Nanoműanyag hullik az osztrák Alpokra

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az Utrechti Egyetem és az Osztrák Meteorológiai Intézet közös kutatása szerint Svájcban évente 43 billió mikroműanyag-részecske landol a földön, ezek közül pedig sok a látszólag érintetlen Alpokban köt ki, ahonnan a hó olvadásakor lemosódik a lejjebb fekvő területekre. A kutatók becslései szerint évente nagyjából 3000 tonna műanyag érkezik az országba légi úton, és vannak olyan részecskék, amelyek akár kétezer kilométeres távot is megtesznek a levegőben.

Ez jóval több, mint amennyit korábban mértek, de ez valószínűleg nem a szennyezés megugrásának köszönhető, a levegőben terjedő mikroműanyagok koncentrációjával ugyanis eddig csak kevesen foglalkoztak – arról nem is beszélve, hogy a kutatást definíciós nehézségek is nehezítik, mivel eddig még nem sikerült megegyezni, hogy pontosan hogyan definiálható a mikroműanyag fogalma. 

A nanoműanyagok világa is hasonlóan vitatott terület, a kutatóknak még nem sikerült megegyezniük abban, hogy egyáltalán szükség van-e erre a külön kategóriára. Ez azért érdekes, mert sok korábbi kutatás nem vette figyelembe a legapróbb műanyagrészecskéket, így könnyen lehet, hogy a korábbi mérésekben figyelmen kívül hagyták ezeket, ez pedig azt is jelenti, hogy a műanyagszennyezettség jóval nagyobb lehet a Földön, mint amennyire korábban becsülték.

A Hoher Sonnblick is elesett

Dominik Brunner, a Svájci Anyagtudományi Intézet kutatója tömegspektrométerrel vett mintákkal vizsgálta a műanyagok mennyiségét az Alpokban. A mintákat 3106 méter magasan gyűjtötték a Hoher Sonnblick hegy csúcsáról, ahol az intézet obszervatóriuma 1886 óta végez méréseket. A kutatásban különösen nagy kihívást jelentett az, hogy a reggelente begyűjtött hómintákat ne szennyezze be a kutatók ruházata, a műszálas ruhákról ugyanis könnyen terjednek a mikroműanyagok.

A hó- és műanyagfedte Hoher SonnblickFotó: Wikimedia Commons

A hegytetőn gyűjtött mintákban legtöbbször 200 kilométeren belülről származó műanyagrészecskéket találtak, de akadt olyan is, ami 2000 kilométert utazott, mielőtt a Hoher Sonnblicken landolt volna. Volt olyan mikroműanyag is, ami az óceánból jutott el a hegytetőre, de a legtöbb részecske a többé-kevésbé a közeli forrásból származott.

Műanyag mindenhol

Annak ellenére, hogy ez az eddigi legalaposabb nanoműanyag-kutatás, még további vizsgálatokra van szükség a szennyezés pontos felmérésére. Az önmagában még nem meglepő, hogy a műanyag a Föld látszólag érintetlennek tűnő helyeire is eljut: több ezer tonnányi mikroműanyag lebeg a Föld légkörében, és a csapadékkal oda hullik, ahova az eső és a hó. Ennek megfelelően az sem túl meglepő, hogy a szibériai vadonban és az Antarktiszon is találtak már műanyagszennyeződést, de nem kell ilyen messzire menni egy kis műanyagért, hiszen már az emberi szervekben is kimutatták a műanyagok jelenlétét. 

Az még nem ismert, hogy ez milyen egészségügyi kockázatot jelent az ember számára, de egy tavalyi kutatás szerint már a hétköznapi étkezés során bevitt mennyiségben is sejtkárosodást okozhatnak. Evangelos Danopoulos, a sejtkárosodást vizsgáló tanulmány vezető szerzője szerint erre rövid távon nincs is megoldás: ha a műanyag a környezetbe jut, szinte lehetetlen szabadulni tőle, hosszabb távon pedig csak a műanyaghulladék mennyiségének drasztikus csökkentése orvosolhatja a problémát.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: