Tudtad, hogy a Bdellovibrio a leggyorsabb élőlény a Földön a méretéhez képest? Az ostorával mozgó baktérium másodpercenként 60 mikrométer per szekundummal halad, ami azt jelenti, hogy másodpercenként közel hatszázszorosát teszi meg saját hosszúságának. És azt, hogy az óceánok mélyén is élnek mikrobák, amelyek szén-monoxidot és hidrogént esznek? Vagy hogy vannak mikroorganizmusok, amik vígan éldegélnek a forró vízű gejzírekben, radioaktív anyagokat reggeliznek az atomerőművek közelében, és néhányuknak az sem árt, ha megjárják az űrt?

Az utóbbiak közé tartoznak a medveállatkák, a legősibb és legszélsőségesebb közegben is megélő, körülbelül fél milliméter nagyságú, szabad szemmel is látható mikrobák: ha túl sós vízbe kerülnek, túlságosan lehűl a levegő, nincs elég víz vagy oxigén, egyszerűen a kriptobiózis állapotába lépnek, vagyis anyagcseréjük a normál állapot 0,01 százalékára csökken, kilökik a testükben lévő víz 95 százalékát, behúzzák fejüket és lábaikat, és várják a jobb időket. Ezzel a stratégiával már 600 millió éve élnek a Földön, és eljutottak az Antarktisztól a Mount Everestig mindenhová. Ráadásul cukik, és jól mutatnak plüssben. Talán több magyarázat nem is kell hozzá, miért egy embernagyságú medveállatka üdvözli a látogatókat a világ első mikroba-múzeumában, pontosabban szólva miniállatkertjében, az amszterdami Micropiában, ami a város nagy múltú állatkertje és botanikus kertje, az Artis nyugati végében kapott helyet.

A minket körülvevő és bennünk élő, szabad szemmel láthatatlan minifauna bemutatására és ketrecek helyett mikroszkóp alatti életben tartására vállalkozó múzeum 2014-ben nyitott meg 12 év tervezés és közel tízmillió euró befektetésével. 2016-ban megnyerte az Európai Múzeum Akadémia leginnovatívabb múzeumnak járó díját, és a zsűri kijelentette, hogy a Micropia egyenesen a 21. századi múzeum modellje. És valóban: laikusok által is kezelhető mikroszkópokkal, interaktív technológiával, mindennapi tárgyakon mutatják meg az ott élő baktériumokat, gombákat, egysejtűeket, amelyeket az ott dolgozó kutatók gondoznak, a pontos tudományos magyarázatokat pedig a kisiskolástól a nagymamáig mindenki érti.

Nemcsak azt magyarázzák el, hogy a mikrobák organizmusok, amelyek mikroszkóp nélkül nem láthatók (a baktériumok, az archeák és a gombák mellett ide tartoznak az egysejtű eukarióták, például az amőbák), hanem azt is, hogy miért lesz sajtszagú az ember lába egy befülledt bakancsban, hány baktérium él egy fogkefén vagy a telefon kijelzőjén, mennyi mikrobát cserélünk csókolózás közben, és demonstrálják, hogyan alakul át hatásukra a hamburger, a kenyér és a sajt, vagy hogy mi történik pontosan a beleinkben.

A bennünk és rajtunk élő mikrobákat ráadásul úgy demonstrálják, hogy egy emberméretű kivetítő leszkenneli a látogatók testét, és megmutatja, hogy megközelítőleg hány millió mikrobával él együtt. Ha pedig ráközelítünk az egyes testrészekre, például a szemünkre, elmeséli, hogy az arcunkon viszonylag kevés mikroba él, mindössze 5 fajt találtak a tudósok, és a szemöldökünk és a szempilláink környékén vannak a legtöbben. Ezek az úgynevezett szőrtüszőatkák vagy demodex atkák, amelyek átlátszóak, szivar alakúak és éjszaka jönnek elő, hogy megegyék a termelődő faggyút és az elhalt bőrdarabokat. Ettől önmagában senkinek nem kell megijednie, hiszen ezek a lények az emberi mikrobiom természetes részei, kis számban ártalmatlanok, ha azonban elszaporodnak, okozhatnak bőr- és szemproblémákat.

A Micropia kutatói évente megválasztják az általuk nevelt, mintegy 300 különféle fajból az év mikrobáját – tavaly a nyálkagomba győzött–, annak pedig, aki nem tud elzarándokolni hozzájuk Hollandiába, letölthető mikroba-színezőket és tudományos ismeretterjesztő videókat tesznek közzé.

Antibakteriális helyett probiotikus

Maga a múzeum már létezésével is a mikrobák és az ember közötti kapcsolat változásának lenyomata. Miután a 18. században észrevettük, milyen változatos miniatűr világ bújik meg egy-egy vízcseppben, és felfedeztük a betegségeket terjesztő mikrobákat, kialakult az az általános nézet, hogy ezek az élőlények kártékonyak, és antibiotikumokkal, antibakteriális tisztítószerekkel kell kiirtani őket a szervezetből és a környezetből. A mikrobáknak természetesen vannak az emberi egészségre káros fajtái, amelyek ellen küzdeni kell, viszont az utóbbi időben egyre inkább az a felismerés dominál, hogy a mikrobák jelentős része – amelyeket egyáltalán nem ismerünk, hiszen a kutatók eddig a létező fajok mindössze egyetlen százalékát katalogizálták – teljesen ártalmatlan, és a körülöttünk és bennünk élő közeg szerves alkotóeleme.

A Micropia kifejezett célja, hogy minél többekkel ismertesse meg a mikrobiológiát, ami a koronavírus-járvány miatt jó időre a mindennapok részévé vált, és számos kutató úgy véli, hogy a következő években is meghatározó szerepet játszik majd – nem utolsósorban az antibiotikum-rezisztens baktériumok egyre növekvő száma miatt. Ezek a múzeum egyik videója szerint úgy alakulnak ki, hogy bár az antibiotikumok elpusztítják a betegségeket okozó baktériumokat, azok közül a gyógyszerre leginkább rezisztensek maradnak életben és szaporodnak tovább. Emiatt a Micropia például az antibakteriális tisztítószerek helyett is inkább a probiotikumos szappanokat ajánlja, amelyek a hasznos baktériumok elszaporodását segítik: nem megölik, hanem kiszorítják a káros mikrobákat, és nem hagynak teret a szuperrezisztens baktériumoknak sem.

Antoni van Leeuwenhoek fogtömése és a klímaváltozás

Az sem véletlen, hogy maga a múzeum Hollandiában nyitott meg, hiszen az ország a mikrobiológia szülőhazája. Amszterdamtól 40 kilométerre, a nyüzsgő kereskedővárosban, Delftben a 17. században történt, hogy az ember először látott a saját szemével baktériumot: a szerencsés nem volt más, mint Antoni van Leeuwenhoek posztókereskedő. Bár tudományos háttérrel nem rendelkezett, Leeuwenhoek imádta a mikroszkópokat, és saját készítésű, a kor technikai fejlettségét meghaladó nagyításra képes lencséivel alaposabban szemügyre vett mindent, ami a keze ügyébe került. Megvizsgálta többek között saját, a Micropiában kiállított fogtömését és egy otthonához közeli tóból származó vízcseppeket is, amelyben ázalékállatkákat vett észre. Ezeket ő nevezte el animalculesnek, vagyis mikroszkopikus állatkáknak.

Mára már a kutatók megbecsülték, hogy ezekből 100 ezer milliárdnál is több él egyetlen élő emberen (vagy emberben), bár azt még mindig kevesen tudják, hogy milyen szoros szimbiózisban élünk velük, és milyen fontos, hogy jól bánjunk velük. Haig Balian, a Micropia első igazgatója szerint, akinek bábáskodása alatt a pénzügyi válság ellenére megszületett a múzeum, a Micropia érzékelhető paradigmaváltás eredménye: „a természetet éveken át elhanyagoltuk, és a gazdaságnak volt alávetve. A társadalom jelenleg érzékeli a változást: egyre inkább tudatára ébredünk annak, hogy máshogy kell viselkednünk a Földdel. Felismerjük, hogy a klímaváltozás gazdasági károkat okoz, és a megoldás egyik része a meglévő technológia tökéletesítése. A mikrobiológia például segíthet megoldani a globális problémákat, de mielőtt ez megtörténik, a tudomány és a közvélemény közötti szakadékot kell áthidalni. Ez a Micropia missziója”.

A mikrobákat pedig nagyon is érdemes tanulmányozni, ha másért nem, hát azért, mert az embernél jóval régebb óta, több mint három és fél milliárd éve élnek a Földön, és akármi történjen is a bolygón, a kutatóik szerint biztosan ők lesznek azok, akik majd utolsóként lekapcsolják a villanyt.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: