Az egyetemi rangsorok ezer sebből véreznek, mégis hatalmas siker a Semmelweis idei 201-250. helyezése
A világ egyetemeinek évente rangsorolt listájának egyik legfontosabb hazai fejleménye, hogy a Semmelweis Egyetem „nemzetközileg is szinte példátlan mértékben ugrott előre a listán, ami nagyon különleges dolog és amit még sokáig fogunk értelmezni” – mondta a Qubitnek Fábri György, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának (PPK) felsőoktatás-kutatója az október 12-én nyilvánosságra hozott Times Higher Education (THE) 2023-as ranglistájáról. Míg tavaly még a 250. és 300. hely közé esett a Semmelweis Egyetem a THE listáján, idén 41 helyet javított, így a 201. és a 250. hely közé esik a világ összes egyeteme közül. „Az Európai Unió tagállamai között a magyar orvosi egyetem a 64. helyen áll és jellemzően csak német, francia és belga egyetemek tudták megelőzni a listán. Magyar egyetem most először szerepel a Times Higher Education (THE) világrangsorának legjobb 250-es mezőnyében” – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.
Hasonló siker – bár a szakok listája kevesebb figyelmet szokott kapni - hogy az ELTE PPK Pszichológiai Intézete szintén az első 250-ben végzett, ráadásul Fábri szerint az úgynevezett „subject” rangsorok (szakonkénti rangsorok) „sokkal realisztikusabb képet tudnak festeni a valóságról, mint az összegyetemi rangsorbeli értékek, mert egy-egy szempont mentén jobban összevethetők, mint egy egész egyetem”. Ezt támasztja alá a Semmelweis Egyetem egy neve elhallgatását kérő oktatója is, aki szerint az intézmény eredménye valóban nagyon szép, de ez részben annak tudható be, hogy a tanulmányok idézési számával, az úgynevezett citációs indexszel, ami a listahelyezés legmeghatározóbb indikátora, nagyon jól áll a Semmelweis. „Egy magas vérnyomásról szóló tudományos cikknek sokszoros citációja lesz mondjuk egy filozófia témában született cikk citációjához képest” – mondta az oktató.
A Semmelweisszel szemben, ami csak orvosi egyetem, az olyan orvosi karok citációs indexei, amelyek például a szegedi, a pécsi vagy a debreceni egyetemeken belül működnek, beolvadnak a többi kar jóval kisebb idézettségi számába, ezzel pedig óhatatlanul hátrasorolódnak a listán. Fábrihoz hasonlóan a Semmelweis oktatója is úgy gondolja, hogy egyrészt valóban a Semmelweis a legjobb magyar orvosi egyetem, de a szakonkénti lista jóval reálisabb képet mutat az egyetemek összehasonlításakor, mint az egyetemek összhelyezései.
Amerika hanyatlik, a Távol- és Közel-Kelet feltör, Afrika felkerül a térképre
Az idén 19-edszerre megjelenő lista 13 teljesítménymutatója öt területet mér, és ezek alapján alakul ki az egyetemek közötti rangsor. Vizsgálják az egyetemek oktatási, kutatási, idézési (citációs) és tudásátadási képességét – ez utóbbi azt mutatja, hogy az egyetemeknek mennyi kutatási bevétele származik ipari és kereskedelmi befektetőktől –, végül számba veszik az egyetemek „nemzetköziségét”, tehát azt, hogy mekkora a külföldi hallgatók és tanárok aránya, és hány kutatást végeznek nemzetközi együttműködésben. A 2023-as lista összeállításához több mint 15,5 millió kutatási publikációt, az ezekre vonatkozó több mint 112 millió citációt és az egyes egyetemek nemzetközi tudományos hírnevét vizsgálták, amiben benne van a külföldi tehetségtoborzás és a kutatási együttműködés is. Emellett több mint 40 000 akadémikust kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak saját intézményeikről és más egyetemekről.
A lista egyik legérdekesebb fordulata, hogy a top 100-ban idén kevesebb az amerikai egyetem, viszont nőtt a kelet-ázsiai országok, ezen belül Kína és a közel-keleti országok egyetemeinek száma az első 100-ban. 2018-ban a top 100-ban még 43 egyetemmel büszkélkedhetett az USA, míg az idei listán már csak 34-gyel. Olyan egyetemek veszítették el top 100-as státuszukat, mint a Dartmouth College vagy az Ohio és a Michigan állami egyetemek. Eközben Kína részesedése a világ első 100 helyezettje között a 2018-as kettőről idén hétre emelkedett, Hongkongnak pedig további öt top 100-as intézménye van, szemben a 2018-as három egyetemmel. Dél-Korea a 2018-as kettőhöz képest idén három top 100-as helyezést ért el, Szingapúr és Japán egyaránt két-két top 100-as helyet foglalnak el.
A THE-lista összeállítói szerint a közel-keleti egyetemek mára éllovasok a befektetések által támogatott innovációban és a tudás megteremtésében – ennek egyik példája, hogy a világ egyik leggyorsabban fejlődő egyeteme lett a szaúdi Abdulaziz Király Egyetem, ami a tavalyi 190. helyről idén a 101. helyre ugrott fel. Ezzel Szaúd-Arábia az országonkénti átlagpontszámok alapján a legnagyobb javulást elérő ország lett. Egy másik közel-keleti országban, az Egyesült Arab Emírségekben a ranglistán szereplő hat egyetem közül öt emelkedik ki, az Egyesült Arab Emírségek Egyeteme és a Sharjah Egyetem pedig egyaránt felugrott a világranglista első 300 helyezettje közé.
Az egyre jobb helyezéseket elérő ausztrál egyetemek mellett – amelyeknek javuló értékei részben az elmúlt 15 év megnövekedett kutatásfinanszírozásának köszönhetők – az idei eredmények Afrika felemelkedését is mutatják, derül ki a THE elemzéséből. A rangsorban 25 új afrikai egyetem szerepel, ráadásul Zambia, Namíbia, Mozambik, Zimbabwe és Mauritius most először képviselteti magát a listán. A 2018-as 9-hez képest idén 17 afrikai ország szerepel a rangsorban, ami azt mutatja, hogy a kontinensen folyamatosan javul a kutatás és az oktatás színvonala. A legnagyobb ugrást Nigéria produkálta: idén kétszer annyi, 12 nigériai egyetem szerepel a rangsorban, mint tavaly. Ha pedig a citációs indexet nézzük, az elmúlt hat évben a többi kontinenshez képest Afrikában nőtt a legnagyobb mértékben az idézettségi átlagpontszám.
Félő, hogy az egyre nacionalistább országokban egyre kevesebb lesz a külföldi együttműködéssel megvalósuló kutatás
A THE gyorselemzése szerint folyik a vita arról, hogy kell-e aggódnunk az amerikai egyetemek hanyatlásán, és hogy az egyre inkább polarizálódó világban ez veszélyes tendencia-e az USA és a nyugati szövetségesei számára. Az viszont egyértelműen aggasztó – olvasható ugyanitt –, hogy a növekvő geopolitikai feszültségek miatt erősödik a bizalmatlanság, és az egyre nacionalistább országokban egyre kevesebb teret kapnak a globális együttműködésekre épülő kutatások, ez pedig elriasztja a kutatásokba invesztáló befektetőket. „A felsőoktatásban az elmúlt három évet viharosnak nevezni is enyhe kifejezés: a világjárvány és annak a nemzetközi együttműködéseket is erősen befolyásoló hatása, az európai háború és a tudományellenes retorika erősödése mind azt eredményezték, hogy a 2020-as évek eleje az egyetemek számára a közelmúlt történetének legnehezebb éveivé váltak” – olvasható a gyorselemzésben.
Simon Marginson, az Oxfordi Egyetem felsőoktatást kutató professzora ugyanakkor nem gondolja, hogy Amerika hanyatlana: „egyszerűen több kiváló egyetem van a világon, és a dagály minden csónakot megemel. Nincs bizonyíték arra, hogy az amerikai kutatás abszolút értelemben gyengülne – nyilatkozta a Times Higher Educationnek. – Továbbra is ez a világ legrangosabb rendszere". Ehhez képest hiába a kínai siker, ott a nemzetközi kutatási együttműködésben elért eredmények száma és a külföldi diákok aránya csökken. Marginson szerint mivel a kínai tudósokat és doktoranduszokat a korábbi évekhez képest több országban sem látják szívesen, valószínű, hogy előbb-utóbb Kína is kevésbé szívesen fogadja a tudósokat, legalább is ezekből az országokból. „Ez a nemzetközi kapcsolatok logikája. Ennek ellenére is sajnálatos lenne, ha csökkenne a külföldiek száma a kínai egyetemeken, mivel a nemzetköziség minden országnak jót tesz." Margison szerint ugyanakkor nincs mit csodálkozni ezeken a fejleményeken, mivel „a felsőoktatás geopolitikájában most konfliktusos korszakot élünk".
Az egyetemi ranglistáktól az egyetemek vagy frászt kapnak, vagy ösztönző erőt
Az első globális egyetemi rangsor 2003-ban jelent meg, ezt hívják The Academic Ranking of World Universities (ARWU) (A világ egyetemeinek tudományos rangsora), más néven Shanghai Rankingnek, amit a sanghaji Jiao Tong Egyetem készített először. Ezt követte 2004-ben a Times Higher Education (THE) és a QS World University Rankings, de emellett több más globális, tematikus vagy egy-egy régiót lefedő lista is létezik. „A »rangsorirodalom« az elmúlt 10 évben darabokra szedte ezeket a listákat, és szakmai konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy mik a módszertani hiányosságaik – mondta Fábri. A Semmelweis oktatója szerint ugyanakkor „a THE és a QS rangsora a két legkomolyabbnak számító lista az egyetemek életében”.
„Azért imádjuk ezeket az egyetemi ranglistákat, mert médiaképesek. Sokkal könnyebben bemutatható és értelmezhető, aztán meg lehet neki örülni vagy búslakodni, de nem kell bonyolult elemzéseket olvasni egy egyetem belső működéséről” – mondta Fábri, akinek a legfőbb kifogása a listák ellen, hogy a rangsor alapját képező indikátorok „meglehetősen önkényesek abban az értelemben, hogy azt használják indikátorként, amit nagyjából mérni lehet, miközben a felsőoktatásban zajló munka jelentős része nem mérhető számokban”. Az oktatás minőségét, tehát hogy milyenek az órák, mennyit fejlődnek a diákok, milyen a tanár, semmilyen módon nem mérik ezek a rangsorok, „pedig az nem mindegy egy egyetemen” – tette hozzá Fábri. Ehelyett olyan jellemzőket tudnak mérni, mint az oktató/diák arány vagy a doktoráltak aránya. Másrészt azt, hogy „a kapott nyers adatokból hogyan képeznek rangsorértékeket, nem kötik a nyilvánosság orrára, szóval erős nyilvánosságdeficitje van ezeknek a rangsoroknak”. Nem beszélve arról, hogy mivel a rangsor értékét nagyban meghatározza a tudományos teljesítmény, tehát a publikáció és a publikációhoz kötődő nemzetközi ismertség, így az egyetemeknek a nem publikáció fókuszú tevékenységei lehúzzák az egyetemek rangsorbeli eredményeit. „Gondoljunk csak a pedagógus vagy a műszaki képzésre. Azoknak nem a publikációs dimenzióban van a hangsúlyuk” – magyarázza Fábri.
„Bár eddig csupa rosszat mondtam ezekről a listákról, van azért pozitív oldaluk is: ezek a listák bizonyos szegmensekben mégiscsak összehasonlíthatóvá teszik nemzetközi szinten is a felsőoktatási teljesítményeket, így ösztönzőek is tudnak lenni. Bármit is gondolunk ezekről a listákról, a realitás itt van velünk, amihez aztán az egyetemek, sőt sok helyen a kormányok is igyekeznek saját egyetemi stratégiáikat hozzáigazítani” – mondta Fábri. A felsőoktatáskutató ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a nagyon rangsorcentrikus egyetemfejlesztések elsorvaszthatják az egyetemek nem rangsorképes területeinek fejlesztését. „Mivel a világ minden egyetemén végesek a források, ha csak az van a szemünk előtt, hogy a rangsoron kerüljünk feljebb, az egyetemek azokra a publikációkra vagy az olyan kutatásokra koncentrálnak, amikből sok publikáció tud születni, vagy széles nemzetközi hatásuk lesz, és kevésbé lesz kedvük óvónőket képezni. Miközben egy ország számára meg alapvetően fontos, hogy pedagógusokat is képezzünk.”
Csereberék az osztályelsők között
„Egy olyan rangsor, amit nem az Oxford, a Harvard vagy a Stanford vezet, biztos, hogy nem jó rangsor, mert ezekről az egyetemekről már akkor lehetett tudni, hogy jó egyetemek, amikor a rangsorok még nem is léteztek. Az informális rangsorokban is mindig ők voltak elöl” – válaszolta Fábri arra a kérdésre, hogy ha sok problémát is felvetnek ezek az egyébként húsz éve sem létező rangsorok, honnan lehetett ismerni korábban az egyetemek egymáshoz mért színvonalát. Így aztán nincs is abban semmi meglepő, hogy a THE idei listáján hetedik éve a brit Oxfordi Egyetem áll az első helyen, ezt követi második helyen az Egyesült Államokban található Harvard Egyetem, míg a brit Cambridge-i Egyetem az 5. helyről, az amerikai Stanford Egyetem a 4. helyről került fel a 3. helyre. A szintén amerikai Massachusetts Institute of Technology (MIT) az 5. helyen áll. A THE szerint az Egyesült Államok romló eredményeit az is mutatja, hogy a Chicagói Egyetem kikerült az első 10-ből, és a 13. helyre esett vissza. Helyét a brit Imperial College London vette át, amely a tavalyi 12. helyről idén a 10. helyre ugrott előre. Ha az egyes területeket nézzük, akkor a Harvard az oktatás minőségében, az Oxford a kutatásban, a Makaói Tudományos és Technológiai Egyetem pedig a nemzetköziség szempontjából az első a listán.
Európában tarolnak a britek
A tavaly közzétett THE-listán 588 európai egyetem található (az idei még nincs meg külön Európa-bontásban). Az első három helyen a brit egyetemek állnak, Oxford, Cambridge és az Imperial College London, a kontinentális Európában pedig a Zürichi Svájci Szövetségi Technológiai Intézet, az ETH Zurich áll az első, az európai listán pedig a negyedik helyen. Az első 20 európai helyezést nyolc brit, négy holland, három német, két svájci és egy-egy belga, svéd és francia egyetem foglalja el. A legtöbb egyetemmel, összesen 101-gyel, Nagy-Britannia szerepel a listán; ezt követi Spanyolország 52 intézményével. Ráadásul Spanyolország első egyeteme, a Pompeu Fabra Egyetem a 30 évnél fiatalabb egyetemek között a világon a 16., de Európában is a 69., a világon pedig 156. helyen áll. Olaszország is sok egyetemmel képviselteti magát a listán: 51 egyeteméből a legjobb a bolognai, ez Európában a 78., a világon pedig a 172. helyre volt elég.
Jól teljesítenek a skandináv országok is: Svédország és Finnország népességükhöz viszonyítva teljesítenek kiválóan, hiszen 12, illetve 10 intézményük szerepel a rangsorban. Svédország legjobb egyeteme, a Karolinska Intézet a World University Rankings 2022-es rangsorában az első 50-ben szerepel, míg a finnországi Helsinki Egyetem a legjobb 150-ben. Hollandia szintén nagyon jól teljesít, hét egyeteme top 100-as a világlistán, nyolc egyeteme pedig top 50-es az európai listán. A népességükhöz képest még erősen teljesítő országok közé tartozik Dánia hét egyetemmel, az élen a Koppenhágai Egyetemmel, illetve az Ír Köztársaság összesen kilenc egyetemmel.
A magyar egyetemeket a többi kelet-közép-európai egyetemmel érdemes összehasonlítani
„Minden szempontot figyelembe véve teljesen reális a magyar egyetemek helyezése, és szerencsére arról már a média és a döntéshozók is leszoktak, hogy a Harvard pozíciójához hasonlítsák a miénket. Ezt el kell felejteni, nekünk egyetlen reális mércénk van, ezek a kelet-közép-európai egyetemek. Nemhogy az angolszáz, de még a középmezőnyben lévő európai egyetemekkel sem érdemes összemérni a mi egyetemeinket” - mondta Fábri. Ebben a régióban 3 olyan egyetem van, amik elérik az európai alsó középmezőnyt: az európai listán 244. helyen osztozó prágai Károly Egyetem és a krakkói Jagelló Egyetem, illetve az európai 283. helyen osztozó Varsói Egyetem, ami ugyanolyan helyezést ért el, mint a budapesti ELTE.
Az idei évre toronymagasan kiugró Semmelweis Egyetem kivételével a magyar egyetemek az európai középmezőny alját érik el: az ELTE a 283. helyen áll az európai listán, a három nagy vidéki egyetem, a Debreceni, a Szegedi és a Pécsi Egyetem pedig az európai 356. helyen osztozik egymással. A listán szereplő 11 egyetem (a Semmelweis Egyetem és az ELTE mellett a Debreceni Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem, az Óbudai Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), a Budapesti Corvinus Egyetem, a Magyar Agrártudományi és Élelmiszertudományi Egyetem és a Pannon Egyetem) közül a többi egyetem európai viszonylatban is gyenge helyezést ért el. A hazai viszonyok között rangosnak számító Corvinus és BME részben azért is állnak ilyen rossz helyen, magyarázza Fábri, „mivel ezek szakegyetemek és nem általános tudományegyetemek, a ranglistahelyezést nagyban befolyásoló publikációs teljesítmények ezeken az egyetemeken nem olyan fontosak, mint a tudományegyetemeken”.
A Semmelweis Egyetem kiugró eredménye Fábri szerint az idézési indexen túl az úgynevezett reputációs indikátor javulásán is múlhatott, ami azt jelenti, hogy a megkérdezett egyetemi oktatóknak meg kell nevezniük 3-5 másik egyetemet, amit jónak tartanak. „Sokat nyomhatott a latban, hogy figyelmet és forrást fordítottak a nemzetköziségre; arra, hogy jobban benne legyenek a nemzetközi vérkeringésben. Sok a külföldi diák, és nem mindegy, hogyan bánnak velük, mennyire nyúlnak utánuk" – mondta Fábri.
Ami a globális top 250-ben szereplő ELTE Pszichológiai Intézet helyezését illeti, Fábri szerint ez elsősorban a külföldi társszerzőkkel közös publikációknak és az ettől nem független citációs index növekedésének is köszönhető. Ez különösen komoly siker annak fényében, hogy „mekkora a hangsúly a publikációs indikátorokon, amiben az angolszász dominancia (többek között az angol nyelv miatt, ami az angolszász országokon kívül mindenki másnak csak tanult nyelve) teljesen egyértelmű, ez pedig nagyban torzítja a tudományos élet mérőszámokkal való értékelését – mondta Fábri. – Ezt nevezi Robert K. Merton tudományszociológus Máté-effektusnak: akinek van, annak adatik, akinek nincs, még annyi sem marad neki. És hát végső soron így hat ez a lista az egyetemek eredményeire”.
Kapocsolódó cikkek a Qubiten: