A lascaux-i barlangrajzoktól Andy Warholig: a képzőművészet rövid története egy robot szemével
A ChatGPT-hez és a Midjourney-hez hasonló algoritmusok egyre nagyobb sikereket aratnak a művészet világában is: az előbbit megkérték, hogy írjon dalszövegeket Nick Cave stílusában, az utóbbi pedig digitális festészet kategóriában első helyet nyert a kép elkészítéséhez szükséges parancsok kiadójának, Jason Allennek. Cave szerint a mesterséges intelligencia dalszövegei egyszerűen szarul sikerültek, a képzőművészek viszont elkezdték kongatni a vészharangot, hogy mi lesz, ha a robotok az ő munkájukat is elveszik majd.
Lehet, hogy ez a jövő, de mi a helyzet a múlttal? Mi történt volna a művészettörténet legnagyobb alkotásaival, ha robotok népesítették volna be a Földet, amikor születtek? Ennek járt utána Tóth Róbert Jónás, a Qubit grafikusa és persze a Midjourney. A képek utómunka nélkül készültek, a grafikus csak a paraméterek (kulcsszavak) megadásában és a megszületett képek kiválogatásában segített a mesterséges intelligenciának.
1. A lascaux-i robotdinoszaurusz
A robotevolúció korai szakaszában a teljes mechanizálódás még ritka volt, körülbelül 17 ezer évvel ezelőtt készült képen szereplő dinoszaurusznak csak a harmadik lábán és a törzsén láthatók gépi megoldások. A Flintstones-hatásokat magán hordozó barlangrajzon látható figura éppen vadászik, a balra látható emlősök közötti halvány, Y formájú vonások a kutatók feltételezései szerint a szaporodást jelképezik, így talán azt is, hogy az őskiborg ügyelt a fenntarthatóságra is.
A képet ihlető kőkorszaki barlangrajzok a franciaországi Lascaux-ban találhatóak, ahol 1940-ben fedezte őket egy fiatalember, aki Robot (!) nevű kutyáját követte egy hasadékba, itt bukkant rá a képekre.
2. Ehnaton, Nefertiti és a villanykörte imádása
A mészkőből készült egyiptomi sztélé az időszámításunk előtti 14. században készült, Aton napisten helyett pedig egy robotvillanykörte látható rajta, amit a Ehnaton és Nefertiti hasonló odaadással csodál, mint az eredeti változaton látható napkorongot. A sztéléről eltűntek a pár ölében látható gyerekek, illetve a Nap sugarai is, ahogyan a hieroglifák többsége is: ez is mutatja, hogy a robotoknál a hagyományos utódnemzés már nem jutott szerephez, a digitalizáció pedig elsöpörte a hagyományos kommunikációs formák nagy részét. A kísérlet nem sikerült túl fényesen, minden technokrata törekvése ellenére Ehnaton megbukott, Egyiptomot járvány és külpolitikai nehézségek sújtották, több családtagja pedig meghalt.
A sztélé eredetijét a berlini Neues Museumban őrzik, és azon kevés műalkotások közé tartozik, amelyek bepillantást engednek az egyiptomi uralkodók magánéletébe. A valóságban Aton nem a digitális fordulatról, hanem Aton napisten kizárólagos tiszteletének bevezetéséről és jelentős politikai reformjairól ismert.
3. A robotok futása
Az időszámításunk előtti 6. századi fekete alakos görög vázafestészet kiemelkedő példáján nem versenyfutók, hanem Athén robothadseregének elitalakulata látható gyakorlatozás közben. A technika még itt is gyerekcipőben járt, ez jól látszik onnan is, hogy egy katonának általában csak egyetlen láb jutott, néha azt is fordítva szerelték fel, de ennek ellenére a városállam jelentős politikai hatalomnak számított, az ehhez hasonló vázák pedig a görögség képzőművészetének élvonalába emelték.
A valóságban ez utóbbi igaz is volt, a híres fekete alakos vázákon viszont robotok helyett sportolók, istenek, életképek vagy állatmotívumok voltak láthatók. A mesterséges intelligencia nagy valószínűséggel leginkább egy időszámításunk előtt 530 környékén készült, athéni versenyfutókat ábrázoló amphorából merített ihletet, az ehhez hasonló vázák nem csak használati tárgynak, hanem gyakran sportversenyeken elért eredményekért járó trófeának is számítottak.
4. Csin Si Huang-ti agyagrobotjai
Csin Si Huang-ti a halhatatlanság megszállottja volt: életében és a halálakor is kereste, hogy hogyan menekülhetne meg a haláltól. A kínai császár végül egy egész robotizált agyaghadsereget vitt magával a túlvilágra, az 50 négyzetkilométeren elterülő síremlék így nem maradt őrizet nélkül. Az időszámításunk előtti harmadik században készült robotok még kezdetlegesek, de a császár a minőség hiányát a mennyiséggel pótolta, a sírban körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér és 150 lovas található, és persze nem hiányozhatnak belőle a robothivatalnokok sem.
Csin Si Huang-ti a valóságban az első kínai császár volt, és miután tűzzel-vassal egyesítette az országot, különböző varázsszerekkel próbálta meghosszabbítani az életét. A síremlékében ugyan nem robotok találhatóak, mindössze egy agyaghadsereg, de már ezzel is a huszadik század legjelentősebb régészeti felfedezései közé tartozik. Az agyaghadsereg amellett, hogy páratlan művészettörténeti jelentőségű felfedezésről van szó, iszonyú népszerű is, annyira, hogy Kínában már hamisítják is a harcosokat.
5. Robot-Buddha a jünkangi barlangokban
Csin Si Huang-ti robothadseregéhez képest a kínai robotika hátborzongató fejlődésen ment keresztül az időszámításunk szerinti ötödik századra: a Jünkang-barlangban található Buddha-szobor már nélkülözi az agyagrobotok hiányosságait, páncélját és hűtőbordáit Darth Vader is megirigyelhetné, ráadásul irdatlan nagy is. Az arckifejezése meglehetősen szenvtelen, nem olyan bugyuta, mint az előző katonáké, ezzel együtt pedig egy fejlett robothoz (és buddhistához) méltó nyugalmat áraszt.
A szobor, amit a Midjourney újraértelmezett, a Jünkang-barlangok 20. helyiségében található, és eredetileg jóval derűsebb fizimiskájú, mint robot-változata. A mészkőbe vájt barlangkomplexum 252 barlangból áll, és mintegy 51 ezer szobrot tartalmaz, termeket az ötödik század közepétől a hatodik század elejéig építették ki császári parancsra, ezzel a műemlék a kínai buddhista művészet kiemelkedő remekének számít. A helyszín 1961 óta az UNESCO védelme alatt áll, a szobrok és a barlangok épségének megőrzéséről azóta külön munkacsoport gondoskodik.
6. Marcus Aurelius robotszobra
Az egyik leghíresebb római császár-filozófus szobra korábbi, mint a jünkangi Buddha (181-ből származik), de jól mutatja, hogy a robottörténelemben nem csak a kelet, hanem a nyugat is hatalmas fejlődésen ment keresztül. A ló indusztriális formákat idéz, jól látható anyacsavarokkal, de a sztoikus bölcselő már áramvonalasabb, és korát jóval megelőzve C3CPO-ra hasonlít. Míg az eredeti szobor a kezét üdvözlésre emeli, a robotcsászár némileg bizonytalan gesztussal tárja szét a kezét, mintha azt mondaná, hogy „A testeket elnyeli a világűr, emléküket az idők méhe, és ilyenek mind az érzékelhető jelenségek, főleg az élvezettel kecsegtető, fájdalommal rettentő, hiúságtól felfújt dolgok”, és?!
Marcus Aurelius lovasszobra egy a sok római lovasszobor közül, de azért egyedülálló, mert a többitől eltérően többé-kevésbé sértetlenül fenn is maradt. Eredeti elhelyezése ismeretlen, de valószínű, hogy a császár halála után egy évvel készült, és az biztos, hogy a 8. századig a Lateráni palotában őrizték a Vatikánban, majd Rómában helyezték el. A szoborban az is egyedülálló, hogy az ókortól kezdve folyamatosan turnéztatják: helyet kapott a római, a középkori, a reneszánsz és a modern látványosságok között is, így Rómában egy olyan kapcsot képez a múlt és a jelen között, mint kevés más műalkotás.
7. A Vitruvius-masinéria
Ha Leonardo képes volt géporoszlánt tervezni, miért állt volna meg itt? A robottörténelem szerint nem is tette: bár a tudós-mindenes a repülőgéptől a csodatankig mindent megtervezett, igazi robotterv még nem került elő a hagyatékból, a Vitruvius-tanulmány tökéletesen alkalmas rá, hogy a reneszánsz ember őstípusának is tekintett polihisztor fémbe álmodja az emberi testet. Az eredetihez képest a robot-Vitruvius szikárabb és egyszerűbb, de megtartja a testről készített tanulmány főbb vonásait, csak sallangmentesen: az arc a robotnál úri luxus, genitáliákra semmi szükség, ahogy a tükörírás is felesleges, amit kell, a gép maga is képes tárolni.
Leonardo da Vinci 1490-es tanulmánya az aranymetszésről és az emberi testről szól, de tőle még ez a robottanulmány sem lett volna túl meglepő. A polihisztor a római építész, Vitruvius tanulmánya alapján az arányokat akarta bemutatni a rajzzal, ami a nyugati művészettörténet egyik legismertebb és legfontosabb darabjává vált – Leonardo maga pedig az egyik legismertebb művésszé a világon.
8. Élő Dávid fémvázon
A világ egyik legismertebb szobra Michelangelo Dávidja, amelyet sokan a tökéletes férfitestnek gondolnak – csak éppen túl puha és romlandó. Az eredeti szobron Dávid hanyagul a vállára vetett parittyával látható, a robot-Dávid viszont inkább a páncélos kezét mutatja, az oldalra fordított tekintet helyét pedig egy arc nélküli robotmaszk veszi át. A márványba faragott izmok sem maradhattak meg, a kőbőr alól ki-kibújik az acél, a testet pedig páncéllemezek tagolják az anatómiai jellegzetességek helyett. Dávid péniszének is vesznie kellett a haladás oltárán, a combhoz csatalkozó vértezet lemezei között egy szuszpenzorbütyök emlékeztet az eredeti alkotásra.
Michelangelo a bibliai Dávid történetéből merített ihletet a zsiráfmagasságú(5,17 méteres) szobor megfaragásához, amit eredetileg a firenzei dómba szántak, de soha nem került oda, ehelyett kültéren helyezték el, a firenzei Palazzo della Signorián. Itt is állt egészen 1873-ig, amikor a szépművészeti múzeumba szállították, és egy replikát tettek a helyébe (ebből több is akad a világon, de még Firenzében is). Az eredeti Dávid Róma felé tekint, egyfajta figyelmeztetésként: a Mediciek által uralt Firenze, a Góliáthoz képest gyenge Dávidként dacolt a római uralommal, a hanyagul vállra vetett parittya pedig talán azt is jelzi, hogy a Mediciek nem hagyják megválaszolatlanul, ha beleszólnak a dolgaikba.
9. Az Arcimboldo-droid
Giuseppe Arcimboldo mechanikus embere fogaskerekekből, alátétekből, impozáns vértdarabokból és gázrugókból álló portréja egy igazi itáliai robotnemes portréját tárja elénk: a korabeli gallér ugyan rajta van, de az eddigi példáktól eltérően csak a fej emberi, a test gép. Az 1566-os kép jól megtestesíti (vagy meggépesíti) a később egyre inkább teret nyerő materializmust: Descartes embergépének előfutára is lehetne, sőt, az ekkoriban újra felfedezett óraműnek is emléket állít.
Az 1527-ben született milánói Giuseppe Arcimboldo (vagy Arcimboldi) bármiből portrét festett, ami passzolt az alany személyiségéhez, vagy ami éppen eszébe jutott: léteznek könyvekből, gyümölcsökből, virágokból vagy éppen halakból összeállított képei is, így bizonyára az sem lett volna meglepő, ha épp fogaskerekekből épít embert, csak hát nem tette. Itt volt az ideje.
10. A Caravaggio-kiborg
Az arc, bár elnagyolt, a kései európai robotevolúcióban egyre nagyobb szerepet kapott, ennek a legékesebb bizonyítéka Caravaggio robot-Narkisszosza, aki teljes vértben, de sisak nélkül csodálja a saját szépségét egy háborítatlan olajtóban. Az 1597 és 1599 között készült reneszánsz festmény összefoglalja, hogy min ment át a robottársadalom a kezdetek óta: nemhogy öntudatra ébredt, hanem itt ismert rá a saját nagyszerűségére, és az előző példától eltérően itt jött rá a robot-egyén arra, hogy több, mint a fogaskerekek összessége, erre utal a sisak hiánya is. Ezt ellenpontozza az arc félig-meddig jelen lévő hiánya: bár az egyén egyénként felolvad annak a felismerésében, hogy felsőbbrendű létformaként a gépek mindig is uralni fogják az embert. A kép a technológia himnusza, a vas és az acél diadala: míg Narkisszosz önmagába szeretett bele, a gépember az étosz felsőbbrendűségébe.
A görög mitológia szerint Narkisszosz a saját tükörképébe szeretett bele, és ez is lett a végzete. A kép Caravaggio, az itáliai reneszánsz egyik legnagyobb alakjának mesterműve, Leon Battista Alberti szerint a festészet szülőatyjáról készült, hiszen Narkisszosz volt az első, aki felismerte a reprezentáció jelentőségét. Akárhogy is volt, bele is halt, Caravaggio képe pedig megmaradt: ez az egyetlen a festő alkotásai közül, amiben klasszikus mitológiai témát dolgoz fel.
11. Az elemek végképp lemerültek
Jean-Paul Marat-t, a francia jakobinusok egyik legfőbb vezetőjét 1793-ban meggyilkolták. A svájci származású filozófus-forradalmár, későbbi radikális politikus bőrbetegsége miatt házába kényszerült, és ott is gyilkolták meg politikai ellenfelei. A haláláról készült festményt Jacques-Louis David készítette ugyanebben az évben. A képen a robot-Marat nem kádban fekszik, hanem egy töltőállomáson pihen, a kezében ugyan papír és toll van, de akkumulátorra van kötve, vér helyett pedig elektródákat, infúziót és akkumulátort láthatunk – ami lemerült, hiába van bekötve.
A valóságban Marat halálát Charlotte Corday okozta, és az illető egyáltalán nem volt robot. A nő azzal férkőzött a politikus bizalmába, hogy egy összeesküvés részleteinek megismerését ígérte neki, az erről szóló dokumentumokat pedig be is mutatta a számára, ezek után viszont szíven és tüdőn szúrta. David festménye enélkül nem készülhetett volna el, de Corday szerint ezzel a nagyobb rosszat, a francia forradalom vérengzéseit kellett megelőzni. A kép T. J. Clark művészettörténész szerint az első modernista festmény, ami a politikát témájául választotta, nem pedig allegorikusan számolt be róla. Ez van, ezt kell szeretni.
12. Nullásliszt
Liszt Ferenc nemcsak repülőtér, hanem a magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakja is. A sikereire némi magyarázatot adhat az is, hogy nem ember volt, hanem robot, a képen látható irdatlan hosszúságú ujjak pedig a zongoratudását is megmagyarázzák. Az algoritmus itt már félretette az óvatoskodást: Liszt itt egyértelműen android, az arc a korábbi példák némelyikétől eltérően kidolgozott, de a szem már cseppet sem emberi, az ujjakról nem is beszélve. Caravaggio kiborgja felnőtt.
Munkácsy Mihály 1886-ban festette meg Liszt Ferenc portréját, az eredeti képen a mester zongora mellett, vállig érő ősz hajjal látható. Ez az utolsó kép, ami Lisztről készült: Munkácsy Párizsban festette, ahol a zeneszerző is vendégeskedett nála, az ezt követő évben Liszt Ferenc Weimarban elhunyt. Sokak szerint ez a festmény Munkácsy legjobb arcképe, amelyen az idősödő mesternek nem csak a vonásai, hanem a lelke is helyet kapott.
13. Robothölgy a pipacsmezőn
Arcimboldo mechanikus embere és a Liszt-droid után a naturalista ábrázolást ismét felváltja a sejtelmesség: azt arc eltűnik, a kontúrok elmosódnak, az impresszionista robotok pedig vidáman róják a végtelen francia pipacsmezőket. A robot robotságára nem utal más, mint az arc hiánya és az enyhe pixelesség, míg a természeti környezet élei enyhébbek, tompábbak, kevésbé kidolgozottak – ez is mutatja a gép felsőbbrendűségét a természet esetlen esetlegessége felett.
Az eredeti képen természetesen itt sem szerepelnek robotok, és a Midjourney érdekes módon a kompozíció irányát is megváltoztatta. Claude Monet francia impresszionista festő 1873-as festményén eredetileg egy anya és lánya szerepel, de a robotvilág már leszámolt a szaporodással: a Midjourney betakarítórobotjai nem szórakozni vagy a természetet csodálni, pláne nem rekreációs céllal látogatnak el a pipacsföldekre, hanem dolgoznak, erre utal az is, hogy nem párban, hanem egyedül járják a mezőt. Egy kispolgári (emberi) vonás azért megmaradt: ahogyan Monet esetében, úgy itt is napernyőt tart a kép központi alakja, feltehetően azért, hogy ne melegedjen túl a processzora a szikrázó francia napsütésben.
14. Jean Dubuffet meztelen robotja
A robotnak nem kell ruha. Arról, hogy az embernek kell-e, megoszlanak a vélemények, Jean Dubuffet francia festő szerint viszont nem: az art brut stílusban alkotó festő-szobrász eredetileg egy meglehetősen robotszerű, szinte gépiesen tagolt figurát álmodott meg, ami teljesen egyértelműen jobban működik robotként, mint emberként. A technika itt túllépett Dubuffet korlátain: a szögletes formákat megszelídítette, de a színes, meztelen robotnak itt is búcsúznia kellett a nemi szervétől, amit feltehetőleg nem is bán túlzottan, hiszen a szép új jövőben (múltban) a gyereket nem csinálják, hanem letöltik, elmaradottabb helyeken összeszerelik.
Dubuffet a valóságban a marginális témákat kereste, ez anyag- és témaválasztásaiban is megmutatkozott: a Midjourney az ő 1943-as Nu bedecked, „Meztelenül öltözött” című művét vette alapul. A robotnak nem kell ruha, de itt Arcimboldo mechanikus emberétől eltérően a kép nem a mechanikai-anatómiai részletek feltárásáról, hanem inkább azok elfedéséről szól: annak ellenére, hogy a robot nem visel ruhát, a testén viselt színek mégis az öltözet illúzióját keltik – ami persze csak a szemlélő számára fontos, magának a robotnak nem.
15. W ügynök álma
Andy Warhol valahol és valamikor kifogyott az ötletekből. A Men in Black harmadik részéből kiderül, hogy ez odáig fajult, hogy leveskonzervekről, banánokról és hasonló hülyeségekről készített képeket, miközben a földönkívüliek kordában tartásáért felelős titkos szervezet tagja, ebbe a sorba illeszkedik az általa készített 1964-es robotnyomat is. A civil életben Warhol rengeteg paradicsomlevessel találkozott, ezzel volt tele a szekrénye, ügynökként viszont még ennél is több bolygóközi robotot látott, annyit, hogy meg is csömörlött tőle: ezzel a képpel azoknak a tolmács- és sofőrrobotoknak akart emléket állítani, amelyekkel nap mint nap munkakapcsolatban állt. A nyomatot csak azért nem engedték kiállítani, mert CIA szerint ezzel fény derült volna a MIB működésére, Warhol ezért inkább úgy döntött, hogy az általa konzervdoboznak becézett robotok képét inkább valódi konzervdobozokra cseréli. A többi pedig már történelem.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
