Videóajánló: Káprázatos látvány nyújt a középkori vár, amit egy baráti társaság 25 éve épít Franciaországban
Michel Guyot és öccse, Jacques már több mint 15 éve kastélytulajdonos volt, amikor eldöntötte, hogy az 1979-ben megvásárolt Château de Saint-Fargeau felújítása mellett belevág egy teljesen új vár építésébe. És nem is akárhogyan: a középkor rajongóiként egy igazi, korabeli várat akartak építeni, olyan módszerekkel és alapanyagokkal, amilyenek a kiszemelt korban is rendelkezésre álltak.
A Guédelon nevű várat Párizstól kétórányi útra délre, az egykori Burgundia területén, egy erdőben építik. A helyszín kiválasztásánál az volt a legfontosabb, hogy helyben elérhetők legyenek a kellő nyersanyagok: kő, fa, homok, víz, agyag. 1997-ben sikerült megtalálni Treigny közelében a megfelelő helyet, egy 12 hektáros erdővel és a 10 ezer köbméteres homokkőmennyiséget biztosító kőbányával, ráadásul az egész területet mindössze 6500 frankért (vagyis kevesebb mint 250 ezer forintért) sikerült megvásárolni.
Elsőként azt kellett eldönteni, hogy milyen kor építészetét akarják követni – nagy a különbség egy 6. századi fából készült erőd és egy 1500-as évekbeli kőkastély között. A felfogadott régészek, történészek, építészek és más szakértők végül a 13. század mellett döntöttek, és egy évszámot is sikerült kitűzni: az építkezés tehát a guédeloni időszámítás szerint 1229-ben kezdődött, így ma 1254-et írunk.
Az építkezés kőművesmestere, Florian Renucci szerint kísérleti építészetben utaznak, aminek többféle célja van: kutatják az iparosodás előtti hagyományos építészet módszereit, amiket aztán bemutatnak az érdeklődő látogatóknak, valamint a helyszínre tanulmányi célból érkező szakmabelieknek is. „Tehát nemcsak építők vagyunk, hanem régészek és tanárok is” – mondta Renucci.
Az üzleti modell világos: évi több százezer látogató érkezik a helyszínre, ami nagyjából 5 millió eurós bevételt termel a tulajdonosoknak, akik ebből finanszírozzák a teljes projektet. Márpedig van mit finanszírozni: kőművesek, ácsok, kovácsok, favágók, faragók, fazekasok, kocsisok, molnárok, pékek, kosárfonók, kötélverők és más mesteremberek nyüzsögnek tucatjával az építkezésen.
Ahogy az alábbi videóból is kiderül, a módszereik egy egészen más, sokkal lassabb világot idéznek meg. Óriási mókuskerékszerű taposókerékben lépkednek, hogy fel tudják emelni a napi több tonna építőanyagot. Lyukakat vájnak a nagyobb homokkődarabokba, aztán kalapáccsal repesztik szét, hogy a kőfaragók a megfelelő alakúra véssék őket. A kovácsok az aktuális igények szerint gyártják le a szerszámokat. A kötélverők lenből és kenderből állítják össze a kötözőanyagokat. Aztán a szünetben leülnek, hogy vaddisznópástétomot és kecskesajtot majszoljanak.
Azért van, amit máshonnan kell beszerezni, de ebből nem csinálnak titkot, ráadásul ez így ment a középkorban is. Mészkő például nincs a helyszínen, márpedig a habarcs helyi előállításához mészkövet kell égetniük. Hát hozatnak, szekereken, lovakkal. De az egészségüket és a biztonságukat sem áldozzák be az izgalmas projekt kedvéért: szemvédő maszkot, acélbetétes bakancsot, védősisakot hordanak, de az emeléshez használt kötelek nagy részét is veszik, mert a szakítószilárdságot nehéz lenne középkori körülmények között tesztelni. Ahogy a projekt munkatársa elmondta: „Nem azért vagyunk itt, hogy adatot gyűjtsünk a középkori építkezések baleseti arányáról”.
A Guédelon építése során felgyülemlett tudást és szakértelmet még a párizsi Notre-Dame-székesegyház 2019-ben leégett tetőszerkezetének felújításánál is igénybe veszik. A különleges, kifinomult faszerkezetet a korát megelőző technikai csodaként tekintettek (nem véletlenül bírta 800 évig), és azt gondolták, hogy lehetetlenség ma reprodukálni – egészen addig, amíg nem találkoztak Guédelon ácsaival, akiknél kevesen tudhatnak ma többet a fa megmunkálásáról. És van is idejük tanácsokat adni: a kápolna kész, a falak állnak, de a vár építése még legalább 8-10 évig eltarthat.
A várat és az építkezést 2022-ben Kirsten Dirksen is meglátogatta, aki leginkább önellátó életmódról és alternatív, egyszerű életvitelről forgat videókat a Youtube-ra.
Korábbi videóajánlók a Qubiten:
Videóajánló: Milyen volt az élet az 1800-as években?
Két nagyszerű Youtube-csatorna, ami kétféleképpen mesél a 19. századi életről: az egyiken korabeli beszámolók, film- és hangfelvételek találhatók a polgárháború veteránjaitól, egykori rabszolgáktól vagy a kísérleteiről mesélő Edisontól, míg a másikon egy ma élő fiatal amerikai pár szimulálja az 1820-as évek missouri-i mindennapjait.
Videóajánló: Időutazás az ókori Róma mindennapjaiba
Hogyan lehetett jó helyre jegyet szerezni a Colosseumba? Mennyibe került akkor, és mennyibe kerülne ma a felépítése? Milyenek voltak a nyilvános vécék az ókorban? Milyen volt a popzene Rómában? És miért tiltotta ki Caesar a szekereket a római városközpontból? Ilyen kérdésekre válaszol videóiban a Told in Stone csatorna ókorkutatója.
Videóajánló: A történelem legrosszabb melói
A Fekete Viperából ismert Tony Robinson a római és az angolszász idők legvacakabb munkáit mutatja be az aranybányásztól a viking harcosig, De vajon melyik a legborzasztóbb?