1-jén életbe léptetett Alaptörvénye kimondja, hogy „a nők és a férfiak egyenjogúak”, ezen túlmenően pedig azt is leszögezi, hogy „Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket”. Az EIGE megfigyelői szerint a Magyarországon 2010-ben a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia címen életbe léptetett dokumentum „a nemi alapú egyenlőségért való küzdelem legfőbb irányelveként kifejezetten nyomatékosítja a genderkérdések előtérbe kerülését”. Az országról szóló összefoglalóban megjegyzik ugyan, hogy „Magyarországnak nincs a nők társadalmi felzárkóztatását célzó akcióterve, de már tárgyalnak arról, hogy legyen”.

Amíg a szóban forgó tárgyalások sikerrel nem járnak, a magyar nők lapozgathatják a 2010-es nemzeti stratégia irányelveit és céljait. Ezek a következők lettek volna:

• A nemi alapú egyenlőtlenségek eltörlése a munkaerőpiacon és a javadalmazásban.
• A munka és magánélet egyensúlyának támogatása.
• A nemi alapú egyenlőtlenségek csökkentésének támogatása a politikai és gazdasági döntéshozásban, valamint a tudományos életben.
• A nemi alapú erőszak elleni hatékony védelem és a nemi alapú erőszak felszámolására tett erőfeszítések.
• A nemi alapú sztereotípiák felszámolásának támogatása.
• A szakmai felkészültség növelése képzéseken, a társadalmi érzékenyítés különféle formáin, valamint a nemi alapú megkülönböztetést figyelembe vevő költségvetésen és adatgyűjtésen keresztül.

„A stratégia végrehajtásának lépéseiről semmilyen jelentésben nem számoltak be, a célok elérését nem értékelték ki” – sommázta szűkszavúan a 2011 óta be- vagy be nem következett változásokat az EIGE országösszefoglalója. 2013-ban a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formáját felszámolni hivatott ENSZ-egyezmény, a CEDAW akkori felülvizsgálata azonban számos problémát felvetett a nemzeti stratégiát illetően. Súlyos hiányosságként merült fel például, hogy a kormányzat részéről semmilyen szándék nem mutatkozik a női egyenjogúságért küzdő civil szervezetekkel való együttműködésre. A felülvizsgáló bizottság abban látta a megoldást, hogy az akkori Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagi, technikai és emberi erőforrásokkal segíti a saját családügyi főosztálya működését, valamint önálló tanácsot állít fel a nők és férfiak társadalmi egyenjogúságának felügyeletére.

Magyarországon a nemek közötti egyenjogúság frontján központosították a semmittevést

Az idén megszűnt Emberi Erőforrások Minisztériumában – elviekben legalábbis – két főosztály foglalkozott „nőügyekkel”, még ha azokkal Orbán Viktor miniszterelnök dedikáltan nem is kívánt foglalkozni. A Család- és Nőpolitikai Főosztály 2014, míg az Esélyteremtési Főosztály 2010 óta látott el nőügyi feladatokat. Utóbbinak például az EIGE honlapja szerint kiterjedt a tevékenysége a nők elleni erőszak témakörében éppúgy, mint a nemi egyenjogúsági irányelvek kidolgozásában. Az adatgyűjtésekor az azóta megszűnt Emberi Erőforrások Minisztériumának adataira hagyatkozó EIGE úgy tudja, hogy „irányelveik kidolgozásakor más kormányzati intézmények rendszeresen kikérik a Család- és Nőpolitikai Főosztály tanácsait, amelynek eredményeképpen a kívánatos pontokon többnyire ki is igazítják a kormányzati irányelveket”. Magyarul: nincs itt semmi látnivaló, a központosított nemzeti stratégia működik.

Az EIGE honlapjáról az derül még ki, hogy Magyarországon a kormányzati alkalmazottak serényen ügyködnek a nemek közötti egyenlőség biztosításán. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság például egyaránt biztosítani hivatott a nemi, az etnikai, az életkor, a bőrszín, az anyanyelv, a szexuális orientáció, a vallási felekezethez tartozás, valamint a politikai nézet szerinti egyenlő bánásmódot, mint azt, hogy senkit ne érhessen hátrány fogyatékossága vagy aktuális egészségi állapota miatt. A hatóság 2018-ban „közel ezer ügyet kezelt és 315 nyilvános hivatali állásfoglalást adott ki”. Nem ügytípusonként, hanem összesen. Hogy mire kötelezi egy ilyen állásfoglalás a jogsértő feleket? „Ha a panasz benyújtójának bizonyítást nyer az igaza, a hatóság utasításba adhatja a jogsértés felfüggesztését, tilthatja a jövőbeli megismétlődését, minderről nyilvános határozatot adhat ki és büntetést helyezhet kilátásba.”

Ha ez még nem biztosítaná a nemek közötti egyenlőséget, az EIGE országriportja arról is szól, hogy

• a magyar parlamentnek nincs olyan testülete, amely rendszeresen jelenteni lenne hivatott a nemi egyenjogúsági törekvések hatékonyságát, de
• a minisztérium arról is legyártott Brüsszelnek egy dokumentumot számot adott, hogy Magyarországon „bevett eljárássá vált, hogy a nemi egyenjogúságot érintő ügyekről az illetékes csoportokkal konzultáljanak”.
• Ugyancsak minisztériumi jelentések állítják, hogy „a családon belüli erőszakról és a nők munkaerőpiaci helyzetéről továbbképzéseket és érzékenyítő kampányokat tartanak, amelyeken közalkalmazottak is részt vettek”. A képzés egyéves időtartama alatt 24 órában érzékenyítettek, a tréningen összesen 16 darab közalkalmazott vett részt.
• Bár a Központi Statisztikai Hivatal egyes adatainak elemzése révén rávilágított a háztartási munkák egyenlőtlen eloszlására, sem a KSH-nak, sem más állami hivatalnak nincs kötelezettsége arra nézve, hogy nemek szerinti bontásban közölt adatokkal világítsa meg az egyenjogúság esetleges hiányosságait.

Így csinálják a nemi egyenlőséget az éllovasok

Az EIGE országjelentéseiben azt is megnéztük, mi lehet a titka annak, hogy Svédország stabilan tartja első helyét az uniós országok nemi egyenlőségi rangsorában. A magyarországi intézkedéscsomaghoz képest az alábbiakat találtuk:

• Amellett, hogy Svédország az alkotmányában elkötelezte magát a társadalmi egyenlőtlenségekkel szembeni harc mellett, 2018. január 1-jétől nemi egyenjogúsági ügynökséget állított fel, amelynek feladata a társadalmi érzékenyítés mellett az irányelvek széleskörű ismertetése és betartatásának koordinációja az egyes kormányszervek, közigazgatási szervek, állami intézmények között.
• Svédország kormánya 2014 óta dedikáltan feminista, ami annyit tesz, hogy mind a törvénykezésben mind a költségvetésben elsőbbséget élvez a nemi egyenjogúság feltételeinek megteremtése.
• A nemi egyenjogúsági törekvések az állami törvénykezésen túl áthatják az állami hivatalokra, a megyei és települési közigazgatási szervekre vonatkozó működési irányelveket is.
• Svédországnak nincs a nők és férfiak egyenjogúságát biztosítani hivatott akcióterve. Ehelyett számos olyan akcióterve van, amely a nemek közötti egyenlőtlenségeket több oldalról támadja: van akciótervük a prostitúció és az emberkereskedelem felszámolására, a női nemi szervek megcsonkításának felszámolására, az egyenlő bérek, juttatások és nyugdíjak megteremtésére, valamint a feminista szemléletű nemzetközi fellépésre.
• Svédországnak van egy tízéves stratégiája a nők elleni erőszak felszámolására.
• A svéd kormány 2017-ben meghirdette céljait, miszerint egyenlő politikai és gazdasági hatalmat biztosít a társadalmi nemeknek (vagyis genderfüggetlenné teszi a hatalmat), egyenlő oktatást és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést biztosít a társadalmi nemeknek, biztosítja a fizetetlen munka egyenlő eloszlását és felszámolja a nők elleni erőszakot. Ezeknek a céloknak a gyakorlatba ültetését és koordinációját felügyeli a nemi egyenjogúsági ügynökség.
• Svédországnak van nemek közötti egyenlőségi, avagy genderegyenlőségi minisztere, aki egyúttal a gyermekjogok, a demokrácia és az emberi jogok irányelveinek kidolgozásáért és betartatásáért is felelős.
• A nemi egyenlőségi miniszter mellett az összes svéd miniszter felelőssége, hogy a saját területén biztosítsa a nemi egyenjogúsági törekvések gyakorlatának kiépítését.
• Minden minisztériumnak van nemi egyenlőségi osztálya, amely koordinálja, hogy a különböző kormányzati osztályok és irodák egységesen képviseljék a nemi egyenjogúsági törekvéseket.
• A parlamentben Svédországban sincs külön nemek közötti egyenlőséget felügyelő bizottság, de 2007 és 2017 között egy először 48, majd 58 szervezet (politikai pártok, szakszervezetek, nőjogi és jogvédő civil szervezetek) képviselőiből felállított tanács felügyelte az egyenlőséget megteremteni hivatott irányelvek gyakorlatba ültetését. 2017 óta független szervezetek képviselőiből álló tanácsadói csoport segíti a parlament munkáját.
• Svédországban a kormányalkalmazottaknak tréningeket és továbbképzéseket biztosítanak arra, hogy a megértsék a nemek közötti egyenlőtlenség társadalmi megnyilvánulásait, az annak felszámolását célzó intézkedések hatásait. A program évente négy órát biztosít, és bár nem kötelező, az egyszerű hivatalnokoktól a vezető politikusokig mindenki számára nyitott.
• Svédországban 1994 óta kötelező a statisztikai adatokat nemekre bontva közölni, hacsak ennek az ellenkezőjére nincs valamilyen speciális magyarázat. A hivatalos statisztikákat a kormánytól független intézmények gyűjtik és elemzik.
• A központi statisztikai hivatal Svédországban több mint 170 különféle területen közöl nemekre bontott statisztikákat, amelyeket kétévente frissít.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás