Mikroműanyagok jelenlétét mutatták ki Missouri államban, egy olyan barlangrendszerben, ahol harminc éve nem járt senki. Elizabeth Hasenmueller, a St. Louis Egyetem biokémikusa szerint a korábbi kutatásokban már alaposan megvizsgálták, hogy milyen a felszíni vizek műanyaghelyzete, de a felszín alatti vizekre eddig kevesebb figyelmet fordítottak.

Ez azért is sajnálatos, mert a talajvízből és a karsztvízből a műanyag könnyen az ivóvízbe juthat, és bár pontosan még nem ismert, hogy a mikroműanyagok pontosan mekkora egészségügyi kockázatot jelentenek az ember számára, valószínű, hogy nem tesznek jót.

Hasenmueller azért választotta a Cliff-barlangot, mert azt a St. Louis-i természetvédelmi felügyelet ellenőrzi, és pontosan lehet tudni, hogy mikor járt benne utoljára valaki, így a véletlen bevitt szennyeződésre is kevés esély van.

Túl sok a műanyag

A kutatók a barlang több pontjáról is mintát vettek, és arra jutottak, hogy a szennyezés a bejárat közelében a legerősebb. A mikroműanyag két forrásból juthat be a lezárt barlangba: vízzel és levegővel, a bejárat környékén tapasztalt nagyobb koncentrációt részben a levegőben lebegő részecskék leülepedésével magyarázható.

Az üledékben az esős időszakok után jóval nagyobb koncentrációban található mikroműanyag, mint előtte. A csapat a hordalékban csaknem százszor annyi mikroműanyagot talált, mint a vízben, ami azt is jelenti, hogy hiába vonul el az áradás, a szennyezést maga mögött hagyja.

A részecskék forrását nem minden esetben lehetett megállapítani, de az egyik legnagyobb szennyezőforrásnak a szintetikus anyagból készült ruhák számítanak. Hasenmueller szerint a talajvízbe jutó mikroműanyagok nem csak az emberre lehetnek veszélyesek, hanem a barlang törékeny ökoszisztémáját is felboríthatják, ezért a kutató szerint egyéni és társadalmi szinten is vissza kellene szorítani a műanyaghasználatot.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: