Az elit mindig meg fogja szervezni a színvonalas oktatást a gyerekeinek, a kormány pedig csak a saját értelmiségi rétegének kinevelésében érdekelt

A pedagógusok tüntetéshullámát, az oktatási rendszerrel szembeni elégedetlenséget leginkább az táplálja, hogy az oktatási rendszer gyengélkedésének következményei elérték a nagyvárosi, elsősorban a fővárosi középosztálybeli szülők ingerküszöbét. Hiába volt máshol, más társadalmi csoportok esetében korábban is nyilvánvaló a probléma, mindaddig semmi nem történt, amíg ez a nagy érdekérvényesítő képességgel bíró csoport biztonságban tudhatta saját gyerekeinek a jövőjét. Ez változott meg az utóbbi 4-5 évben: a működésképtelen iskolarendszer tünetei elkezdték a középosztálybeliek gyerekeit is fenyegetni – szögezte le Varga Júlia közgazdász és Lannert Judit oktatáskutató az MTA köztestületi tagjainak 2016-ban szárba szökkent társadalmi fóruma, a Stádium 28 Kör január 23-i kerekasztal- beszélgetésén.

A társadalmi párbeszédre éhes szervezők és meghívottak, a legkülönfélébb tudományterületek képviselői arról beszélgettek a VDSZ Benczúr utcai székházának nagyjából 50 ember befogadására alkalmas, ebből fakadóan zsúfolásig megtelt, és a jelenlévők testhőmérsékletének köszönhetően elviselhető hőmérsékletűre melegített teremben, hogy érdekelt-e a rendszer az utóbbi néhány hónapban nyilvánvalóvá vált oktatásügyi vita megoldásában, van-e remény az oktatási rendszer átütő erejű reformjára, hogyan alakult ki egyáltalán a mostani helyzet az oktatási rendszerben, és hogy a tanári fizetések és a szakma presztízsének a növelése mellett mire lenne még szükség ahhoz, hogy az oktatási rendszer jelentősen javuljon.

Van-e egyáltalán válság a hazai oktatásban, lehet-e valódi krízisről beszélni? – lépett egy lépéssel hátrébb a kerekasztalt megnyitó kérdésével a korábban az MTA Molekuláris Farmakológiai Kutatóintézetét vezető Kardos Julianna neurokémikus, a Stádium 28 Kör egyik ügyvivője. Bár a kerekasztal résztvevői, Varga Júlia közgazdász, Lannert Judit közgazdász-oktatáskutató, Sáska Géza oktatáskutató-oktatáspolitológus, Vásárhelyi Mária szociológus, Hungler Sára munkajogász, valamint Gerő Márton szociológus szerint a kérdésre csak úgy lehetne egyértelmű választ adni, ha először konszenzus születne arról, pontosan mit is lehet válságnak nevezni, Varga a maga szakterületére terelve a szót úgy fogalmazott, hogy „válságról akkor lehet beszélni, ha egy trendben megfigyelhető egy nyilvánvaló, éles törés. Egy közgazdásznak ez a válság. Ez alapján a magyar oktatás egyértelműen válságban van, mert a korábban érzékelhető lassú romlás 2010 után felgyorsult.”

photo_camera A Stádium 28 Kör oktatási kerekasztalának résztvevői (balról jobbra): Varga Júlia közgazdász, Vásárhelyi Mária szociológus, Lannert Judit oktatáskutató (a palackok mögött megbújva), Sáska Géza oktatáskutató, Hungler Sára munkajogász, Gerő Márton szociológus és Kardos Julianna neurokémikus Fotó: Qubit

Mi történt? A PISA-teszteken korábban is az OECD-átlag alatt teljesítő magyar iskolások matematikából, olvasás-szövegértésből és természettudományokból is zuhanórepülésbe kezdtek, ráadásul a nagyon rosszul teljesítők aránya kiugróan megnőtt, míg a nagyon jól teljesítők aránya folyamatosan csökken. Emiatt Varga például nem értett egyet Lannertnek azzal a kijelentésével, miszerint „Magyarországon állandóan a tehetséggondozáson rugózunk, de arra nincs jó gyakorlat, hogy mit csináljunk az általunk nem tehetségesnek gondolt gyerekekkel. Az egyéni versenyen, tehetséggondozáson alapuló oktatás nem fogja kivinni a magyar oktatást a problémából.” Varga szerint ugyanis a magyar iskolarendszerben nemcsak felzárkóztatás, de valódi tehetséggondozás sincs. Ehelyett a középosztálybeli, értelmiségi szülők az iskolarendszeren kívül, magánórák, fizetős szakkörök, nyelvtanfolyamok segítségével biztosítják gyerekeiknek a versenyképességet.

A válságot persze korántsem csak az oktatási mutatók jelzik érzékletesen, hanem például az, hogy 2015 után robbanásszerűen megnőtt a betöltetlen álláshelyek száma, mind az iskolatípusok, mind a településtípusok szerint, illetve ugrásszerűen nőtt a szaktantárgyakat szakos képesítés nélkül oktató pedagógusok aránya is minden iskola- és településtípuson.

További erős állítások a kerekasztal résztvevőitől:

  • Lannert Judit: Egy 19. századi oktatási rendszer omlott össze és azt foldozgatjuk, miközben 21. századi oktatásra lenne szükség.
  • Varga Júlia: A szakoktatás 2012-2013-ban történt átszervezésével és a gombamód szaporodó egyházi iskolák bőkezű támogatásával a kormány maga gerjesztette a végsőkig a pedagógushiányt: túl sok lett az intézmény, megszűnt köztük az átjárás és a kevésbé vonzó iskolákba lehetetlen tanárt találni.
  • Lannert Judit: A korábbi béremelések összege elinflálódott, a nagyvárosokban és Budapesten több lehetőségből választó pedagógusok nem maradtak vagy el se kezdték tanári pályafutásukat, így a düledező rendszer tünetei elérték a középosztálybeli, értelmiségi szülők gyerekeit is.
  • Varga Júlia: A korábban elsősorban a szegényebb vidéki iskolákat érintő probléma azért vált most a középosztály problémájává (is), mert mára a budapesti iskolák küzdenek a legnagyobb tanárhiánnyal.
  • Vásárhelyi Mária: Az 1980-as években még a leginkább megbecsült szakmák közé tartozó tanári hivatás mára a 35. helyet is alig éri el a megbecsültségi indexen, és a 35-40. hely környékére is csak a gimnáziumi tanárok tudnak felkapaszkodni.
  • Gerő Márton: Miközben 2009-ben az Eurobarometer-felmérések szerint a magyaroknak mindössze 2-3 százaléka látta problémásnak a közoktatást, mára a megkérdezettek mintegy negyede említi az egyik legsúlyosabb problémaként.
  • Varga Júlia: Semmi arra utaló jel nincs, hogy a magyar kormányt érdekelné, hogyan szerzik meg a magyar gyerekek az önálló élethez szükséges tudást, ha a Pitagorasz-tételt a biosztanár tanítja, mert nincs az iskolában elég matektanár.
  • Lannert Judit: Amíg a leszakadók felzárkóztatása nem jelentkezik komoly szándékként, addig az iskolarendszer nem fog javulni Magyarországon.
  • Gerő Márton: A társadalmi elit mindig meg fogja a saját gyerekeinek szervezni az oktatást, ha a középosztály által kiprivatizált állami elitiskolákon keresztül, a végsőkig fokozott szelektálással már nem megy, akkor iskolaalapítással.
  • Lannert Judit: Az egyházi iskolák számának a felduzzasztásával a kormány a vidéki értelmiségi szavazói felé tett elsősorban gesztust, ám emiatt az egyházi iskolák fontos funkciója, miszerint az elszakadó régiókban a szegényebb családok gyerekeinek nyújt minőségi oktatást, teljesen elveszett. Különösen Kelet-Magyarországon igaz, hogy az egyházi iskolák ehelyett inkább a szegregálódás lehetőségét teremtették meg a tehetősebb vidéki családok számára.
  • Radnóti Sándor: Mára minden negyedik diák ideológiailag indoktrináló egyházi intézményben tanul Magyarországon.
  • Sáska Géza: A kormány az egyházi iskolák számának felduzzasztásával elsősorban a saját értelmiségét igyekszik kinevelni: az ideológiailag kötött oktatásban részesülő diákság az iskolában kialakult informális kapcsolatrendszeréből táplálkozva később politikai, társadalmi testként funkcionálhat.
  • Sáska Géza: Az egyházi iskolák pedagógusai mégis szolidaritást vállaltak az állami alkalmazott kollégáikkal, mert a fenntartók (és a kormány) elkövették azt a hibát, hogy az egyházi iskolákban tanító pedagógusoknak szinte semmivel nem több a fizetése, mint közalkalmazott kollégáiknak, miközben az egyházi iskolák nagyjából négyszeres állami támogatásban részesülnek.
  • Lannert Judit: A közszféra és főképp az oktatási rendszer fenntartása azon az elgondoláson alapul, hogy az ott állásokat betöltő, súlyosan alulfizetett, illetve a láthatatlan (otthoni) munka nagy részét is elvégző nők majd fenntartják a rendszert. Ez azonban a mai emancipációs folyamatok mellett, hiába nem vesz erről tudomást a macsó magyar kormány, nem működik.
  • Lannert Judit: Évtizedekig működött az, hogy a vidéki családok lánygyermekei tanárnak mentek, csakhogy a 21. században az emancipáció kikerülhetetlen, és bőven akadnak más, nagyobb társadalmi megbecsültséggel és anyagi biztonsággal kecsegtető alternatívák, így – különösen a nagyvárosokban – eszük ágában sincs tanárnak állni.
  • A kormány tudatosan szüntette meg a társadalmi párbeszéd lehetőségét is, amit a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlen helyreállítani.
  • Hungler Sára: Kimutatások szerint a sztrájk a követeléseknek legfeljebb az ötödében-hatodában hoz a munkavállalók számára valamilyen (rész)eredményt, ami miatt a pedagógusok vonakodnak részt venni a munkabeszüntetési akciókban. Tudniuk kell azonban, hogy a sztrájknál enyhébb érdekérvényesítési formák viszont egyáltalán nem kecsegtetnek semmilyen pozitív eredménnyel ma Magyarországon.
  • Lannert Judit: A gyerekek – minden látszat ellenére – egyelőre köszönik, jól érzik magukat a hazai oktatási rendszerben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: