A James Webb űrtávcső (JWST) legújabb felvételein az egyik legismertebb planetáris köd, a Földtől 2300 fényévnyire található Gyűrűs-köd (M57) látható, és korábban nem látott minőségben sejlenek fel rajtuk a végső stádiumban lévő, haldokló központi csillagának bonyolult struktúrái.

„A planetáris ködökről egykor azt gondolták, hogy egyszerű, ovális objektumok, amelyek középpontjában egyetlen haldokló csillag áll. Nevüket a kis távcsöveken keresztül homályos, bolygószerűnek tűnő megjelenésükről kapták” – írja a távcső adatait feldolgozó csillagász, Roger Wesson a Cardiffi Egyetemről. Mint elmondta, néhány ezer éve ez a csillag még vörös óriás volt, és folyamatosan adta le tömegének nagy részét. Most a forró mag mintegy búcsúképp még ionizálja, tehát felmelegíti a kilökött gázt, amire a köd színes fény kibocsátásával válaszol.

A Gyűrűs-köd közelsége miatt is ideális célpont a planetáris ködök megfigyelésére, hiszen tiszta nyári estéken távcsővel is látható, de a JWST új alapra helyezte a köd vizsgálatát. „Amikor először láttuk a felvételeket, megdöbbentett a rajtuk látható részletesség. A fényes gyűrű, amely a köd nevét adja, körülbelül 20 ezer egyedi, sűrű molekuláris hidrogéngázból álló csomóból tevődik össze, amelyek mindegyike nagyjából akkora tömegű, mint a Föld” – mondta Wesson.

A gyűrűn belül a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH-ok) alkotnak keskeny sávot, míg a fényes gyűrűn kívül furcsa, közvetlenül a központi csillagtól távolódó tüskéket látunk, amelyek a Hubble űrtávcső felvételein csak nagyon halványan látszottak, de a JWST infravörös tartományában már egészen feltűnők. „Úgy gondoljuk, hogy ezeket olyan molekulák idézik elő, amelyek a gyűrű legsűrűbb részeinek árnyékában alakulhatnak ki, ahol védve vannak a forró központi csillag közvetlen, intenzív sugárzásától.”

A JWST közép-infravörös műszerének (MIRI) felvételén a köd gyűrűjének külső régióiban található koncentrikus vonások rajzolódnak ki olyan részletességgel, ahogy eddig még nem láthatták őket a kutatók. A kb. tíz koncentrikus ív közvetlenül a főgyűrű külső peremén túl látható, és feltehetően a központi csillag és egy kis tömegű kísérőjének kölcsönhatásából származik – a csillag és a kísérő olyan távolságban lehet egymástól, mint a Föld és a Pluto.

A kutatók szerint tehát a Gyűrűs-köd rejtélyes, bonyolult struktúráinak kialakulását egy kettőscsillag rendszer jelenléte magyarázhatja, amit a James Webb űrtávcső előtt semmilyen eszközzel nem tudtak kimutatni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A James Webb űrtávcső megfejtette, hogyan alakult ki a csodálatos Déli Gyűrűs-köd

Tóth András tudomány 2022. december 8.

A planetáris köd három vagy négy csillag tevékenységének eredménye, és ebben még nincs is benne egy fényes, szintén a rendszer részét képező csillag. Molnár László csillagász szerint már ez az egy eredmény is azt bizonyítja, hogy az űrteleszkóp a csillagászat új zászlóshajója.

Te jószagú univerzum, micsoda képeket lőtt egy év alatt a James Webb!

Tóth András, Bodnár Zsolt tudomány 2022. december 25.

Épp egy éve, 2021. december 25-én indult útnak a James Webb űrteleszkóp, és már az első felvételei is kisebb szenzációt keltettek. Íme 15 lenyűgöző fotó az elmúlt év terméséből csillagok születéséről, távoli galaxisok spirálkarjairól és a Teremtés oszlopairól.

Feltárult a Macskaszem-köd rejtélye

Vajna Tamás tudomány 2022. szeptember 28.

A galaxis legkomplexebb csillagködének titkát egy 3D modellel sikerült lelepleznie a csillagászoknak.