A Naprendszer külső bolygóira és azok holdjaira küldött űrszondák legnagyobb eredményeinek számítanak, amikor megállapítják, hogy a holdaknak nemcsak a kérgük jeges, hanem a jég borította felszínük alatt is hatalmas, az égitestek teljes magját átfogó óceánok lehetnek.

A Jupiter és a Szaturnusz holdjairól több hasonló bizonyítékot küldtek már az űreszközök, de a NASA Voyager–2 szondájának adatai alapján most azt is megállapították, hogy az Uránusz 27 ismert holdja közül négynek (Ariel, Oberon, Titánia, Umbriel) a jeges kérge alatt is óceánok lehetnek. A Voyager–2 1980 januárjában repült el a Naprendszer utolsó előtti bolygója mellett, és az akkor gyűjtött adatokat máig elemzik.

Az űrszonda adatait földi megfigyelésekkel kombinálták, hogy még többet tudjanak meg az Uránusz holdjainak szerkezetéről, annak az átfogó kutatássorozatnak a részeként, amelynek célja, hogy a lehető legjobban feltárják a Naprendszer égitesteinek jellemzőit, hogy megállapítsák, milyen célpontokra irányítsák a következő NASA-küldetéseket.

Azt már korábban is sejtették, hogy az Uránusz legnagyobb holdja, a Titánia 1580 kilométeres átmérőjével elég nagy lehet ahhoz, hogy a radioaktív elemek bomlása során keletkező hőt eléggé megőrizze a folyékony víz létezéséhez. A másik három holdat azonban túl kicsinek gondolták ehhez.

A kutatás során kiderült, hogy a holdak külső kérge elegendő szigetelést biztosít a kőzetes köpenyükből felszabaduló belső hő megtartásához, ami fenntarthatja az óceánokat. A Titánia és az Oberon óceánjai ráadásul elég melegek lehetnek ahhoz, hogy teret adjanak az életnek.

„Amikor kis égitestekről – törpebolygókról és holdakról – van szó, a bolygókutatók korábban már több valószínűtlen helyen is találtak bizonyítékot óceánok létezésére, többek közt a Ceres és Pluto törpebolygókon, valamint a Szaturnusz Mimas nevű holdján. Tehát olyan mechanizmusok játszanak közre, amiket nem értünk teljesen. Most azt vizsgáljuk, mik lehetnek ezek, és hogyan kapcsolódnak a Naprendszer vízben gazdag, de korlátozott belső hővel rendelkező égitesteihez” – mondta Julie Castillo-Rogez, a NASA JPL munkatársa.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: