Lassabban öregednek azoknak az embereknek a sejtjei, akik zöldebb környékeken élnek
Azt, hogy a természethez való közelség jó hatással van az ember egészségére, számtalan kutatás bizonyította már az elmúlt években. Kiderült már, hogy a természettel való érintkezés lehetősége jelentősen csökkenti a városlakók magányosságát; hogy a természet közelében felnövő gyerekeknek erősebb az immunrendszerük; vagy hogy a madarak látványa és éneke javítja az emberek mentális egészségét.
A Science of the Total Environment című folyóiratban megjelent tanulmány most azt is állítja, hogy a több zöldfelülettel rendelkező környékeken élő emberek telomerjei hosszabbak, ami lassabb öregedést és hosszabb élettartamot jelent. A telomerek a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található szakaszok, amelyek célja, hogy megakadályozzák a DNS felbomlását. Minél hosszabbak egy sejt telomerjei, annál többször tudnak replikálódni, így amikor olyan röviddé válnak, hogy már nem tudnak osztódni, a sejtek elpusztulnak.
„A kutatások azt mutatják, hogy az, hogy hol élünk, minek vagyunk kitéve, mennyit mozgunk vagy mit eszünk, mind hatással lehet a telomerek károsodásának sebességére, és így az öregedési folyamatunkra is” – mondta Aaron Hipp, az Észak-Karolinai Állami Egyetem professzora.
A tanulmány szerint a zöldterületek elősegítik a fizikai aktivitást és a közösségi interakciókat, amik összefüggésbe hozhatók a jobb egészségügyi állapottal. A sok fával és növénnyel rendelkező környékek ráadásul gyakran hűvösebbek nyáron, ellenállóbbak az árvizekkel szemben, illetve alacsonyabb a légszennyezettségük is.
Hipp és kollégái több mint 7800 olyan ember orvosi adatait (telomerhossz-mérésekkel együtt) és kérdőíves válaszait vizsgálták, akik részt vettek az amerikai járványügy (CDC) 1999 és 2002 között végzett országos felmérésében. Amikor ezeket összehasonlították a népszámlálási adatokkal, hogy megbecsüljék az egyes alanyok lakókörnyezetében található zöldfelületek mennyiségét, azt találták, hogy a zöldterület 5 százalékos növekedése a sejtek öregedésének 1 százalékos csökkenésével járt együtt.
A kutatás vezetője megjegyezte, a tanulmány csak azt vette figyelembe, hogy az alanyok hol éltek a fizikai vizsgálat idején, de nyilvánvalóan egy ember az élete során többféle kölcsönhatásba kerül különböző zöldterületekkel, és a természetnek való kitettség gyermekkorban más hatással lehet a fejlődésre, mint később.
A Harvard Egyetem környezetvédelmi epidemiológusa, Peter James szerint a tanulmány újszerű abban, hogy a telomereket vizsgálta más egészségügyi mutatók helyett, és ez is csak hozzátesz ahhoz az általános képhez, miszerint minden kutatás azt mutatja, hogy a zöldterületek közelében élő emberek átlagosan jobb egészségügyi mutatókkal rendelkeznek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
