Egy kb. 4500 éves koponya vizsgálata alapján már az ókori Egyiptomban megpróbálhatták kezelni a rákot

Spanyol régészek egy több mint 4000 éves koponyán található apró vésetek alapján arra következtetnek, hogy az ókori egyiptomiak lehettek az elsők, akik megpróbálták kezelni a rákot. A Santiago de Compostela-i Egyetem kutatói Cambridge-ben őrzött koponyákat tanulmányoztak, amikor rátaláltak két olyan darabra, amelyen rákbetegségre és annak kezelésére utaló nyomok láthatók.

Az egyik koponya egy legalább 50 éves nőé volt, aki valamikor az időszámításunk előtti 7. és 4. század között élt. Ennek vizsgálata során a csontrák egyik fajtájára, az oszteoszarkómára utaló elváltozásokat találtak – ez a csontállományt termelő sejtek korlátlan burjánzása miatt kialakuló rosszindulatú daganatot takarja. Emellett néhány gyógyult sérülésre is figyelmesek lettek, amelyeket valamilyen éles fegyver okozhatott közelről. Ebből arra következtetnek, hogy az Ókori Egyiptomban meglehetősen jártasak lehettek a traumás sérülések kezelésében.

photo_camera A nő koponyája Forrás: Camarós et al., 2024

A másik vizsgált koponya egy 30-35 év körüli férfihoz tartozott, aki i. e. 2687 és 2345 között élhetett. A nyomok alapján ő valószínűleg orrgaratrákban szenvedett, ami a torok felső részének szöveteiben kezdődik – a koponya körül található kb. 30 kisebb elváltozás arra utal, hogy a rák áttéteket adott.

Amikor a régészek mikroszkóp alatt tanulmányozták a férfi koponyáját, a daganatok környékén apró vágásnyomokra lettek figyelmesek. Ezek a kutatást vezető Edgard Camarós szerint arra utalnak, hogy az egyiptomi orvosok megpróbálták sebészi úton kezelni a rákot, esetleg feltáró műtéteket végeztek a férfi halála után. „Nem volt szavuk a rákra, de a duzzanatra és a daganatra igen” – idézi a felfedezést orvostudományi mérföldkőnek nevező Camaróst a New Scientist.

photo_camera A férfi koponyája Forrás: Camarós et al., 2024

A lap által megszólaltatott biológiai antropológus, a paleopatológiával is foglalkozó Carina Marques szerint az egyiptomiak valószínűleg a látható külső elváltozásokkal járó tünetek alapján végezhettek beavatkozásokat, anélkül, hogy fogalmuk lett volna a tényleges betegségről.