Megoldódni látszik a lópata fejlődéstörténeti rejtélye
Mint azt a Qubit többször is megírta, az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, ezen belül a lófélék (Equidae) családjához tartozó háziasított lovak (Equus caballus) vad ősei (Equus ferus) ma már nem léteznek.
Az elmúlt évszázadok egyik jelentős evolúciós rejtélyének számított, hogy miként alakultak ki a mai hátas, fogatos vagy egyéb célra tenyésztett növényevők lábvégén található speciális képletet alkotó paták. A lovak, valamint a zebrák (Hippotigris) patáinak titkát egy amerikai, brit, holland együttműködésben végzett kutatás kísérelte meg egyszer és mindenkorra megfejteni. A kutatás eredményeit a Royal Society Open Science folyóiratban június 21-én megjelent tanulmány ismerteti.
A kutatók összehasonlító paleontológai és archeogenetikai vizsgálatokkal, valamint a mai lófajták embriológiai és anatómiai elemzésével bizonyították, hogy a háziasítással felgyorsított törzsfejlődés eredményeként a mai lovak patáiban található csontok már nem őrzik a korábbi több ujjúság nyomát.
Ehhez a lovak szarutokkal borított – bonyolult felépítésű és komplex funkciójú – patának nyírnak nevezett speciális szövetképletét vizsgálták az evolúció tükrében.
Végül a páratlanujjú patások fossziliákkal és lenyomatokkal is nyomon követhető evolúciójának elemzésével arra jutottak, hogy a mai lovak talajfogásában, így mozgásában is kulcsszerepet betöltő nyírja nem valamely ősi ujjból alakult ki, mivel a magyarul békának is nevezett talpi patarész már a korai felmenőknél is megvolt.
Így akárhogy is számolták, végül a kutatók kénytelenek voltak megállapítani, hogy a lovak mostanra végképp egyujjú növényevőkké váltak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: