Lakott területek felé sodródnak a világ legnagyobb jéghegyei, amik Londonnál is nagyobbak
A brit sarkkutatók társasága (British Antarctic Survey, BAS) nyomába eredt annak a két óriási jéghegynek, amely a közelmúltban szakadt le az antarktiszi jégtakaróról. Bár a nagyvárosnyi méretű fagyott tömbök akár évtizedeken át is olvadhatnak az óceánban, a közvetlenebb veszélyt az jelenti, hogy olyan területek felé sodródnak, ahol hatással lehetnek a hajózásra, a halászatra és a helyi élővilágra is.
A kettő közül az A81 nevű, 1550 négyzetkilométeres (vagyis nagyjából London teljes területével megegyező) jéghegy a frissebb, amely 2023. január 22-én vált le a Brunt-selfjégről, és azóta 85 kilométert haladt déli irányba.
A Filchner–Ronne-selfjégről 2021 májusában levált A76a a maga 3200 négyzetkilométeres területével nagyobb Tokiónál és Moszkvánál is, és majdnem akkora, mint egész Vas megye. A brit Discovery kutatóhajó legénységének útját épp keresztezte, amikor az antarktiszi Weddell-tengerből az Atlanti-óceán déli részébe sodródott, így sikerült közeli felvételeket készíteni róla, valamint mintát is tudtak venni a jéghegyből.
Az A76a jelenleg észak felé tart, az áramlatok és a szelek a brit fennhatóságú Falkland-szigetek és Dél-Georgia közötti terület irányába sodorják. A kutatók attól tartanak, hogy keletre, Dél-Georgia felé fordul, és elakad a kontinentális talapzat sekély vizében, vagy épp a Shag Rocks nevű kisebb szigetcsoportba ütközik.
A dél-georgiai halászati és környezetvédelmi igazgató, Mark Belchier a BBC-nek elmondta: „Ha valóban megfeneklik, a legnagyobb gondot a jéghegyek széttörése okozhatja, a kisebb jéghegyek felboríthatják a térség hajóközlekedését.” Belchier szerint a turistaszezon ugyan a végéhez közeledik, de a halászat a téli hónapokban is folytatódik, amit szintén felkavarhat a jéghegy felaprózódása.
Mint a kutatók elmondták, az óriási, lapos jéghegyek jelentős hatást gyakorolnak a környezetükre: amellett, hogy hatalmas mennyiségű édesvizet juttatnak a tengerbe, ami megnehezíti egyes élőlények helyzetét, az olvadás során ásványi por is felszabadul, ami viszont tápanyagot nyújt az óceáni élővilágnak.
A jéghegyek méretét könnyű alábecsülni: a látható részük több tíz méterrel emelkedik a víz fölé, ami azt jelenti, hogy a jég több száz méterrel nyúlik még a víz alá. A legnagyobb jéghegyek tömege akár több billió tonna is lehet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: