A Times Higher Education (THE) felsőoktatási szaklap évről évre kiadja a világ legjobbnak tartott egyetemeinek rangsorát, de emellett számos regionális és szak szerinti listát is közreadnak. A kiegészítő rangsorok között az egyik legfontosabb a World Reputation Rankings nevű lista, amely a legnagyobb presztízsű egyetemeket állítja sorrendbe, az egyes tudományágak tapasztalt, aktív tudósai között végzett felmérés alapján.

Ez a legnagyobb mintán végzett hasonló kutatás az egész világon; a friss, 2023-as rangsor összesen 166 ország közel 39 ezer kutatójának válaszai alapján állt össze, akiknek az általuk ismert intézményekben a saját szakterületükön folyó kutatás és oktatás kiválóságáról kellett nyilatkozniuk. A felmérés során a tudósok legfeljebb 15 olyan egyetemet nevezhetnek meg, amit a legeslegjobbak közé sorolnak. A THE végül a kutatásra és az oktatásra vonatkozó két pontszámot 2:1 arányban kombinálja, mivel a szerkesztők szerint a kutatók valamivel jobban meg tudják ítélni az egyetemeken folyó kutatások minőségét, mint az oktatásét.

A reputációs rangsor pontszámai azon alapulnak, hogy a megkérdezettek hányszor jelöltek meg egy intézményt a saját területük legjobbjai között. A leggyakrabban említett egyetem 100-as pontszámot kap, míg a táblázatban szereplő többi intézmény pontszámát az első helyen álló egyetem pontszámának százalékában fejezik ki. „Ez a pontozási rendszer, amely eltér a THE World University Rankings összeállítása során használt rendszertől, arra szolgál, hogy egyértelműbb képet adjon a kizárólag a reputációra vonatkozó adatokra” – írják a rangsor módszertani leírásában.

A THE így a 200 legnagyobb presztízsű egyetemet listázza (a teljes rangsor a THE oldalán elérhető), az első 20 helyezett így néz ki:

A szaklap összegzése szerint a legnagyobb fejleményt az arab régió egyetemeinek presztízsemelkedése jelenti; az Egyesült Arab Emírségek intézményeire leadott szavazatok száma például kilencszeresére nőtt 2021 óta, de Szaúd-Arábiában vagy Libanonban is megtriplázódott az egyetemek pontokban kifejezett megbecsülése. A szaúdi Mohammad bin Fahd hercegről elnevezett egyetem a 176–200. sávból egyből a 101–125. sávba ugrott, míg két másik szaúdi, három emírségekbeli és egy libanoni egyetem most először került fel a 200-as listára.

Az arab egyetemek hírneve azonban még így is inkább regionális – a rájuk leadott szavazatok több mint 70 százaléka a régió tudósaitól származott, míg például az észak-amerikai egyetemekre érkezett szavazatoknak csak a 34,3 százalékát adták le az USA-ból és Kanadából. Ezt Miguel Antonio Lim, a Manchesteri Egyetem oktatási és nemzetközi fejlesztési szakértője azzal magyarázza, hogy az arab egyetemeknek jóval hatékonyabb a reputációmenedzsmentje, vagyis „hatásosabban tudják kommunikálni saját kutatási eredményeiket a régiójukban”. Nadia Badrawi, az arab egyetemek minőségbiztosításáért felelős hálózat (ANQAHE) elnöke szerint továbbá az is korlátozza a térség intézményeinek nemzetközi elismerését, hogy az egyetemeken általában arab nyelven folyik az oktatás.

Az ázsiai egyetemek előretörését az is jól jelzi, hogy az első tíz között mindössze egyetlen változás történt a tavalyi rangsorhoz képest: a tavaly még 9. helyen álló pekingi Csinghua Egyetem megelőzte az amerikai Yale-t, de a tavaly 13. Pekingi Egyetem is megközelítette a top 10-et – Kalifornia és Zürich műszaki egyetemeit (Caltech, ETH) átugorva a 11. helyre kúszott fel.

Hogy mennyi esélye van egy magyar egyetemnek bekerülnie a világ 200 legnagyobb presztízsű egyeteme közé (vagy hogy ez egyáltalán mennyire kívánatos), azt nehéz megítélni, de a rangsorokon rendre legjobb magyar intézményként teljesítő Semmelweis Egyetem felívelését éppen a reputációs faktor javulásának tudta be Fábri György, az ELTE PPK felsőoktatás-kutatója, amikor a 2023-as (általános) világrangsor apropóján kérdeztük.