A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) szenátusa június 10-én, hétfőn szavaz arról, hogy a rektori posztra jelentkező két pályázó közül melyik rektorjelölt kinevezését javasolja. Ahogy a Műegyetemiek az Oktatás Jövőjéért Csoport a lapunkhoz eljuttatott közleményben fogalmaz, „a szavazás eredménye hosszú évtizedekre befolyással lesz a Műegyetem jövőjére, az esetleges modellváltást, illetve annak feltételeit illetően”.

Mindkét rektorjelölt (Charaf Hassan, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja, valamint Kiss Rita, a Gépészmérnöki Kar Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszékének vezetője) elfogadja a BME modellváltásának szükségességét, de abban a közlemény szerint jelentős különbség van kettejük között, hogy „be kívánják-e vonni az egyetemi polgárságot a részletes feltételek kidolgozásába, illetve magába a döntésbe az átalakulásról”.

Mint azt korábban megírtuk, a jelenlegi rektor, Czigány Tibor április végén közölte a szenátussal, hogy nem indul újra a tisztségért, és csak az oktatói-kutatói munkát kívánja folytatni.

Öt nappal a szavazás előtt, június 5-én levelet kaptak a szenátus tagjai a Műegyetem kancellárjától, Verseghi-Nagy Miklóstól. A kancellár a levélben a konzisztórium elnökének, Ratatics Péternek a kérésére továbbítja a testület külső tagjainak véleményét, miszerint azt a Charaf Hassant támogatják, aki közismerten az alapítványi modellre váltást szorgalmazza. Mint a Műegyetemiek az Oktatás Jövőjéért Csoport írja, „a konzisztórium feladata az intézmény stratégiai döntéseinek megalapozása, valamint a gazdálkodási tevékenység szakmai támogatása és ellenőrzése. Személyi kérdésekben nincs hatásköre.”

A kancellárnak címzett válaszlevelében Czigány Tibor is leírja, hogy a felsőoktatási törvény szerint nem tartozik a konzisztórium feladat- és hatáskörébe a rektori pályázókról való állásfoglalás. „Én magam a Konzisztórium tagjaként kijelentem, hogy a Konzisztórium ülésén a rektori pályázókkal kapcsolatban semmiféle állásfoglalás nem született, a rektori pályázók meghallgatása után sem szóbeli értékelés, sem szavazás nem történt. Mindezek alapján a BME kancellárja által kiküldött nyilatkozat semmilyen formában nem tükrözi a BME Konzisztórium mint testület véleményét” – írja a rektor.

A közlemény egy olyan dokumentumról is beszámol, amelyben (az egyébként főként a MOL-csoporthoz köthető, az új székház megvalósításáért is felelő) Ratatics azt kéri, hogy hívják meg a június 10-i szenátusi ülésre a konzisztórium képviselőjét, hogy a szavazás előtt elmondhassa a véleményét. A csoport megjegyzi, hogy a fenntartó képviselőjét, vagyis a felsőoktatásért felelős államtitkárságot mindig meghívják a szenátusi ülésekre, de ezzel a lehetőséggel mindezidáig nem éltek. Mint írják: „Információink szerint a fenntartó lemondta a részvételét a hétfői rektorválasztó szenátusi ülésen, és a konzisztórium elnökét, Ratatics Pétert kérte fel a helyettesítésére.

A történtek így az egyetemi autonómia súlyos megsértéseként és a választás közvetlen külső befolyásolásaként, nyomásgyakorlásként értékelhetők.”

Múlni nem akaró bérválság

Ahogy azt márciusban megírtuk, a Műegyetem hónapok óta nehéz helyzetben van; az arcpirítóan alacsony fizetések miatt tavaly novemberben már tartósélelmiszer-gyűjtést is tartottak a rászoruló oktatóknak. A BME dolgozói nyílt levélben fogalmaztak meg követeléseket az egyetem fenntartóját képviselő államtitkár, Hankó Balázs felé. Számításaik szerint a bérrendezés a BME esetében 3,6 milliárd forintjába kerülne az államnak, ami például a kommunikációs gigagépezet évi százmilliárdos nagyságrendű költéseihez képest nem tűnik irreálisnak. A levél aláírói között ott volt Czigány Tibor és Kiss Rita is.

A négy megmaradt állami egyetem (BME, ELTE, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Zeneakadémia) dolgozói áprilisban a felsőoktatásban illetékes Kulturális és Innovációs Minisztérium előtt tartottak demonstrációt bérpapírjaik lobogtatásával, de később többszöri tárgyalás ellenére sem sikerült dűlőre jutni Hankó Balázzsal. Az államtitkár egy ponton azt javasolta, hogy az egyetemek saját belső forrásaik átcsoportosításával oldják meg a problémát, de ezt az ötletet kifütyülték a felsőoktatási dolgozók.

A Műegyetem április végi szenátusi üléséről kikerült felvétel szerint az intézményben akkora a forráshiány, hogy többletfinanszírozás nélkül csoportos létszámleépítésre lesz szükség 2024-ben, ami visszafordíthatatlan károkat okozna az ország egyik legrangosabb egyetemének működésében és megbecsültségében.