Bio és öko: aktuális divat vagy több évszázados jelenség?
Valószínűleg minden fogyasztó találkozott már a „bio” és az „öko” megjelöléssel a zöldséges és gyümölcsös polcokon. A környezettudatosság, a biológiai gazdálkodás és a hagyományos ökológiai tudás (valamint annak átadása) pedig ugyancsak népszerű téma a különböző médiumokban vagy a közösségi média platformjain. És bár a fogalmak között jelentős átfedés van, a közvélemény nagy része nincs tisztában azok pontos jelentésével.
Ezek útvesztőibe kalauzolják a hallgatókat a Glossza podcast 35. adásának vendégei, Jakab Lászlóné Judit kertészmérnök, a Szentendrei Szabadtéri és Néprajzi Múzeum volt munkatársa, a bio- és ökokertek szakértője, valamint Nagy Zsolt, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet munkatársa, aki etnobotanikai, etnoökológiai és gazdaságtörténeti kutatásokat végez.
A beszélgetőpartnerek szerint egyfajta alapvetésnek kell tekintenünk, hogy a táj nem választható el az embertől, illetve az ember sem választható el a tájtól. Hiba lenne ezeket önálló entitásként kezelni, már csak azért is, mert így az ökológiai és biológiai gazdálkodás, valamint a hagyományos ökológiai tudás fogalmait, és az ezek közti viszonyrendszereket sem lehetne megmagyarázni. Felmerült ugyanakkor az is, hogy ezek a megjelölések milyen tényezők eredményeként válhatnak többé, mint egy brand, és a fogyasztók miként győződhetnek meg arról, hogy ténylegesen azt az árucikket vásárolják-e meg, amit az azt árusító (ős)termelők vagy a termék csomagolása ígér nekik. Az epizódban szóba kerültek olyan dilemmák is, hogy vajon ezeket az élelmiszereket tényleg nem kezelték-e vegyszerekkel, és nem génkezelt magokból fejlődtek-e ki.
Az Európai Unióban komoly jogszabályi háttere van annak, hogy egy adott terméket pontosan mikor nevezhetnek ökonak vagy bionak. Magyarországon inkább az ökológiai gazdaság/gazdálkodás meghatározást szorgalmazzák, és a szakirodalomban is ezzel az elnevezéssel találkozhatunk. A szakértők szerint a biogazdálkodás kisebb területre korlátozódik, sőt egy családi ház körüli kertben is megvalósítható. Ilyen típusú gazdálkodással találkozhatunk például a szentendrei skanzenben is, amely a hagyományos ökológiai tudás átadásának fontos helyszíneként is említhető. Itt anyagi okokból, valamint a látogatók szinte folyamatos jelenléte miatt nincs lehetőség a permetezésre, ezért más lehetőségeket kellett találni a növények egészségesen tartására. Egy ilyen lehetőség a növények tejjel való „permetezése”, amely egyébként korántsem tekinthető modern dolognak, hiszen ez Erdélyben hosszú ideje bevett gyakorlatnak számít. A kérdéskörben rengeteg ismeretet szerezhetnek azok a gyermekcsoportok, amelyek rendszeresen látogatnak el a skanzenbe, hiszen ők a palántázástól a termés betakarításig folyamatosan nyomon követik azt, hogy mi történik a növényekkel.
A területen számos különböző trenddel találkozhatunk, a következők azonban általános gyakorlatnak mondhatók: a fogyasztók túlnyomó többsége figyelmet fordít arra, hogy az általuk megvásárolt gyógynövényes készítmények, vagy például a méz biológiai vagy ökológiai gazdaságból származzon. Ezzel szemben a zöldségek és a gyümölcsök esetében általában az ár jobban befolyásolja a választást, míg a dísznövények esetében igencsak kevés vásárló gondolja át, hogy az adott termék honnan származik.
Érdekes jelenség, hogy a közösségi médiában számos biogazdálkodó önellátónak vallja magát, vagyis azt állítják, hogy saját maguk és családjuk szükségleteit teljes mértékben képesek előállítani. Ez sem Jakab Lászlóné Judit, sem pedig Nagy Zsolt szerint nem lehetséges. Lehetetlen volt ez már a hagyományos paraszti gazdálkodás keretei között is. Gondoljunk például arra, hogy a parasztgazdaságokban méhészeket és juhászokat alkalmaztak, illetve szakembert hívtak egy-egy disznó levágásához is. Nem feledkezhetünk meg a vándorpatikusokról vagy a füvesasszonyokról, sőt arról sem, hogy a falusiak bizonyos árucikkeket (pl. fazekas termékeket) a nagyobb települések vásárain szereztek be. Vagyis hatalmas tévedés az, hogy a „nagyanyáink mindenhez értettek”! Amint a néprajzkutatók már bizonyították, a régi időkben kialakultak és működtek azok a közösségek, amelyekben mindenki pontosan tudta, hogy egy bizonyos problémával pontosan kihez kell fordulni. E pozitív gyakorlatból kell tehát levonni a megfelelő következtetéseket, és ma is az ilyen dinamikák mentén működő közösségek kialakítására kell törekedni.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn és Szilágyi Zsolt. A Glossza harmincötödik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
A Glossza podcast korábbi adásai a Qubiten: