A Berlini Őstörténeti Múzeum gyűjteményében a hatvanas évek óta érintetlenül elraktározott kőeszközök derítettek fényt a neandervölgyiek egy eddig ismeretlen tulajdonságára: a kreatív ragasztóhasználatra.

A franciaországi Le Moustier-ből előkerült, nagyjából 120-40 ezer évvel ezelőttről származó kőszerszámok felületén festékmaradványokat találtak, de ezekről korábban úgy gondolták, hogy valamilyen nyél rögzítésére szolgáltak. Ezzel a magyarázattal a korabeli kutatók meg is elégedtek, de nemrégiben egy múzeumi leltár során ismét előkerültek a szerszámok, és egy német-amerikai kutatócsoport alaposabban is megvizsgálta, hogy miből készülhetett rajtuk a ragasztó.

Annak ellenére, hogy megfeledkeztek róluk, az eszközöket szakszerűen tárolták, így a kutatók elegendő ragasztómaradványt találtak a szerszámokon a vizsgálatokhoz. Mint kiderült, az anyag szurokból és sárgaföldből készült – ezek aránya viszont már meglepte a kutatókat. Patrick Schmidt, a Tübingeni Egyetem régész-kémikusa szerint a keverék több mint fele földből készült, ami azt is jelentette, hogy az így létrejött anyag már nem volt alkalmas dolgok összeragasztására.

Megtervezték, megcsinálták

Arra viszont igen, hogy az így létrejött gyurma rátapadjon a kőszerszámokra, de a használó ujjára már nem: a neandervölgyiek ezzel a módszerrel tették kényelmesebbé és biztonságosabbá a kőpengék használatát. Másként fogalmazva: a nyél kétkomponensű ragasztóból készült.

A feltevést az anyagmaradványokon kívül a szerszámok mikroszkópos vizsgálata is megerősítette: Radu Iovita, a New York-i Egyetem antropológusa szerint ott, ahol a felületet vágásra használták, ennek megfelelő sérülések keletkeztek rajta, a nyél alatt viszont a kő kifényesedett, kikoptatta, ahogy a ragacsban csúszkált használat közben.

Ez az első eset, amely bizonyítja, hogy a neandervölgyiek ragasztót használtak: hasonló viselkedés nyomait korábban Afrikában a korai Homo sapiensnél figyelték meg, de korábbról nem származott rá bizonyíték.

A kutatók szerint ráadásul a ragasztó előállításához szükséges anyagok viszonylag messzire voltak attól a lelőhelytől, ahol a szerszámokat találták, ennek alapján pedig úgy tűnik, hogy a neandervölgyiek alaposan meg is tervezték, hogy hogyan juthatnak minél kényelmesebben használható eszközökhöz – és ez azt is jelenti, hogy a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis tagjainak szellemi képességei egyáltalán nem álltak távol egymástól.

Ez nem is olyan meglepő: egy idén év elején megjelent tanulmány szerint mindössze 408 ezer éve szakadt el egymástól a neandervölgyi és a modern ember törzsfejlődése, a hosszas együtt élésnek pedig meg is lett az eredménye: a mai ember DNS-e neandervölgyi és gyenyiszovai géneket is rejt.