Hogyan zárkózhat fel Európa az USA-hoz és Kínához a technológiai versenyben?
Nyakunkon az új ipari paradigma, az ipar 5.0, a mesterséges intelligencia elképesztő fejlődésen megy át, miközben Európában nem zajlik számottevő chipgyártás, hiányzik a szaktudás, a jó szakemberek jellemzően Amerikában kötnek ki, és számos technológiai terület látványosan szabályozatlan. A fejlesztések és a gyártás terén az USA és Kína dominál, miközben az uniós országok lépéshátrányban vannak. Mihez kezdjen ebben a helyzetben Európa? Erről volt szó kedden és szerdán a Brüsszelben évente megrendezett konferencián, a Grow Digitalon.
Kockázat, kockázat és kockázat – ezzel kezdte előadását Brüsszelben június 6-án Federico Menna, az EIT (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) Digital frissen kinevezett ügyvezető igazgatója. Mondanivalója persze nem arra vonatkozott, hogy a jelenlegi technológiai környezet kizárólag veszélyt tartogat, de a Grow Digital szervezői idén arra helyezték a hangsúlyt, hogy megmutassák: minden digitális technológiának és megoldásnak két oldala van. A mesterséges intelligencia is lehet veszélyes és praktikus egyszerre, ugyanígy az adatgyűjtés és -felhasználás, ami hasznos, de megfelelő kiberbiztonság nélkül lakossági adatokat is kiszolgáltathat a csalóknak.
Menna sok szempontból tart a technológia fejlődésének gyorsaságától, és ezzel egyáltalán nincs egyedül, de a szkeptikusok mellett számos olyan előadó is részt vett a brüsszeli konferencián és a panelbeszélgetésekben, akik kimondottan amellett érveltek, hogy teret kell hagyni a fejlődésnek, sőt, akár a szabályozás lazítását is lehetővé kell tenni, amikor szükség van erre. Azt viszont a frissen megválasztott ügyvezető is kimondta: ez az egyensúlyi pont egyáltalán nem stabil, az EIT Digital pedig feladatának tekinti, hogy inkubációs programjai, továbbá szervezési feladatai mellett a döntéshozókat is támogassa.
A konferencia meghatározó témája volt az egész Európát sújtó munkaerőhiány, hiszen a kontinensen olyan munkakörök maradnak betöltetlenek, ahol képzett, speciális tudású szakemberekre lenne szükség. Nem volt olyan panelbeszélgetés, ahol ne hangzottak volna el ezzel kapcsolatos aggályok, sőt több előadásnak kimondottan az volt a célja, hogy rámutasson: van arra mód, hogy a fiataloknak és a tapasztalt szakembereknek egyaránt vonzóvá váljon az európai régió, ehhez viszont forrásokra, fejlesztésekre és támogató szabályozási környezetre van szükség.
Mesterséges intelligencia a nappaliban
A konferencia előadói szerint kár lenne azzal áltatnunk magunkat, hogy a mesterséges intelligenciára ráérünk felkészülni: valójában már most el vagyunk késve, hiszen a világon sehol nincs még kidolgozott szabályozás a mesterséges intelligencia kezelésére. Nem létezik egységes megállapodás arról, hogyan kell jelölni a módosított tartalmakat, a generált szövegeket és képeket, és valójában a deepfake-ről is legfeljebb akkor tudjuk meg, hogy mivel van dolgunk, ha kiszúrjuk az árulkodó jeleket, vagy maguk a készítők megjelölik, hogy nem eredeti tartalommal dolgoztak.
A generatív MI ott tart, hogy avatárokat készíthetünk saját magunkról vagy akár másokról is – a tudtuk nélkül. És miközben a technológia idáig fejlődött, a szabályozás csak kullog utána, gyakorlatilag az egész világon. Pedig nemcsak az Európai Unióban dolgozó vállalatok és technológiai vezetők sürgetik az egységes fellépést, hanem olyan, nagy nemzetközi befolyással bíró szakemberek is, mint Bill Gates vagy Elon Musk. Ugyanez igaz az EU területén dolgozó cégek ügyvezetőire, akik most, bár próbálnak saját etikai kódexüknek megfelelően belátók lenni a MI-fejlesztésekkel, valójában a sötétben tapogatóznak, miközben azt kockáztatják, hogy lemaradnak a versenyben.
A témáról szóló panelbeszélgetésen elhangzott, hogy bár az EU legalább dolgozik egy szabályozási rendszeren (AI ACT), fejlesztések tekintetében az unió némiképp lemaradt. Az EU-s országokat Kína és az USA is megelőzi, és nem csak azért, mert ott nem pepecselnek ennyit a szabályozással (valójában ott nincs még csak önkéntes szabályozás sem). A lemaradás fő oka a szakemberek és az EU-s döntéshozók szerint az, hogy Amerika elszipkázza a jó szakembereket, holott a legtöbb technológiailag képzett és megfelelő végzettséggel rendelkező mérnök, illetve informatikus Európában végez.
