Mit keres Petőfi a Merkúron? És merre van Kalocsa a Marson?
Hivatalos névadás? Katalogizálás? Úri huncutság – gondolhatták egészen a középkor végéig, legyen szó emberek, állatok, növények vagy égitestek nevének univerzális nyilvántartásáról. Amíg egy jobbágy nem látott a szomszéd falun túl, az európai embernek nem volt lehetősége egyeztetni a virágneveket a kelet-ázsiaiakkal, a csillagászok pedig legfeljebb rajzokon képezték le az égboltot, és nem léteztek átfogó adatbázisok a jóváhagyott, hivatalos nevekkel.
Jól mutatja az egyre globalizálódó és bürokratizálódó világ alakulását, hogy a hivatalos elnevezések iránti igény nagyjából egy időben jelentkezett több különböző területen. Az emberek jobb megkülönböztethetőségét és azonosíthatóságát biztosító vezetéknevek (vagy családnevek) a 11–16. század között kezdtek megjelenni, de Magyarországon II. József 1787-es névrendeletéig kellett várni ahhoz, hogy törvényileg is kötelező legyen a legalább kéttagú nevek használata. Ahogy a fajok (állatok, növények, gombák stb.) kettős nevezéktana is 18. századi fejlemény: Carl von Linné 1753-as rendszerezése máig mérvadó a biológiában, így a külföldi szakértőknek sem kell hosszadalmasan magyarázni, hogy mi az a gyermekláncfű, pitypang, disznósaláta vagy kislibavirág, elég csak annyit mondani, hogy Taraxacum officinale.
A csillagászatban ugyancsak ekkor született meg egy mérföldkőnek számító katalógus: Charles Messier francia csillagász 1774 és 1781 között adta ki a legfényesebb mélyégobjektumokat (pl. galaxisok, csillagködök, gömbhalmazok) tartalmazó gyűjteményének egyre bővülő változatait. Messier elsősorban üstökösöket keresett az égen, ezért úgy döntött, listába szed minden olyan objektumot, ami megtévesztő lehet üstököskutatás közben – a Messier-katalógus még ma is iránytűként szolgál az amatőr csillagászoknak.
Rendet tenni az univerzum káoszában
Az égbolt fürkészése persze már több ezer éve, a babiloni csillagászokat, majd az ókori görögöket és rómaiakat is foglalkoztatta, később pedig a középkor arab csillagászai folytatták a felfedezéseket, a 17. századig kellett várni a csillagászati távcsövek megjelenéséig, ami óriási fejlődést hozott. Az olasz jezsuita csillagász, Giovanni Battista Riccioli és fizikus rendtársa, Francesco Maria Grimaldi 1651-ben készült el az első teleszkópos észlelések közé tartozó vizsgálataik eredményét bemutató – és a 2. században élt Klaudiosz Ptolemaiosz munkásságára építő –, Új Almagest (Almagestum Novum) című enciklopédiával, amely több mint ezer csillagot ábrázolt térképen, és elsőként tartalmazott részletes leírást a Hold felszíni alakzatairól. Több mint 200 krátert, hegyet és völgyet sikerült azonosítaniuk, és ezek elnevezésével (Kopernikusz, Kepler és más elődök is kaptak egy-egy formációt) lefektették a modern holdtérképek alapjait.
A Holdon, majd a 19. századtól a Marson észlelt objektumokat azonban még mindig sikerült egységes formába rendszerezni – többek között ezért is egyre nagyobb igény mutatkozott egy, a világ csillagászati társaságait összefogó szervezet létrehozására. Végül az első világháború után, 1919-ben, részben a tekintélyes német csillagászat ellensúlyozására létrehozták a Nemzetközi Csillagászati Uniót (IAU), amelyben a háborúban vesztes németeket és magyarok még nem kaptak helyet – a két ország csak a második világháború után csatlakozhatott az unióhoz. Az IAU nemcsak a szakma hírnevének ápolását és a nemzetközi együttműködés elősegítését tűzte ki céljául, hanem azt is, hogy felügyeli a különböző égitestek és azok felszíni képződményeinek elnevezését, leírását és katalogizálását.
Ennek érdekében először a holdi formációk elnevezéseinek egységesítésére hoztak létre bizottságot, amely a brit Mary Adela Blagg vezetésével 1935-ben közölte az első hivatalos, globálisan elfogadott Hold-katalógust, amit később a holland Gerard Kuiper irányításával több alkalommal bővítettek. A Mars formációit 1958-ban rendszerezte a vonatkozó bizottság, amelynek tagjai nagy mértékben alapoztak a 19. századi olasz csillagász, Giovanni Schiaparelli és a Mars-térképét 1929-ben közlő, görög-francia E. M. Antoniadi munkásságára. A csillagászati technológiák fejlődése és az űrkorszak berobbanása a következő évtizedekben biztosította, hogy a Merkúr és a Vénusz, majd szépen sorban a Naprendszer további holdjai és kisbolygói is egységes elnevezéseket rejtő térképet kaphassanak. Ezek egyesített nevezéktana az IAU online földrajzinév-tárában is elérhető.
Paks mellett egy hollywoodi magyar sztár is megfér a Marson
Az elsőként felfedezett égitestek, például a Naprendszer bolygói még római istenekről kapták a nevüket, de a megfigyelt objektumok számának növekedésével egyrészt kezdtek kifutni a felhasználatlan istennevekből, ráadásul a későbbi évszázadok korszelleme már nem is diktálta a mitológiai ihletésű elnevezéseket, így egyre szélesedett a nevek forrásának spektruma. Az IAU névadó bizottságai – amelyeknek a szervezet tagjai, csillagászok és nemzeti egyesületek, akadémiák javasolhatnak neveket – ezért pontos kritériumrendszert dolgoztak ki arra, hogy az egyes égitesteken milyen neveket lehet adni a különböző formációknak.
A Marson például a 60 kilométeres vagy annál nagyobb átmérőjű krátereket híres tudósokról és sci-fi-szerzőkről nevezik el, az annál kisebbeket pedig a Föld országainak 100 ezernél kevesebb lakosú településeiről. Utóbbi szabálynak köszönhető, hogy öt magyar város és község neve is feltűnik a marsi kráterek listájában, bár a választások elég véletlenszerűnek tűnnek: Eger, Kalocsa és Paks mellett a zalai Bak és a somogyi Igal is helyet kapott a vörös bolygón. A kakukktojás Kalocsa, ahol a kötődést minden bizonnyal az ország legrégebbi, még ma is látogatható csillagvizsgálója, az 1878-ban épült Haynald Obszervatórium jelenti. De akad még olyan híres eset, amelynél felfedezhető a szándékosság a névadásban: A 45 kilométer átmérőjű Jezero-krátert, a Perseverance marsjáró leszállóhelyét egy alig ezer lakosú bosnyák faluról nevezték el, de csak miután kiderült, hogy a kráter egykor hatalmas tónak adott otthont – a jezero szó ugyanis több szláv nyelven annyit tesz, hogy „tó”.
A településeken túl két magyar származású ember nevét is viseli kráter a Marson. Kármán Tódor valószínűleg az űrrepülés és a rakétatechnológia úttörőjeként érdemelte ki 1973-ban, hogy egy 90 kilométer átmérőjű kráterként éljen tovább a szomszéd bolygón, de azt se feledjük, hogy Szilárd Leó viccelődése nyomán a 20. században az USA-ba emigrált magyar tudósokat marslakók néven emlegették. Rajta kívül a Pal-kráter neve adott okot a gyanakvásra, még ha George Pal (született Marczincsak György Pál) nevét már inkább az amerikai sci-fi és fantasy legendás alakjai között tartják is számon. Ő több filmjével is kötődik a Marshoz: nagy sikerű H. G. Wells-adaptációjában (Világok háborúja, 1953) marslakók szállják meg a Földet, míg a két évvel később megjelent Conquest of Space az ember első Marsra utazásának történetét dolgozza fel.
Amióta robotszondákkal a bolygó felszínét is be tudjuk barangolni, a marskutatóknak olyan kis képződményeket is számon kell tartaniuk, mint egy-egy szikla vagy meteorit. A NASA csapatai a kilencvenes években még beceneveket osztogattak ezeknek a könnyebb megjegyezhetőség érdekében, így többek között Indiana Jones- és Scooby Doo-sziklát is találni a Marson, de ma már ennél fegyelmezettebbek a missziók. A marsjárók által bejárandó terület kisebb egységekre bontják, és egy előre meghatározott kategóriában adnak neveket – a Curiosity küldetése során dél-amerikai és skót földrajzi nevekből válogattak, míg a Perseverance felfedezéseit a világ nemzeti parkjai után nevezik el.
A tudósok a Holdról, a művészek a Merkúrról, a nők a Vénuszról jöttek?
Mivel a Holdat Galilei óta, vagyis több mint 400 éve folyamatosan figyeljük, ráadásul emberek és szondák tömegei látogatták és látogatják (na meg látogatni fogják), az égi kísérőnkről van a legrégebb óta formálódó, legrészletesebb képünk. Ez egyre nagyobb kreativitást igényel az IAU névadó bizottságától, és a helyzeten nem sokat segít, hogy elég korlátoltak (legalábbis szűken szakmaiak) a kritériumok: krátereket csillagászokról, bolygó- és űrkutatókról, űrhajósokról nevezhetnek el, hegységek esetén szóba jöhetnek más, saját területükön kiemelkedő tudósok is.
A Magyarország hetilap 1974 szeptemberében adott hírt arról, hogy készül a Nemzetközi Csillagászati Unió új, nagyszabású holdtérképe, amelynek érdekében több mint 500 új nevet kellett társítani a Hold képződményeihez. „Mi, magyarok szépen szereplünk ebben az illusztris személyiségeket magában foglaló jegyzékben” – írta a lap, és itt már tényleg válogatni kell a nevek között, hogy ne legyen túl hosszú a felsorolás. Krátert kapott legnagyobb tudósaink közül Kármán Tódor (itt is!), Szilárd Leó, Neumann János, Bolyai János, Eötvös Loránd, Békésy György és Hevesy György is, míg kifejezetten a csillagászatot képviseli a névadók között Hell Miksa, Fényi Gyula vagy Izsák Imre. Érdekesség, hogy az említett Magyarország-cikket az a Hédervári Péter írta, aki amatőr csillagászként és korának nagy hatású ismeretterjesztőjeként maga is kiérdemelte, hogy 1984-es halála után róla is krátert nevezzenek el a Holdon.
Hédervári adott hírt arról is – 1978-ban, már a Népszabadságban –, hogy legújabban a Merkúr feltérképezése izgatja a tudósokat, ezért ott is nevet adtak egy halom kráternek. A „Bartók- és Jókai-kráter a Merkúron” című cikk megjelenése óta eltelt évtizedekben tovább gyarapodott a bolygón található kráterekkel névrokonságot ápoló magyarok (és magyar származásúak) száma: Liszt Ferenc, André Kertész, Munkácsy Mihály és legutóbb, az IAU 2013. március 15-i döntése értelmében Petőfi Sándor is részesült az elismerésben.
Talán lejött ennyiből, hogy a Merkúr krátereinek nevét íróknak, költőknek, festőknek, zenészeknek és más művészeknek tartják fenn, így Dickens, Shakespeare, Beethoven, Disney vagy Lovecraft nevű kráterek is találhatók a bolygón.
Ha a női művészek hiányoznak a Merkúr kráterlistájáról, az azért lehet, mert a Vénuszon már felhasználták a nevüket. Itt a legtöbb formációt istennőkről nevezték el, de a krátereket meghagyták a hús-vér embereknek: itt 20 kilométer a határ a kráterek átmérőjében, efölött a területükön kimagasló teljesítményt nyújtó nőkről kapják a nevüket (Jászai Mari, az operaénekes Klafsky Katalin és az író-festő Orczy Emma képviseli Magyarországot), alatta pedig női keresztnevek jönnek sorban (magyar részről Erika, Margit és Tünde).
Minél jobban haladunk a Naprendszer vége felé, annál inkább elszabadulnak a névadás kritériumai. A Jupiter holdjain például a következőkről lehet formációkat elnevezni.
- Io: a görög mitológiában Ióhoz, Zeusz szeretőjéhez kapcsolatos, valamint Dante Poklában szereplő személyek és helyek.
- Europa: a szintén mitológiai Európé-történethez és a kelta mitológiához kötődő személyek és helyek.
- Ganymedes: az egyiptomi mitológiában szereplő helyek, illetve a termékeny félhold ősi istenei.
- Callisto: az Északi-sarkvidék kultúráinak legendáiban és népmeséiben foglalt személyek, helyek, hó- és jégistenek.
A Szaturnusz legnagyobb holdjának topográfiai szabályai szintén kreatívak: a Titan dombjai csak Tolkien-karakterekről (Arwen, Bilbo, Gandalf), hegységei csak Középfölde hegységei után (Köd-hegység, Erebor) kaphatnak nevet, míg tengerszorosai Isaac Asimov Alapítvány-sorozatának szereplőiről (Seldon, Hardin), síkságai Frank Herbert Dűnéjének bolygóiról (Arrakis, Giedi), etán- és metántavai pedig földi víztestekről (így például 2017 óta a Balatonról is) vannak elnevezve.
A 21. századi csillagászat egyik legfelkapottabb kutatási területe a Naprendszeren kívüli bolygórendszerek megfigyelése, és erre a korszakra már kellően felkészült a Nemzetközi Csillagászati Unió: 2015 óta már háromszor írták ki a NameExoWorlds pályázatot, amely során több tucatnyi exobolygó (és csillagjuk) elnevezésére kérték fel a szakmabelieket – a háromból kétszer magyar pályázót is kiválasztottak.
Ez azt jelenti, hogy az univerzum már Magor és Puli nevű bolygókkal is büszkélkedhet. A Földtől 420 fényévre, a Herkules csillagképben található HAT-P-2 csillagot és 2b jelzésű bolygóját 2007-ben fedezték fel a Bakos Gáspár által létrehozott HATNet (Hungarian Automated Telescope Network) projekt keretében, és az IAU 2019-es döntése óta a csillagot Hunornak, a bolygót Magornak hívják. A 2022-es kiírásban aztán több mint 8800 pályázó közül került a 20 új exobolygó névadói közé az egyik magyar ötlet: a szintén a HATNet által 2009-ben megfigyelt HAT-P-12 és HAT-P-12b (467 fényév, Vadászebek csillagkép) új neve idéntől: Komondor csillag és Puli bolygó.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
