Válság ide vagy oda, a munkaerőhiány még jó ideig velünk marad

2023.09.11. · gazdaság

A közgazdaságtan kevés konszenzusos állításainak egyike volt az elmúlt évtizedekben, hogy a gyenge gazdasági teljesítmény a munkanélküliség emelkedésével jár együtt. A járvány óta viszont mintha valami megváltozott volna: gyenge gazdasági növekedés, esetenként recesszió mellett is nagyon stabilak a fejlett országok munkaerőpiacai, a munkanélküliség nem indult komolyabb növekedésnek, sőt, munkaerőhiányról szóló anekdotáktól hangos a gazdasági sajtó. Nincs ez másként Magyarországon sem. A magyar gazdaság egy éve recesszióban van, ennek ellenére a munkanélküliségi adatokban nem látunk lényeges változást. A kormány pedig jól láthatóan azon igyekszik, hogy minél könnyebbé tegye a vendégmunkások foglalkoztatását, enyhítve a munkaerőhiányt. Vajon mi történik, és mennyire tartós ez a trend?

A munkaerőhiány tünetei

A munkaerő iránti kereslet a járvány és az inflációs válság ellenére is szokatlanul erős maradt az európai gazdaságban. Jól mutatja ezt, hogy milyen gyorsan nőtt az üres álláshelyek száma a járványidőszak után. Németországban például nemcsak gyors növekedést látunk 2020 második felétől, hanem azt is, hogy a betöltetlen álláshelyek száma tartósan meghaladja a munkanélküliekét. Vagyis, ha minden német munkanélküli el tudna helyezkedni az üres állások valamelyikében, még akkor is többszázezer betöltetlen pozíció maradna.

photo_camera Grafika: Qubit

A vállalati szektor számára régóta problémát jelentett a munkaerőhiány, de a helyzet egyértelműen súlyosbodott a koronavírus megjelenése óta. A német vállalatok több mint egyharmada szembesül munkaerőhiánnyal, de a többi, hagyományosan magasabb munkanélküliséggel küzdő nyugat-európai országban is egyre több cég számára jelent problémát, hogy nem találnak megfelelő alkalmazottat. A munkaerőhiány sok esetben oda vezet, hogy a vállalatok kénytelenek visszafogni a tevékenységüket – ez pedig kisebb termelést, elmaradó beruházásokat jelent.

photo_camera Grafika: Qubit

Munkaerőhiányra utal a munkavállalók tárgyalási pozíciójának javulása is. Egyre könnyebben találnak új munkahelyet, ezért az azonnali munkahelyváltások gyakorisága egyre nő.

photo_camera Grafika: Qubit

A fenti jelenségekre logikus magyarázatot adna, ha mindeközben dolgozók tömegei tűntek volna el az európai munkaerőpiacokról, ahogy ettől sokan tartottak is a karanténidőszak után. A számok azonban azt mutatják, hogy erről szó sincs: a munkavállalók nemhogy eltűntek volna, hanem a számuk rekordot döntött. Soha nem dolgoztak még ennyien Európában:

photo_camera Grafika: Qubit

Ráadásul a növekmény abból fakadt, hogy olyan csoportokat is sikerült foglalkoztatni, akik korábban távol maradtak a munkavállalástól. Nemcsak Magyarország mutatott óriási sikereket a témában: az európai országok többségében nőtt az aktivitási ráta az elmúlt évtizedben.

photo_camera Grafika: Qubit

Vannak még tartalékok?

Európa népessége egyelőre még, ha lassan is, de növekszik. A népesség öregedése és a sok országban jellemző alacsony születésszámok miatt viszont a demográfiai trendek egyértelműen a munkaerőhiány további növekedését vetítik előre. A népesedési trendek azt mutatják, hogy népességnövekedést szinte csak azok az országok tudnak felmutatni, ahol számottevő bevándorlás van. A bevándorlással szemben hagyományosan óvatosabb álláspontot képviselő és jelentős mértékű kivándorlás által sújtott kelet-európai országok demográfiai trendjei pedig még borúsabb jövőt sejtetnek.

photo_camera Grafika: Qubit

A munkaerőhiány jelensége azonban nem érint minden európai országot egyformán. A szabadon elérhető munkaerő arányát jelző térkép jól mutatja, hogy a hiány Európa középső régióiban a legsúlyosabb, míg a dél-európai országokban továbbra is van munkaerő-tartalék.

photo_camera Grafika: Qubit

Azt azonban nehéz elképzelni, hogy a magasabb munkanélküliséggel küzdő déli országokból hirtelen tömegek indulnának meg a munkaerőhiánytól szenvedő cseh, lengyel vagy magyarországi gyárakba. Valamelyest enyhítheti a régiót érintő munkaerőhiányt a jelenleg alulfoglalkoztatott csoportok erőteljesebb bevonása – elsősorban a 65 év feletti munkavállalók vagy a részmunkaidőben dolgozók jelenthetnek még tartalékot. Azonban a tartósan magasan maradó munkaerőkereslet és csökkenő népesség mellett minden valószínűség szerint a munkaerőhiány jelensége hosszabb távon is velünk marad.

Milyen tényezők vezettek a munkaerőhiány kialakulásához?

Ahhoz, hogy a súlyosbodó és a jelek szerint a jövőben sem enyhülő munkaerőhiány okait megértsük, érdemes alaposabban megvizsgálni, hogy milyen strukturális változások zajlottak le az európai munkaerőpiacon az elmúlt évtizedben.

A foglalkoztatottak számának szektoronkénti alakulását vizsgálva szembetűnik, hogy a mezőgazdaság, a bányászat és az építőipar kivételével valamennyi ágazatban nőtt a foglalkoztatottak száma. A növekmény nagy része azonban néhány jól körülhatárolható területhez kapcsolódik: ezek a humán szolgáltatások (egészségügy, oktatás, szociális ellátórendszer stb.) és az IT szektor. A munkaerőhiány által leginkább sújtott Németországban és a közép-kelet-európai országokban pedig a fentieken túl a feldolgozóipar munkaerőigényének növekedése is fontos tényező volt.

photo_camera Grafika: Qubit

A szolgáltatószektorban dolgozók számának jelentős növekedése minden bizonnyal részben a társadalom öregedésének, részben pedig a jólét növekedésének köszönhető. Az idősek arányának növekedése érthető módon hozza magával az egészségügyi, ápolási szolgáltatások iránti igény emelkedését. (Az öregedés által leginkább sújtott Németországban ma egy millióval több foglalkoztatott dolgozik az egészségügyi-ápolási szektorokban, mint 2010-ben.) A társadalom általános gazdagodása pedig szélesebb rétegekben kelti fel az igényt kényelmi szolgáltatások iránt. A jólét természetes velejárója, hogy egyre több szolgáltatást veszünk igénybe.

Érdekes jelenség, hogy az info-kommunikációs szektorban dolgozók számának emelkedése úgy ment végbe, hogy közben nem látunk csökkenést a legtöbb ágazat foglalkoztatási mutatóiban. Vagyis a korábbi félelmekkel ellentétben az IT szektor előretörése nem vezetett más állások széleskörű automatizációjához. A technológiai fejlődés tehát egyelőre biztosan nem váltott ki tömegesen munkahelyeket, hanem inkább a meglevők mellé generált újakat.

Feldolgozóipari boom Közép-Európában

A fenti jelenségek mellett Németországban és Kelet-Közép-Európában számos új feldolgozóipari munkahely is létrejött. A német ipar szárnyalása és az autóipari beszállítói láncok Kelet-Közép-Európába való telepítése tovább erősítette a keresletet a helyi munkaerő iránt. Mivel a régiós országok sem maradtak ki a humán szolgáltatások és az IT szektor területén tapasztalható boomból, a feldolgozóipari munkaerőigény a nyugat-európai országok munkapiacaihoz képest extra keresletként jelentkezett. Nem véletlen, hogy Európa-szerte a legsúlyosabb munkaerőhiány éppen ezt a régiót sújtja.

Hiányszakmák

A munkaerőhiány természetesen nem minden ágazatot érint egyformán. Az európai hiányszakmák listáját végigtekintve szembetűnő, hogy azok a szakmák érintettek a leginkább, amelyeket belátható időn belül egészen biztosan nem lehet automatizálni: egészségügyi dolgozók (orvosok, ápolók), vendéglátásban dolgozók, építőipari szakmunkások, vagy azok a szakmák, amelyek épp az automatizáció nyertesei, mint a mérnökök és az informatikusok. Ezeken a területeken minden bizonnyal még hosszú ideig munkaerőhiányra számíthatunk.

A koronavírus-járvány óta tapasztalható a munkavállalók tárgyalási pozíciójának javulása is. Ez a változás azt is eredményezte, hogy a munkavállalók egyre kevésbé hajlandók kényelmetlen vagy kevésbé biztonságos foglalkoztatási formákat (határozatlan idejű szerződések, megbízási szerződéssel foglalkoztatottak stb.) kínáló ágazatokban dolgozni. Bár egyes ágazatokban ez nyilván alkalmazkodásra kényszeríti majd a munkaadókat is, az adottságaiknál fogva kényelmetlen szakmáknak, az éjszakázással és a rengeteg stresszel járó tevékenységeknek (vendéglátás, ápolás) nagyon nehéz lesz versenyben maradniuk. Minden bizonnyal ezeken a területeken számíthatunk a legnagyobb elvándorlásra és tartós munkaerőhiányra.

