Az Uránusz holdjainak minden évszakváltás idején rövid életű légköre lehet, derítették ki a texasi Southwest Kutatóintézet (SRI) munkatársai. A Naprendszer azon pontján az évszakok olyan intenzívek, hogy ezek a vékony légkörök, az úgynevezett exoszférák egy uránuszi évben kétszer alakulhatnak ki rövid ideig a holdakon, mielőtt fagyottan visszahullanának a felszínre.

Az Uránusz pólusai a bolygó Nap körüli pályájához képest nagy mértékben el vannak dőlve, ami – az erős mágneses mezővel együtt – meglehetősen szélsőségessé teszi az évszakokat. A texasi kutatók kísérletekben vizsgálták, hogyan reagál a hasonló évszakváltozásokra a szén-dioxid, és ez hogyan befolyásolhatja az Uránusz holdjain bőségesen előforduló jeget.

A kutatók szerint a Nap felől érkező sugárzás elég erős ahhoz, hogy a jég a holdak felszínén szublimálódjon (szilárd halmazállapotból gázokká alakuljon), majd a gázok a holdak körül lebegve a földi légkör több milliárdszorosát kitevő exoszférát alkossanak. A légkör a meleg évszak végén újra megfagy, és visszahullik a földre.

Ezeken a holdakon a sarki zónák 42 földi évet töltenek sötétségben, és ezalatt olyan hideg lesz, hogy a légköri részecskék a földre fagynak. „A légkör egésze leszívódik a felszínre, megfagy a pólusig, majd újra felfelé áramlik, és az évszak végén újra lefagy a másik pólusig” – magyarázta Ben Teolis, az SRI bolygókutatója.

A Naprendszerben több mint 170 holdat ismerünk, de ezek közül csak tizenegyről tudtuk, hogy légkörük is van. Ezek közül a Hold (a Föld holdja), a Ganymedes, az Europa és a Callisto (Jupiter), a Dione, az Enceladus és a Rhea (Szaturnusz), valamint a Titánia (Uránusz) nagyon vékony atmoszférával rendelkezik, ami leginkább az oxigén, a metán, a nitrogén, a szén-dioxid és a szén-monoxid különböző keverékeiből áll.

Az Io (Jupiter) és a Triton (Neptunusz) légköre már jelentősebb, de még így is legalább százezred része a földinek. Az Io légköre kén-dioxiddal van tele, a Tritoné nitrogénnel, de mindkét hold atmoszférája elég vastag ahhoz, hogy időjárási viszonyok, felhők alakuljanak ki és évszakok váltsák egymást.

A legfejlettebb légköre azonban a Szaturnusz holdjának, a Titánnak van, amely a második legnagyobb hold a Naprendszerben. A Titán légköre úgy másfélszer sűrűbb, mint a Földé, és elsősorban nitrogén és metán alkotja. A Titánon szintén van időjárás, felhő és évszakok is, de még villámlás is előfordulhat rajta.

Az Uránusznak 27 holdja van, ezek közül a két legnagyobb a Titánia és az Oberon, míg a legváltozatosabb felszínű a Miranda, amelynek felszínét kanyonok szelik keresztül és a kriovulkanizmusra utaló jeleket is mutat.