A rovarok a legkülönbözőbb ökoszisztéma-szolgáltatások kulcsszereplői a beporzástól a talajélettanon át a természetes biodiverzitás fenntartásában meghatározó táplálékláncig. A nemzetközi kutatási eredmények egybehangzó eredményei szerint az emberiség pár évtized lefelezte a Föld rovarállományát, a fajok 41 százalékát a kihalás szélére sodorva. A rovarapokalipszis meghatározó antropogén faktora az intenzív mezőgazdálkodás, de bizonyítottan negatív hatással van a rovarfaunára a legeltetett állatok féreghajtására rutinszerűen használt ivermektin. A SARS-CoV-2 pandémia első felében vírusellenes csodaszernek is kikiáltott – az amerikaik által zsákszámra nyelt – parazita-irtó hatóanyag a természetbe kikerülve bizonyítottan veszélyt jelent az adott élőhely teljes rovar- és madárvilágára.

Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak az Európai Unió Life programja által támogatott Life for Bugs and Birds projektje az invermektin nélküli, ugyanakkor minden vonatkozó állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági kritériumnak megfelelő alternatívát keresi – olvasható a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) kutatási ismertetőjében.

„A legeltetett állatokat kora tavasszal kihajtják a legelőre, így a trágyájuk révén a féreghajtó szerek is kijutnak oda. A trágyába belepetéznek a trágyabogarak, vagy elhajtják a ganéjtúrók, a féreghajtó pedig elpusztítja a petéiket vagy a kikelő lárváikat. Egyértelműen kimutatható, hogy az ivermektinnel kezelt állatok legeltetésével az ízeltlábúak állománya – a szaporulat hiányában – mindössze öt év alatt akár harmadával-felével is csökkenhet” – idézi a közlemény Lengyel Szabolcs projektvezetőt.

A részeredmények szerint már a kezelés időpontjának megváltoztatása is jelentős pozitív hatással van a legelők ökoszisztémájára: „a szer ugyanis viszonylag gyorsan, hat hét alatt lebomlik és kiürül az állat szervezetéből, így ha a legeltetési szezont hat héttel megelőzően vagy a szezon után, behajtáskor (például novemberben) kezelik vele az állatokat, akkor a legeltetés idején nem fognak féreghajtó szert üríteni a trágyájukkal”. Az ökológusok által vizsgált, a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó legelőterületek egyes részein csak a novemberi behajtás után kezelik az állományt, így amikor következő tavasszal újra kihajtják őket a legelőre, már nem ürítenek ivermektint.

A HUN-REN szerint a kutatási projekt nemcsak a legeltetés rovarközösségekre gyakorolt hatását, hanem a rovarokat fogyasztó madárállományok folyamatait is vizsgálja, kiemelt hangsúlyt helyezve négy partimadár-fajra – a széki lilére, a gulipánra, az ugartyúkra és a gólyatöcsre.