Egy ennyire súlyosan munkaerőhiányos környezetben könnyebben érthetővé válik, hogy miért ragaszkodnak a vállalatok a munkaerő megőrzéséhez, még akkor is, ha átmenetileg gyengébb teljesítményre számítanak. A 2009-es és az azt megelőző válságperiódusok után is magától értetődő volt a vállalatok számára, hogy a visszaesésre az alkalmazottak elbocsátásával kell reagálni, mára viszont ez a helyzet megváltozott. Mivel a képzett munkaerő megszerzése és megtartása egyre nehezebb, ezért az átmeneti válság időszakokban célszerű továbbfoglalkoztatni a munkavállalót.

Mit hoz a jövő?

A fentiek alapján arra következtethetünk, hogy az elmúlt években tapasztalt munkaerőhiány tartós marad, különösen az automatizáció által kevésbé érintett szegmensekben – így a legmagasabban kvalifikált munkakörök többségében és az alacsonyabb képzettséget igénylő szolgáltató és szakmunkás foglalkozásokban. Veszélyeztetve csak az automatizációval legkönnyebben kiváltható alacsony vagy közepes kvalifikációt igénylő irodai munkakörök vannak.

Kedvező változást jelenthet a szolgáltató szektorban és a szakmunkás foglalkozásokban dolgozók munkakörülményeinek javulása. A „kényelmetlen” munkákat könnyebbé tenni ugyan nem lehet, de a foglalkoztatás körülményeinek minden bizonnyal javulniuk kell hosszabb távon. Azok a vállalkozók, akik ezekben az ágazatokban akarnak munkaerőhöz jutni, egyre inkább kénytelenek lesznek határozatlan idejű, bejelentett munkaszerződéssel foglalkoztatni az alkalmazottaikat.

Amit ma magas szintű jóléten értünk, azt csak munkaerőigényes szolgáltatások széles körével lehet biztosítani. A jelenlegi demográfiai trendek mellett azonban ezek nem fenntarthatók Európában, ahogy azt nemrég Olaf Scholz német kancellár is megfogalmazta. A munkavállalók számát kétféle módon növelhetjük: a jelenleg kevésbé aktív csoportok foglalkoztatásának növelésével és a szakképzett munkaerő bevándorlásával. Mivel az idősek vagy a ma részmunkaidőben dolgozók aktivitásának növelése csak korlátozott módon lehetséges, elkerülhetetlennek tűnik a külföldi munkaerő alkalmazása.

Európa gazdaságának tehát tartósan szüksége lesz bevándorlókra, méghozzá nagy számban. Ugyanakkor ez még a bevándorlás iránt leginkább nyitott nyugat-európai országokban is komoly társadalmi feszültségekhez vezet. A bevándorlókkal szembeni ellenséges hangulat pedig érthető módon nagyon megnehezíti, hogy külföldről nagy számban lehessen szakképzett munkavállalókat az országba csábítani. Ez a probléma nem csak a Magyarországra érkező vendégmunkások fogadtatása kapcsán merül fel, hanem még Németországban is nehézséget okoz, hogy miként lehetne meggyőzni a szakképzett külföldi bevándorlókat arról, hogy a szélsőjobboldali AfD fellegvárának tekinthető kelet-németországi tartományokban telepedjenek le.

Komoly feszültségeket vetítenek előre a munkavállalók különböző helyzetű csoportjai között élesedő érdekellentétek is. A magasan képzettek továbbra is tartósan magas jövedelemre számíthatnak, és a belátható időn belül nem digitalizálható szolgáltatásokat végzőket is jól meg fogják fizetni. Mindeközben az alacsonyabb szintű irodai munkát végzők munkahelyei egyre nagyobb veszélyben vannak. Ők azzal fognak szembesülni, hogy nemcsak a korábban alacsonyabb státuszú fizikai munkát végzők, hanem potenciálisan sok szakképzett bevándorló is sokkal jobban fog keresni náluk.

A munkaerőpiac átalakulásából és a bevándorlásból származó feszültségek szinte borítékolhatók, és elsősorban politikai megoldásért kiáltanak – kérdés, hogy az európai politika készen áll-e a kezelésükre.

A szerző az Oriens kutatási vezetője, a Mehr Licht blog szerzője. Hasonló tartalmakért kövesd a Mehr Licht blogot a Facebookon is!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás

Kapcsolódó cikkek