A Boston Dynamics robotjainak mozgása egészen élethű, most már csak okosabbá kellene tenni őket
Nem igazán lehetett az elmúlt tíz évben úgy internetezni, hogy ne fussunk bele egy bostoni robotfejlesztő cég milliós nézettségű videóiba, amelyekben robotok táncolnak, tornászokat megszégyenítő módon mozognak, vagy éppen a mérnökök bántalmazó tesztjeit próbálják kiállni. Az első termékét, a Spot robotkutyát négy éve piacra dobó Boston Dynamics az utóbbi időszakban jelentős változásokon ment keresztül, és egyre nyíltabban mutatja be a virális videói mögött álló fejlesztési folyamatot.
A Boston Dynamicset még 1992-ben alapította Marc Raibert, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) robotikával foglalkozó professzora. Raibert, aki az 1970-es években megjárta a NASA JPL kutatóintézetét is, eredetileg nem akart céget indítani, de az egyetem startupokat támogató légköre és az MIT újonnan felvett, technológiák licencelésével foglalkozó szakembere meggyőzte őt arról, hogy érdemes belevágni – meséli a TechCrunchnak nemrég adott videóinterjújában. Raibert így az egyetemtől kapott szellemi tulajdonnal beindította a céget, és kollégáival belekezdtek az állatokhoz hasonlóan mozgó és valós környezetekben is működőképes robotok fejlesztésébe.
A Boston Dynamics első nagyobb robotját, a négylábú BigDogot a Pentagon kutatásokért felelős részlege, a DARPA pénzelte. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a 2005-re elkészült BigDog és átdolgozott katonai verziója, az AlphaDog teherhordóként segíti majd a gyalogságot. Közel tíz évnyi próbálkozás után, egy csendes-óceáni hadgyakorlaton viszont végleg egyértelművé vált: a robot túl hangos ahhoz, hogy a hadsereg éles bevetéseken alkalmazni tudja.
Az AlphaDog kudarca után az ekkor már a Google X (ma az Alphabet X leányvállalata) alá tartozó cég 2016-ban bemutatta Atlas nevű humanoid robotját, 2017-ben pedig négylábú robotjának, a Spotnak a mai formáját. Raibert 2018-ban jelentette be, hogy megkezdik az addigra a Boston Dynamics profin megvágott videóival internetes sztárrá vált Spot gyártását, és hamarosan bárki megrendelheti magának. Az időközben az X-től a japán Softbankhoz kerülő cég 2019-ben piacra dobta a Spotot, 75 ezer dolláros (26 millió forintos) darabáron.
Raibert 2019-ben a Boston Dynamics igazgatóságának vezetője lett, és a vezérigazgatói széket átadta Robert Playternek, aki még az MIT-s időkben hallgatója volt, és akivel azóta már több mint két évtizede dolgozott együtt. Raibert azzal indokolta döntését a TechCrunchnak, hogy úgy érezte, nem ő a legalkalmasabb a kutatás-fejlesztéstől egyre inkább termékek létrehozása és eladása felé haladó cég irányítására, amit a tulajdonosok és az akkor operatív vezetőként dolgozó Playter is szorgalmazott.
A robotok ma még egyáltalán nem hasonlítanak az emberre
Playterrel pár hónapja Lex Fridman MIT-s AI-kutató és podcaster beszélgetett több mint két órát. A fiatalkorában tornász Playter elmeséli, mennyire lesokkolták a kezdetleges, szaltót dobó robotok, amiket Raibert MIT-s laborjában látott az 1990-es években. A Boston Dynamics vezérigazgatójaként azóta is a robotok mozgásának tökéletesítésén dolgozik. „Ha bejössz ma az irodánkba, több tucat robotot fogsz látni, amik csak úgy sétálgatnak a folyosókon” – mondja Playter.
Amellett, hogy továbbra is a Boston Dynamics elnöke maradt, a 73 éves Raibert tavaly elindította a Boston Dynamics AI-intézetét, amely hosszabb távú fejlesztésekkel és a mesterséges intelligencia robotikában történő alkalmazásával kíván foglalkozni. A céghez lazán kötődő, 5-10 éves távlatokban gondolkodó intézet létrehozását a Boston Dynamics mostani tulajdonosa, a dél-koreai Hyundai autóipari csoport anyagilag támogatta is, így Raibert több tucat kutatóval és mérnökkel már el is kezdte a munkát.
Raibert szerint nem a humanoid Atlas, hanem a négylábú Spot az igazi, általános felhasználásra készített robot, amit eleve egy konkrét alkalmazás nélküli, testre szabható platformnak terveztek. Az pedig most derül ki, ahogy a vállalatok és kutatóintézetek világszerte több ezer Spotot tesztelnek változatos helyszíneken (bányáktól építési területeken át barlangokig), hogy a robot valójában mennyire teljesít jól.
A szakember szerint a robotok, bármennyire is élethű a mozgásuk, ma még egyáltalán nem hasonlítanak egy emberhez, nem tudnak maguktól megtervezni dolgokat, limitáltan észlelik csak környezetüket és nem képesek emberekkel kommunikálni. Az intézetben ezért alapvető robotikai problémákat szeretne megoldani, és kitalálni, hogyan lehetne a robotokat okosabbá tenni, hogy jobban megértsék az őket körülvevő világot. Úgy véli, ezt nem a ChatGPT és hasonló chatbotok fogják megoldani, hanem egy robotokra igazított új algoritmus.
Elveszi az Atlas a munkádat?
A Boston Dynamics egy januári videóban mutatta be, hogy az Atlas már nemcsak táncolni és ugrálni tud, hanem mozgatni is képes tárgyakat. A másfél perces videóban Atlas a megfelelő helyre helyez egy palánkot, majd megragad egy szerszámtáskát, amit feldob egy platform tetejére, az ott dolgozó ember mellé. Ezután ledönt egy dobozt, amire ráugrik, majd végül egy pörgő szaltó után ér a földre.
Az Atlas fejlesztését vezető Scott Kuindersma szerint mindez a kutatási programjuk kiterjesztésének eredménye, amikor már arról gondolkoznak, hogyan lehetne a robotot munkára fogni. A fő kérdés itt az, hogy miként tudná észlelni és manipulálni is a környezetét, amihez tisztában kell lennie különböző objektumok tulajdonságaival. A bemutató hátterét elmagyarázó videóban a Boston Dynamics mérnökei elmondják, hogy a kód, amely alapján a hidraulikus rendszerekkel üzemelő Atlas megcsinálta a feladatokat, a roboton fut, a környezetben található objektumokat pedig beépített színes kameráival és mélységszenzoraival látja. A mérnököknek azonban még előre be kell tanítani neki a környezetet, amire számíthat, és ha eltérő helyen találná magát, azzal még nem igazán tudna mit kezdeni.
A fejlesztők az utóbbi időben egy olyan prediktív kontrollrendszeren dolgoztak, amely képes megjósolni, hogyan alakul majd a robot mozgása a fizikai törvények értelmében, amihez hozzá tartoznak a robot és az objektumok között keletkező fizikai kölcsönhatások is. Mielőtt az Atlast ráengedik a valós környezetre, egy szimulátoron tesztelik a mozgását, hogy az biztos a robot képességein belül maradjon.
Hogy a mozgás tökéletesítése mekkora kihívást jelent, arról Playter elmondta, 10-15 év fejlesztés után tavaly érezte úgy először, hogy az Atlas tényleg elég természetesen tud járni. A mesterséges intelligencia iránti aggodalmak szerinte sokszor félelmetes humanoid robotok képében jelennek meg, de ezeket szerinte nem a valóság, hanem az elmúlt több mint száz évben megjelent sci-fi-alkotások táplálják.
„Az az álmunk, hogy a humanoid robotok mindent meg tudnak majd csinálni, amit most mi” – mondja Kuindersma. Ez azt jelenti, hogy például képesek lesznek gyártósorokon és építési területeken dolgozni, emberekre tervezett terekben. Robin Deits, az Atlason dolgozó szoftverfejlesztő úgy fogalmaz, „nagyon szeretném látni, hogy ezek a robotok katasztrófahelyzetekben segítenek, és szeretném, ha úgy alkalmaznák őket, hogy lehetővé tegyék, hogy az emberek jobb, biztonságosabb és boldogabb dolgokat csinálhassanak az életük során”.
Playter szerint minden technológiai átmenetben felmerül, hogy az automatizáció elveszi a munkát az emberektől, és bár valószínűnek tartja, hogy lesznek változások, egyrészt próbálják úgy fejleszteni a technológiát, hogy a robotokat a ma kétkezi munkát végző emberek is tudják működtetni, másrészt a fejlett világ demográfiai problémái miatt lát igényt arra, hogy az ellátási láncok különböző pontjain besegítsenek a robotok – anélkül, hogy valakitől elvennék azt a munkát.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