Ahhoz azonban, hogy itt is maradjanak, ugyanolyan színvonalra lenne szükség, mint az USA-ban, ahol a fizetések is sokkal jobbak, és meglepő módon úgy tűnik, hogy a szociális ellátással, az életszínvonallal is elégedettebbek azok, akik végül a tengerentúlon helyezkednek el.
Lesz EU-s chipgyártás?
Továbbra is kérdés, hogyan fogja megoldani az Európai Unió a félvezetők gyártását akkora mennyiségben és kapacitással, amennyire Európának szüksége van. Az viszont nem véletlen, hogy a Grow Digitalon is külön panelbeszélgetést szenteltek a téménak, ugyanis szabályozási és technológiai oldalról is érdemes foglalkozni a kérdéssel. Ricardo Masucci, az Intel biztonsági és technológiai szabályozási igazgatója szerint ugyanis a nemzetközi együttműködés nagyon is hiányzik a sikerhez, jobban átgondolt stratégiára, tapasztalatcserére lenne szükség, elsősorban az Egyesült Államokkal.
Ezen a komplex és egyben sérülékeny területen nehéz úgy helytállnia Európának, hogy a nyersanyagok nem állnak rendelkezésre helyben, ráadásul korábban fejlesztés sem volt. Ugyanúgy, ahogy a mesterséges intelligencia esetében, a chipgyártásban is hiány van jól képzett szakemberekből, azok pedig, akik rendelkeznek a megfelelő tudással, sokszor inkább más kontinenseken próbálnak szerencsét. Ezért is vált a konferencia vissza-vissza térő témájává a képzés, a képzési rendszer hiányossága és a szakembervándorlás.
Ugyanakkor a chipgyártást más aspektusból is érdemes vizsgálni. Ezek az apró alkatrészek a zálogai ugyanis Európa (és a világ) zöldebb jövőjének, legalábbis a megszólaló szakértők szerint. Az unió kibocsátáscsökkentési céljai csak úgy érhetők el, ha megvalósulnak azok a beruházások és tervek, amik évtizedek óta megoldási lehetőséget kínálnak a problémára (az más kérdés, hogy ezek vagy nem haladnak megfelelő ütemben, vagy mostanra elégtelennek bizonyultak). Mindenesetre, figyelembe véve az eredeti terveket, a zöldebb Európa záloga a chipgyártás fellendítése, mert mindenbe, ami zöldebb megoldás, chipre lesz szükség – foglalták össze a panelbeszélgetés résztvevői – az inteles Masucci mellett Aude Jalabert, az Infineon Technologies brüsszeli irodájának vezetője, Samira Nik, az EIC kvantum- és elektronikai technológiákkal foglalkozó programigazgatója és Isabel Obieta, az EIC Responsible Electronics programjának vezetője.
Nik elmondta: az EU kiváló abban, hogy pénzt adjon kutatásokra és a szükséges infrastruktúrát is megtervezze azok végrehajtásához, de úgy látszik, hogy az elvégzett kutatói munka a gyakorlatba már nem épül be. Ez a hiányosság pedig égető. Hiába jó tehát az országközösség egésze kutatás-fejlesztésben, mindaz, amit Európában kitalálnak, általában más országokban válik valósággá, ugyanúgy, ahogy más országokban dolgoznak az Európában képzett szakemberek is.
A kibervédelem nemcsak hívószó, hanem létszükséglet
„Észtország az elsők között valósította meg a digitális személyazonosítást, és ma már többen szavaznak online, mint papíron” – mondta Dan Bogdanov, a Cybernetica tudományos vezetője, aki amellett, hogy nagyon büszke hazája eredményeire, világossá tette azt is, hogy vannak fenntartásai az új technológiák ilyen gyors terjedésével kapcsolatban. Ennek oka elsősorban az, hogy míg az adathasználatra már vannak eszközök, a védelem szinte csak sántikál a technológia mögött.
A panel résztvevői, Bogdanov, illetve Christiane Kirketerp, az Európai Bizottság (EB) kibervédelemért és digitális adatvédelmi politikáért felelős vezetője, valamint Florian Pennings, a Microsoft EU kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója – ahogy a többi beszélgetésben mások is – most is azt emelték ki, hogy ordítóan hiányzik a megfelelő szaktudás. Míg a legjobb hackereknek csak a töredéke végzett egyetemet, a kiberbiztonsági szakemberek képzése elképesztően hosszú ideig tart. És bár lassan, de végre elterjedt az EU adatvédelmi szabálycsomagja, a GDPR, mégsincs megbízható védelmi rendszer, hiszen valójában lehetetlen felkészülni a támadásokra.
Az unió NIS2 kibervédelmi direktívája ugyan 2023-ban életbe lépett, de csakúgy, mint korábban az adatvédelemnél vagy mostanában a mesterséges intelligencia esetében, a szakértők úgy látják, hogy a szabályozás lassan reagál az eseményekre.
Ennek ellenére Bogdanov nem a mesterséges intelligencia dinamikus fejlődése miatt érzi kellemetlenül magát. Jobban zavarja, hogy nincs kielégítő nemzetközi együttműködés, ehhez pedig Kirketerp is csatlakozott, aki viszont hozzátette, az EU folyamatosan dolgozik azon, hogy szorosabb és kölcsönös együttműködés szülessen az Egyesült Államokkal.
A szakemberek abban is egyetértettek, hogy van olyan, hogy túl gyorsan változnak a dolgok, de a szabályozások esetében nem ezt látják problémának. Érdekes színezetet adott a Grow Digital beszélgetéseinek, hogy az ipari szereplők a döntéshozókkal és szabályozókkal több esetben is vitatkoztak a megfelelő tempóról vagy arról, hogy pontosan milyen szabályozási keretekre is lenne szükség. Az viszont vitán felül állt, hogy a privát szektornak is ki kell vennie a részét a szabályok tervezéséből és megalkotásából.
Viszlát ipar 4.0, helló ipar 5.0!
Lehetett volna 4.1, vagy bármi más is, sőt, sokáig nem is akartak új sorszámot adni neki, ismerték el az ipar 5.0-t tárgyaló panelbeszélgetés résztvevői, majd Sean O’Reagain, az EB Kutatási és Innovációs Főigazgatóságának (DG RTD) „Ipar 5.0" csoportvezető-helyettese összefoglalta, hogy végül a paradigmaváltás miatt szükségessé vált a névváltás is. Jól elhatárolható ugyanis, hogy mik azok a fókuszpontok, amik az ipar 5.0-ban hangsúlyosabbak lettek, mint korábban valaha, ezek pedig a következők:
- az emberközpontúság,
- a fenntarthatóság
- és a rugalmasság, illetve a reziliens technológiák.
Harald Schöning, a Software AG kutatási alelnöke szerint mára eltolódott a hangsúly, változik a hozzáállás és az, amit eddig az ipar 4.0 jelentett, átalakult. Így jobb, hogy új névvel illetik azt, amit ma az ipar meghatározó trendjének tartanak. Ezt egyébként a Nokia Bell Labstől érkező Jani Kangas stratégiai innovációs vezető részletesen igyekezett bemutatni: szerinte az ipar 5.0-nak része a metaverzum, de nem távolodik el az embertől, és nagyon-nagyon zöld. Kérdés persze, hogy ez mennyire tud megvalósulnim és mennyiben marad csupán ígéret a cégek részéről.
O’Reagain szerint az új paradigma hatásai jelentősek, bár ez az elmúlt évtizedet meghatározó ipar 4.0-val sem volt másképp. A holisztikus szemlélet elfogadásához viszont kimondottan világos célok kellenek, jegyezte meg Yongkuk Jeong, a svéd KTH Royal Institute of Technology termelési logisztikai adjunktusa. De nemcsak a céloknak kell koherensnek lenniük, hanem a szabályozási környezetnek is. A megfelelő szabályok mellett pedig céltudatos képzésekre, a társadalmi és adózási feltételek megteremtésére is áldozni kell – tette hozzá Sean O’Reagain.
A szakértők úgy vélik, hogy a megfelelő szintű elszántsággal, kitartással és rugalmassággal az ipar 5.0 meghatározóvá és egyben kifizetődővé válhat. Arra a kérdésre viszont egyik előadó sem tudja a választ, hogy mikor történhet meg a teljes átállás. Ez ugyanis teljesen egyéni, minden szervezet a maga tempójában tud elindulni és haladni az úton.
A konferencián elhangzottak alapján abban szinte teljesen egységes az álláspont, hogy a szabályozásnak nem a technológia szárnyalása miatt kialakult helyzetre kell reagálnia, hanem előrelátó, alapos és megfontolt módon kell megszületnie. Ehhez ugyan idő kell, amiből nincs sok, de az új szabályoknak minél hamarabb rendelkezésre kell állniuk ahhoz, hogy Európa fejlett, a technológiai kiválóságokat is vonzó kontinenssé váljon.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: