Dunai Andrea nemrég megjelent kötete, a Lovak sorsa páratlanul részletgazdag tudományos látlelet a világégés utolsó periódusáról és annak egy különös szeletéről, a nagy becsben tartott tenyészállatok elhurcolásáról.
A lovasemberek évezredes tapasztalatát megerősítő új kutatási eredményt hétfőn közölte az Applied Animal Behaviour Science folyóirat.
A Budapesten és Fóton megrendezett lovasterápiás világkonferencián öt kontinens 29 országának több száz szakembere számolt be arról, hogyan segíthetnek a lovak a beszédzavaroktól a demencián át a függőségekig egy sor problémán.
A legfrissebb eredmények szerint a nomád pásztorok ezer évvel a lovak háziasítása után fedezték fel a rokonszelekción alapuló szaporítás előnyeit.
A 28 gall csődör mindegyikét a jobb oldalára fektették, fejüket pedig dél felé fordították – kérdés, hogy csatában estek el, vagy valamilyen rituálé részeként temették el így őket.
Az etológia jelenlegi állása szerint a megerősítő kondicionálás nélkül egyetlen ló sem lehetne nyerő, és nem csak azért, mert a verés már a lósportban is régóta tilos.
Bár magyar találmány, ma legkevésbé a magyarországi szolgáltatók profitálnak a globálisan több mint százmilliárd eurósra taksált lovas turizmusból.
Egymással szövetséget kötő mének és a rokoni mellett baráti kapcsolatokat is ápoló háremalkotó kancák dinamikus viszonyrendszerét tárták fel magyar viselkedésökológusok a hortobágyi Przewalski-ménesben.
A páratlanujjúságon a legújabb kutatási eredmények sem változtatnak.
Egy új, átfogó tanulmány felforgatja az általános vélekedést, miszerint az első spanyol hódítók partra szállása után kétszáz évet kellett várni, hogy elinduljon a kulturális átalakulás, amely megteremtette a lóháton vadászó és harcoló amerikai őslakó ikonikus alakját.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban a napokban megnyitott tárlat a hazai lovaskultúrát hivatott bemutatni, de a karámba zárt játékpónik, a borzasztó műanyag makettek és a kutyákra méretezett műfüves akadálypálya sem garancia arra, hogy a kiállítást bevezetik a magyar muzeológia nagykönyvébe.
A Przewalski-lovakat tartja a tudomány a világ utolsó vadlófajának. A 2000 egyedes világállomány 300 példánya a Pentezugi Rezervátum legelőin él.
Az egykori vadnyugat államaiban túlszaporodtak a vadon élő lovak. A szövetségi földhivatal örökbefogadásra ösztönzi a lakosságot, ezzel is csökkentve a jelentős mezőgazdasági kárt okozó állatok populációját.
Régészek és történészek vetették össze a 4–17. századból származó lovak DNS-ét a csatalovak középkori ábrázolásával, de mint kiderült, a legnagyobb harci ló sem volt magasabb egy kisebb mai hátaslónál, a legtöbbjük azonban jó, ha elérte a póniméretet.
A modern házi ló megjelenése forradalmasította a bronzkori népek életét. Most kiderült, hogy a mai lovak ősei a nyugat-eurázsiai sztyeppéről származnak, és azt is sikerült meghatározni, hogy milyen genetikai változások vezettek előnyös tulajdonságaik kialakulásához.