• „Ez volt az év, amikor az AI szórakoztatóvá vált.” (Bloomberg, 2022. december 23.)
• „Ezek az AI-technológiák megragadják az innováció és a horror közti törékeny egyensúlyt.” (TechCrunch, 2022. december 24.)

Egyelőre ízlés dolga, hogy ki mit gondol a mesterséges intelligencia (AI) fejlődéséről. Lehet rettegni, hogy elveszi a munkánkat vagy egyenesen leigázza az emberiséget, de lehet akár bizakodni is, hogy megszabadít a munka terhétől, és megkönnyíti az életünket – ma még a legnagyobb techzsenik sem tudhatják, hová fut ki a dolog. Mindenesetre egyre inkább beépül a köztudatba, hogy itt van ez a mesterséges intelligencia, ami így vagy úgy hatalmas változásokat hoz majd a társadalomban. Ezt, mármint hogy rövid időn belül az innovációs konferenciák terepéről a családi ebédek, a tanári értekezletek és a mély kocsmai beszélgetések szintjéig jutott el a téma, legnagyobb részben egyetlen vállalatnak köszönhetjük: az OpenAI-nak.

A 2022-es évet nem lehetett úgy összegezni, hogy ne essen szó a cég minden korábbinál fejlettebb nyelvi modelljéről, az emberi szövegeket előállító ChatGPT-ről, illetve a szöveges instrukciók alapján képeket generáló AI-eszközökről, például a szintén az OpenAI által fejlesztett DALL-E 2-ről. A két fenti idézet is ilyen, az év legnagyobb technológiai áttöréseit sorra vevő cikkekből származik, és jól mutatja, hogy mennyire különbözőképpen lehet hozzáállni a még mindig elképesztően friss (2 és 4 hónapja bemutatott) technológiákhoz. De akár az Atlantic tudományos évösszegzőjét is lehet idézni: „Az ilyen hátborzongató eszközök, amelyek az elménkből nőttek ki, megváltoztathatják a gondolkodásunkat arról, hogyan dolgozunk, hogyan gondolkodunk, és hogy mi is valójában az emberi kreativitás.”

A 2015-ben alapított OpenAI több szempontból is borította a techvilágban fennálló rendet. A 2010-es években az volt az alaphelyzet, hogy a mesterséges intelligencia legnagyobb, de legalábbis leglátványosabb fejlődését a nagy techcégek, például a Google (bocsánat, Alphabet), a Facebook (elnézést, Meta), vagy az Amazon saját AI-részlegei generálták, és amikor netán felbukkant egy-egy független kutatócég, akkor azokat a nagyok felvásárolták. Így lett például a DeepMind a Google-birodalom része, de az Apple sem maga fejlesztette, csak megvette a Sirit, amelynek a fejlesztőjét, a Nuance Communicationst végül a Microsoft kaparintotta meg tavaly közel 20 milliárd dollárért. Ebben a közegben tudott megmaradni külön entitásnak az eleinte nonprofitként indult, de később is csak befektetésekből és partnerségekből pénzt szerző OpenAI.

A cég legnagyobb húzása viszont egy végtelenül egyszerű, a területen mégis szokatlan lépés volt. Ahelyett, hogy kiadtak volna egy-egy – jó esetben képekkel illusztrált – közleményt, hogy hol tartanak a fejlesztésekben, amelyekhez korlátozott számban és kizárólag szakembereknek biztosítanak hozzáférést, olyan alkalmazásokban tárták a mezei felhasználók elé a mesterséges intelligencia képességeit, amelyek nemcsak a technológia hasznosságát és képességeit demonstrálták, de végtelenül szórakoztatók is. Mégis ki az, akit nem nyűgöz le, hogy bármikor kérhet egy leírást a ChatGPT-től egy festői tájról, amit aztán beír a képgenerátorba, és másodperceken belül ez lesz belőle?

Hogy ez a taktika csak ügyes PR-húzás volt, vagy tényleg az OpenAI helyzetelőnyét bizonyítja a mestereséges intelligencia kutatásában, arról ebben a pillanatban is komoly viták folynak. Ha tényleg csak azért tették elérhetővé például a ChatGPT-t, hogy felhajtást generáljanak a cég körül, akkor óriási sikerrel jártak, hiszen a Microsoft épp a napokban jelentette be újabb 10 milliárd dolláros befektetését az OpenAI-ba, ráadásul a Google-nél úgy bepánikoltak a fejleményektől, hogy a cég mindennapi működésétől évekkel ezelőtt háttérbe vonult alapítóknak, Larry Page-nek és Sergey Brinnek kellett rendkívüli értekezleteket összehívniuk, miközben Sundar Pichai vezérigazgató vörös kódot hirdetett az AI-fejlesztések felgyorsítása érdekében.

A szakmában ugyanakkor nem sikerült mindenkit lenyűgözni még a ChatGPT-vel sem. A számítástechnika Nobeljének nevezett Turing-díjjal kitüntetett és a mesterséges intelligencia egyik keresztapjának nevezett Yan LeCun, aki jelenleg a Meta AI-kutató részlegét vezeti, a Twitteren azt írta: „Azzal, ha olyan nyilvános demókat tesznek közzé, amelyek ugyan érdekesek és hasznosak, de jelentős hiányosságaik vannak, a már befutott vállalatok kevesebbet nyerhetnek és többet veszíthetnek, mint a pénzéhes startupok. Az, hogy a Google és a Meta még nem adott ki ChatGPT-szerű dolgokat, nem azért van, mert nem tudnának. Hanem azért, mert nem akarnak.”

A nonprofit világmegváltástól a Microsoft tízmilliárdjáig

Az OpenAI mint nonprofit AI-kutatócég megalapítását 2015. december 11-én jelentették be. A bemutatkozó szöveg kapásból a sci-fi határait súrolta: „Célunk, hogy a digitális intelligenciát olyan módon fejlesszük, hogy az a legnagyobb valószínűséggel a teljes emberiség javát szolgálja, a pénzügyi haszonszerzés szükségességének korlátjai nélkül. (...) Hiszünk abban, hogy a mesterséges intelligenciának az egyéni emberi akarat kiterjesztésének kell lennie, és a szabadság szellemében a lehető legszélesebb körben és egyenlően kell elterjednie.”

A bejelentés már csak a résztvevők miatt is nagy feltűnést keltett a Szilícium-völgyben, és azon túl is. Kutatási igazgatónak a Google AI-részlegének fenegyerekét, az akkor még csak 30 éves orosz-kanadai Ilya Sutskevert nevezték meg, akit a mesterséges neurális hálók és a mélytanulási algoritmusok területének legnagyobb alakjai (Geoffrey Hinton, Andrew Ng) mentoráltak, Greg Brockman technológiai igazgatót (CTO) a világ legnagyobb pénzügyi technológiai startupjától, a Stripe-tól igazolták, míg társelnöknek a bemutatásra nemigen szorítkozó Elon Muskot, illetve a techvilág legsikeresebb inkubátorának (Y Combinator) elnökét, Sam Altmant jelölték ki. A kapásból egymilliárd dollárra rúgó finanszírozásba pedig többek közt a PayPal, a Facebook vagy a Palantir környékéről ismert Peter Thiel, a LinkedIn-társalapító Reid Hoffman és az Amazon is beszállt.

Ilyen háttérrel az lett volna a csoda, ha nem kezd azonnal látványos fejlesztésekbe a nyílt forráskódú AI-kutatást a zászlajára tűző cég. Anélkül, hogy túlságosan belemennénk az unalmas szakmai részletekbe, íme az OpenAI első éveinek néhány fontosabb állomása:

• 2016. április: közzéteszik az OpenAI Gym nevű fejlesztői környezetet, ahol bárki tesztelheti a megerősítéses tanuláson alapuló algoritmusát egyszerű játékokon (pl. Space Invaders) vagy alapvetőbb feladatokban.
• 2016. november: megkezdődik a Microsoft és az OpenAI együttműködése, bejelentik, hogy a startup a Microsoft Azure ökoszisztémáját használja a feladatainak elvégzésére.
• 2016. december: elérhetővé válik az OpenAI Universe nevű platform, amelyen keresztül nyilvánosabb környezetben is tesztelhetővé válnak az algoritmusok, például weblapokon vagy online videójátékokban.
• 2017. augusztus: először nyer az OpenAI botja profi videójátékos ellen a Dota 2 nevű játékban. Egy évvel később már 5 az 5 ellen is nyernek a csapatba verődő botok az emberek ellen, 2019 áprilisában pedig a játék aktuális világbajnokát is legyőzi a mesterséges intelligencia.
• 2017. október: a RoboSumo nevű új környezetben tanulni tanul a mesterséges intelligencia – a virtuális szumó résztvevői eleinte járni sem tudnak, de a megfelelő célok kijelölésével és a hibákból való tanulással lépésről lépésre alkalmazkodnak a környezetükhöz, ami az algoritmusok finomításának fontos része.
• 2018. június: megjelenik a GPT-1 nevű, neurális hálón betanított nyelvi modellt ismertető tanulmány. A GPT-1 már képes emberi nyelven megfogalmazott szövegek generálására, de még csak egy 7000 könyv szövegéből álló adathalmazon tanították be és 117 millió paramétert ismer.
• 2019. február: közzéteszik a GPT-2 nyelvi modell korlátozott változatát – a teljes modellt a cég nem akarja kiadni, mert attól tart, hogy tömegesen gyártanak vele álhíreket és más káros tartalmakat. Novemberben végül a teljes, 1,5 milliárd paraméteres verzió is megjelenik, miután biztonsági funkciókkal látják el. A GPT-2 alapjául szolgáló 40 gigabájtnyi szöveghalmaz a Redditről és az onnan kifelé mutató linkekről származik, és összesen 8 millió dokumentumot ölel fel.

Ez volt az a pont, ahol az OpenAI vezetői úgy érezték, már nem képesek a nagyokkal versenyezni nonprofit szervezetként. „A következő években dollármilliárdokat kell fektetnünk a nagyméretű felhőalapú számítástechnikába, AI-szuperszámítógépek építésébe, valamint abba, hogy tehetséges embereket vonzzunk be és tartsunk meg” – magyarázták blogposztjukban. 2019 márciusától tehát hivatalosan az OpenAI LP nevű betéti társaság végzi a kutatómunkát, amit a nonprofit OpenAI Inc. felügyel. Az újonnan létrejött cég vezérigazgatójának Sam Altmant nevezték ki, míg Elon Musk a Tesla önvezető technológiájával való összeférhetetlenség miatt hónapokkal korábban kilépett az igazgatóságból.

A Microsoft nem is várt sokat, hogy még szorosabbra fűzze kapcsolatát az egyre komolyabb eredményeket elérő vállalattal: 2019 júliusában egymilliárd dollárt tolt az OpenAI-ba, amely cserébe kizárólag a Microsoft Azure platformon hasznosítja a tudását, így a két cég közösen fejlesztheti a jövő általános mesterséges intelligenciáját.

Innentől felgyorsultak az események. Virtuális bújócskával erősítették az algoritmusokat, zeneszerző mesterséges intelligenciát adtak ki, megjelent a minden korábbinál nagyobb kapacitású (175 milliárd paraméter!) és emberszerűbb szövegeket előállítani képes nyelvi modell, a GPT-3, amely már a Guardianre is írt véleménycikket, a legújabb játékos algoritmus a Minecraftet is elsajátította, megtanult programozni, szöveg alapján képeket generálni (és vice versa), na és persze jött a ChatGPT.

A chatbot néhány nap alatt elérte az egymillió felhasználót, az esszéíró képessége miatt komplett oktatási intézményrendszereket forgatott fel, és annyian lógnak rajta, hogy folyamatosan akadozik a túlterheltségtől. Épp ezért már arról is döntöttek az OpenAI-nál, hogy hamarosan bevezetik a fizetős ChatGPT-t, aminek a lehetséges formáit már tesztelik is szűk körben – a beszámolók alapján havi 42 dollárba (kb. 15 ezer forintba) fájhat majd, ha gyorsabb válaszidőre, állandó elérésre és az új funkciókhoz való hozzáférésre vágynak a felhasználók.

És persze a Microsoft újabb, ezúttal már tízmilliárd dolláros befektetése is nagyban köszönhető a ChatGPT-nek. A techcég a hírek szerint akár már idén márciustól beépítheti a Bing nevű keresőmotorjába a nyelvi modellt, így pontosabb és informatívabb találatokat adhat majd, ráadásul a megszokott keresési kulcsszavak helyett elég lesz emberi nyelven megfogalmazott kérdéseket feltenni, hogy megtaláljuk az interneten, amit keresünk. Márpedig a Microsoftnak minden eszközre szüksége lesz, ha akár csak meg akarja próbálni megdönteni a Google egyeduralmát (85 százalékos piaci részesedés) a keresőpiacon.

A Bing azonban csak felület egy a sok közül, ahol a Microsoft hasznosítani tudja a költséges együttműködést. A Word és az Outlook például nagyot nyerhet a GPT-modellek prediktív képességével, vagyis azzal, hogy az AI meglepő pontossággal kitalálja, mit is akarsz leírni – az egész szövegalkotási képessége arra épül, hogy megjósolja, milyen szavak követik egymást a legnagyobb valószínűséggel. De ha még kezdetben nem is a leghatékonyabb, egy idő után minden bizonnyal ráérez az adott felhasználó stílusára és nyelvhasználatára. És az írott funkciókon túl is bőven van lehetőség a partnerségben: a DALL-E képgenerátorral a PowerPoint-prezentációkat lehet újra divatba hozni, de az OpenAI egyre jobb beszédfelismerő algoritmusaival akár a gépelést is elfelejthetjük a jövőben.

De miközben a Microsoft az OpenAI-ra alapozza a jövőjét – a cég 10 ezer dolgozójától válik meg március végéig, miközben 10 milliárd dollárt pumpál egy 375 fős startupba –, az OpenAI messze nem függ hasonló mértékben a Microsofttól. Persze, köszönik az Azure kapacitását, de sokkal nagyobb terveik vannak egyszerű üzleti szoftvereknél. Hogy pontosan mik ezek a tervek, azt a vezérigazgató, Sam Altman jellemzően szilícium-völgyi – tehát magabiztos, mégis ködös – nyilatkozataiból kell kihámoznunk.

Startupcsászárból lett a mesterséges intelligencia hírnöke

A még mindig csak 37 éves Sam Altmanről nehéz eldönteni, hogy ő a technológiai vállalatok vezetőinek tökéletes példánya, vagy azok paródiája: öltözködése és robotszerű kisugárzása Zuckerberget, tweetjei a pre-mémlord Muskot idézik, egyszerre szorongó és asszertív kommunikációja pedig kettejük keverékeként írható le, ráadásul ahogy kell, egy év után otthagyta a Stanford Egyetemet, hogy 19 évesen saját vállalkozását vezesse – a ma már nevetségesen hangzó koncepcióval rendelkező Looptot, ami 30 millió dollárnyi befektetést kalapozott össze egy olyan mobilalkalmazásra, amin keresztül egy felhasználó megoszthatta a tartózkodási helyét az ismerőseivel.

Miután 2012-ben 43,4 millió dollárért túladott a cégen, az egyik befektetőjénél, a Y Combinator nevű startup-keltetőnél kezdett tevékenykedni, és 2014 februárjában, 28 évesen kinevezték az inkubátor elnökének – csak hogy tisztában legyünk ennek a jelentőségével, a Y Combinator égisze alatt olyan cégek nevelkedtek, mint az Airbnb, a Reddit, a Twitch, a GitLab, a Dropbox vagy a Stripe. Altman egészen 2019-ig a szervezet élén maradt, de 2020-tól kezdve már kizárólag az OpenAI vezetésével foglalkozik. A Y Combinator társalapítója, Paul Graham egyszer úgy jellemezte Altman befektetési stratégiáját, hogy „a rákgyógyítás, a fúzió, a szuperszonikus utasszállító repülőgépek és a mesterséges intelligencia” terén elér haladás előidézésével a teljes életmódunkat igyekszik átfogóan újragondolni. Mint mondta: „Szerintem az a célja, hogy az egész jövőt átalakítsa.”

Amikor a New Yorker szerzője 2016-ban a Szilícium-völgyben évek óta népszerű szimulációs elmélettel (miszerint a mi valóságunk valójában egy számítógépes programban létezik) szembesítette Altmant, ő azt válaszolta, hogy a feltételezett teremtőink helyett inkább saját teremtményeinktől kell tartanunk. Iphone-jára mutatott, és azt mondta: „Ezek a telefonok már most is irányítanak minket. Az összeolvadás már megkezdődött, és ez a legjobb forgatókönyvünk. Minden más verzió konfliktusba torkollik: vagy mi taszítjuk rabszolgasorsba a mesterséges intelligenciát, vagy fordítva. Az összeolvadás legőrültebb változata az, hogy az agyunkat feltöltjük a felhőbe. Az nagyon tetszene.”

