Az NGC 6872, vagy más néven Kondor-galaxis az univerzum legnagyobb ismert spirálgalaxisa, két csúcsa között 552 ezer fényévnyire nyúlik el – a mi galaxisunk, a Tejútrendszer átmérője ehhez képest mindössze kb. százezer fényév.

A Földtől 212 millió fényév távolságra található galaxis a déli égbolton, a Páva csillagkép részeként látható. Most három különböző obszervatórium más-más hullámhosszúságú fényének felhasználásával alkottak képet a Kondor-galaxisról, hogy azt teljes pompájában láthassuk.

A chilei Európai Déli Obszervatórium Very Large Telescope (Nagyon Nagy Távcső) nevű eszköze a látható fény, a NASA egykori Galaxy Evolution Explorer nevű űrteleszkópja a távoli ultraibolya, míg a Spitzer űrtávcső az infravörös tartományban rögzített adatokat a galaxisról, ezek ötvözésével készült el ez a kompozit kép.

Az NGC 6872 a mérete mellett struktúrájában is nagyon különbözik a Tejútrendszertől, ugyanis egy küllős spirálgalaxisról van szó, amelynek magját egy egyenes, csillagokból és csillagközi anyagból álló szerkezet alkotja, a középen elhelyezkedő küllő végeitől pedig születő csillagokkal és rengeteg csillagközi anyaggal teli spirálkarok indulnak mindkét irányba.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Csodálatos küllős spirálgalaxist fotózott le a Hubble

Dippold Ádám tudomány 2022. december 15.

Az NGC6956 galaxis a Delphinus csillagképben, a Földtől 214 millió félévnyire található, a kutatók a galaxisban található cefeidákat akarták tanulmányozni a felvételek alapján.

Egy mohó fekete lyuk szabályosan felfalt egy csillagot, és a drámát még a Földről is lehetett látni

Tóth András tudomány 2022. december 1.

Elképesztően ritka eseményt észleltek februárban a csillagászok, de csak most derült ki, mi okozta: egy tőlünk 12,4 milliárd fényévre található hatalmas fekete lyuk szétszakított egy csillagot, és ez akkora energiájú jelet produkált, hogy az még földi teleszkópokkal is követhető volt.

A 9 milliárd fényév távolságban felfedezett ősi galaxis olyan, mintha a korai Tejútrendszer tükörképe lenne

Vajna Tamás tudomány 2023. február 13.

A James Webb űrteleszkóp felvétele azt az állapotot rögzíti, amikor a világegyetem a jelenlegi korának nagyjából egyharmadánál tartott.