Az ingatag téridő teóriája oldhatja fel a kozmológia legnagyobb paradoxonát
Az univerzum ideje nem egyenletesen ketyegve halad előre, hanem úgy áramlik, mint egy véletlenszerűen áradó és apadó patak – idézi a brit Guardian Jonathan Oppenheimet, a University College London fizikus-professzorát, aki a Physical Review X folyóiratban december 4-én publikált cikkében fejti ki a modern kozmológiai paradoxonát feloldó új elméletét.
A matematikai megoldást kínáló új teóriát alátámasztó, a Nature Communications folyóiratban szintén hétfőn, Oppenheim társzerzőségével megjelent tanulmány azt is bizonyítja, hogy amennyiben a téridőnek nincs kvantumtermészete, akkor szükségszerűek a véletlenszerű, ugyanakkor kiszámítható ingadozások.
Ismeretes, hogy az univerzum működését leíró Einstein-féle általános relativitáselmélet matematikailag összeegyeztethetetlen a szubatomi tartomány rejtélyes jelenségeire magyarázatot adó kvantumelmélettel. Eddig az volt az uralkodó feltevés, hogy Einstein gravitációelméletét mindenképpen „kvantálni” szükséges valamiképpen, hogy ne kerüljön ellentmondásba a kvantumfizika és -mechanika valóságával. A téridőt 10, 11, illetve 26 dimenziósnak feltételező húrelmélet vagy a Carlo Rovelli által kidolgozott hurok-kvantumgravitáció (loop quantum gravity, LQG) teóriája sem oldotta fel tökéletesen az ellentmondásokat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
Carlo Rovelli: Idő márpedig nincs