Miközben mindenki azt találgatja, hogy mikor jelenhet meg az általános mesterséges intelligencia (artificial general intelligence, AGI), vagyis az a gép, amit már nem kell emberi segítséggel tanítgatni bizonyos feladatokra, hanem önállóan fejlődik és nemcsak egyes funkciókra (például szöveg vagy kép előállítására) használható, hanem mint egy ember, mindenre bevethető, Altman óvatosan fogalmaz. Szerinte az emberek már a hamarosan megjelenő GPT-4-től is valami ilyesmit várnak, de az még csak a nyelvi modellek legújabb, még fejlettebb generációja lesz. „Minél közelebb jutunk az általános mesterséges intelligenciához, annál nehezebb dolgom van a válaszokkal, mert úgy gondolom, hogy sokkal homályosabb és fokozatosabb lesz az átmenet, mint amit várnak az emberek” – mondta január közepén.

Ennek ellenére úgy tartja, hogy már nem áll messze a technológia az AGI elérésétől, és jobb, ha az emberek megbarátkoznak azzal, hogy az életük gyökerestül megváltozik. Az OpenAI ezért is adagolja fokozatosan az újabb és újabb technológiákat, szemben például a Google-lel, amely saját nyelvi modelljét, a LaMDA-t azért nem adja ki, hogy az emberek ne ijedjenek meg tőle – hiszen még saját szoftvermérnökük is az öntudatra ébredt AI-t látta benne. „Nekünk van egy belső folyamatunk, megpróbálunk újdonságokra törekedni, aztán tanulmányozni a hatásokat. Külső auditorokkal dolgozunk, vannak külső biztonsági szakértőink, együttműködünk más kutatóközpontokkal” – mondta Altman, aki szerint éppen most érdemes a ChatGPT-hez hasonló technológiákat a nagyvilág elé tárni, amikor „a tétek még viszonylag alacsonyak, ahelyett, hogy néhány év múlva előhozakodnánk azzal, amit az egész iparág fejlesztgetett, anélkül, hogy a társadalomnak lenne ideje hozzászokni”.

Szerinte a ChatGPT oktatásban betöltött szerepétől való félelmek is eltúlzottak, hiszen az emberek már többször sikeresen alkalmazkodtak nagy változásokhoz, elég csak arra gondolni, hogyan alakították át a matematikai feladatok számonkérését a számológépek, vagy hogy milyen elképesztő mértékben csökkent a lexikális tudás szükségessége az internet, de leginkább a Google megjelenése óta. „Hallunk olyan tanárokról, akik érthető módon izgulnak amiatt, hogy milyen hatással lesz [a ChatGPT] a házi feladatokra. De sokat hallunk olyan tanárokról is, akik annak örülnek, hogy milyen hihetetlenül személyes tanulási segítséget kapnak tőle a diákok”.

Nem fél attól, hogy a robotok elveszik a munkánkat, sőt: ez a cél

Az OpenAI-nak a legfrissebb hírek szerint 375 alkalmazottja van, és Altman szerint valahogy úgy néz ki a cég belső működése, hogy a dolgozók 90 százaléka a már fejlesztés alatt álló termékeket, modelleket és algoritmusokat tökéletesítgeti, míg a maradék 10 százalék teljesen vadon kísérletezik – az ő feladatuk az, hogy olyan dolgokkal álljanak elő, amik legfeljebb csak elméletben léteznek, jobb esetben pedig olyanokkal, amikre még senki sem gondolt. Ennek a két-három tucatnyi embernek a kezében van tehát a mesterséges intelligencia forradalmának valódi kulcsa. És az OpenAI-nál tényleg forradalomban gondolkodnak.

„Az emberiség történelmében eddig három nagy technológiai forradalom volt: a mezőgazdasági, az ipari és a számítógépes forradalom. Szerintem most a mesterséges intelligencia forradalmának kezdeti szakaszában vagyunk, és arra számítok, hogy ez nagyobb lesz, mint az előző három forradalom együttvéve. A gondolkodó, értő intelligencia ugyanis sokkal inkább teszi emberré az embert, mint az a képességünk, hogy fizikai dolgokat végzünk a világban, ezért óriási változások előtt állunk, ami sokféleképpen befolyásolja majd az életünket” – mondta Altman egy három évvel ezelőtti beszélgetés során.

A mesterséges intelligenciával szembeni általános ellenérzés egyik jellemzője az, amikor az emberek azt mondják: „A gépek elveszik a munkákat!” Ezzel Altman is egyetért. „Nem hiszem, hogy bárkinek segítünk azzal, ha úgy teszünk, mintha a technológia nem szüntetne meg néhány munkahelyet. Miközben más munkahelyeket sokkal jobbá tesz. Ennek az az íve, hogy hogy minden technológiai forradalom megszüntet egy osztályt, a munkák egy csoportját, és a másik oldalon újakat találunk, amiket nehéz elképzelni az aktuális helyzetünkből. A számítógépek előtt például nehéz lett volna elképzelni, milyen fontos szakma lesz a programozás” – mondta Ezra Kleinnak a New York Times podcastjában 2021-ben. Úgy látja, hogy a mesterséges intelligencia sok területen nem szünteti meg a munkahelyeket, csak a munka azon részeit végzi majd el az emberek helyett, amiket nem szeretünk csinálni – így a programozók vagy az orvosok is azzal foglalkozhatnak, amivel igazán akarnak, miközben az unalmas, adatközpontú feladatokat elvégzi helyettük a gép.

Sőt, Altman szerint tíz éven belül már olyan chatbotok segítik majd az emberek mindennapjait, amilyenekkel eddig leginkább hollywoodi filmekben találkozhattunk: egyszerre lesznek orvosok, ügyvédek, tanárok vagy gyakorlatilag bármilyen asszisztensek. „Ezek a rendszerek elvégeznek majd egy sor dolgot helyetted. Azt mondod, hogy szükséged van egy szerződésre, amiben ez és ez áll. Szükséged van egy diagnózisra. Azt akarod, hogy lefoglalja a repülőjegyed, készítsen egy animációs kisfilmet, megírjon egy számítógépes programot. Tehát a legtöbb repetitív emberi munka, és némi kreatív emberi munka elvégzésére is meg tudsz majd kérni egy mesterséges intelligenciát.”

Altman egy 2021-es esszéjében (Moore's Law for Everything) exponenciálisan gyorsuló, megállíthatatlan forradalomként jellemezte az AI fejlődését, ahol egy bizonyos pont után az intelligens gépek maguk is segítenek az embereknek még okosabb gépeket fejleszteni. Ebből szerinte három dolog következik:

• A mesterséges intelligencia „belépése a munkaerőpiacra” elképesztő jólétet teremt, mivel rengeteg olyan típusú munka ára a nulla felé csökken majd, ami az áruk és a szolgáltatások költségeit is meghatározza.
• A világ ettől olyan gyorsan és drasztikusan változik meg, hogy a politikai berendezkedésben hasonlóan drasztikus változásra lesz szükség a javak elosztásához.
• Ha mindezt sikerül megvalósítani, akkor az emberek életszínvonala minden eddiginél jobban javulhat, és tömegeknek lesz lehetősége arra, hogy olyan életet éljen, amilyet csak szeretne.

Érvelése szerint két út vezet a „jó élethez”: ha az egyén több pénzhez jut, ami csak őt teszi gazdagabbá, vagy ha az árak csökkennek, ami mindenkit gazdagabbá tesz. A társadalmi jólét növelése tehát az áruk és szolgáltatások árának csökkentésével érhető el, ami néhány területen (pl. elektronikai termékek, szórakozás, adattárolás) már megvalósult az elmúlt néhány évtizedben, miközben a lakhatás, az egészségügy vagy a felsőoktatás költségei nőttek ez idő alatt. Mivel azonban az ellátási lánc számos szintjén a munkaerő jelenti a legfőbb költséget, az AI még több területen csökkenti majd az áruk és szolgáltatások költségét. Altman egyik példája szerint „ha a robotok egy már birtokolt földterületen a helyszínen bányászott és finomított természeti erőforrásokból, napenergia segítségével tudnak felépíteni egy házat, akkor az építkezés költsége szinte kimerül a robotok bérleti díjában. És ha ezeket a robotokat más robotok készítik, akkor a bérlésük költsége sokkal alacsonyabb lesz, mint amikor emberek készítették őket”. De ugyanez vonatkozik az embereknél jobb diagnosztikai és pedagógiai képességekkel rendelkező AI-orvosokra és -tanárokra is.

„Képzeljünk el egy világot, ahol évtizedeken át minden (lakás, oktatás, étkezés, ruházat stb.) ára kétévente a felére csökkenne” – írja a Nagy Átmenetre komplett gazdasági tervet felvázoló Altman, aki maga is beismeri, hogy mindez meglehetősen utópisztikusan hangzik, de érezhetően nem lát más jövőképet, legalábbis olyat, aminek nem az a vége, hogy az embereknek annyi.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás