A bérek méltatlan és tarthatatlan helyzete miatt három nagy, állami fenntartású egyetem több mint háromezer munkatársa kezdett tiltakozásba az elmúlt hetekben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Zeneakadémia dolgozói mellett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) már több mint ezer munkatársa – köztük az egyetem rektora, Czigány Tibor – írta alá azt a február végi nyílt levelet, amelyben a fenntartóhoz címezve azt írják, elfogadhatatlan, hogy nem biztosít forrást a „magas színvonalú egyetemi oktatáshoz és kutatáshoz, továbbá a tisztességes bérezéshez és hallgatói juttatásokhoz”. Ezt az üzenetet a három egyetem szakszervezeti vezetői hivatalos levélben juttatták el március 20-án az intézmények fenntartóit képviselő Hankó Balázsnak, a Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkárának, és időpontot kértek tőle a további egyeztetésekre.

A BME nyílt levelében foglaltak szerint egy PhD/DLA fokozattal rendelkező egyetemi adjunktus havi alapilletménye bruttó 277 200 forint, ami a munkáltatói döntésen alapuló 40 600 forinttal, valamint a garantált bérminimumra történő 48 800 forintos kiegészítéssel együtt is bruttó 366 600 forintra jön ki, de még a vezető beosztású egyetemi docensek bruttó garantált havi bére is csupán 535 200 forint. Ezek a számok meg sem közelítik a diplomás mérnöki átlagkeresetet, de valójában a tanársegédek és adjunktusok fizetése a nappal dolgozó Aldi-raktárosok bérét sem körözi le.

Az arcpirítóan alacsony fizetések miatt az aláírók azt kérik, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményeket építsék be az alapbérbe, ezt kövesse egy 50 százalékos béremelés, majd aztán az inflációt követő, garantált éves emelés.

Ezek az elképzelések egyetemi források és belső számítások szerint egyáltalán nem irreálisak: az állami fenntartású egyetemek (ez mára összesen öt intézményt jelent), köztük az ELTE, a BME és a Zeneakadémia esetén a munkáltatói alapbérek megemelése évente körülbelül 10 milliárd forintos költséggel járna az államnak, a BME esetén pedig körülbelül 3,6 milliárd forintot jelentene. Ez az állami kommunikációs gigagépezet milliárdos költéseihez képest elenyészőnek tűnik.

Szolidaritási élelmiszer-gyűjtés rászoruló matematikusoknak

A G7.hu márciusi cikke szerint a felsőoktatásban dolgozók bére 2008 óta lényegében csak inflálódik: 2008-ban a garantált bérminimum a tanársegédi alapjuttatásnak durván a fele volt, 2021-re viszont beérte, majd szépen meghaladta azt. Az is látható, hogy a bruttó havi átlagkereset hogyan haladta meg az adjunktusi, majd a docensi keresetet, miközben a tanársegédi illetmény az elmúlt években rendre alatta maradt. Ráadásul az egyetemi dolgozóknak 2021–2022-ben adott kétszer 15 százalékos béremelés nem minden intézményben épült be az alapbérbe, és van, ahol részben teljesítményhez kötötték.

„Az utolsó béremelés az előző választás előtt történt” – mondta a Qubitnek Gács Anna irodalomkritikus, médiakutató, a BME docense, aki szerint nagyon egyenlőtlen a bérek eloszlása az egyetemen a karok közötti hatalmas bevételkülönbségek miatt. „Vannak helyek, ahol az adható minimumot keresik az egyetemi kollégák, de az ipari és pályázati külső források miatt van, ahol ennél jóval többet.”

A BME egyik mostohagyereke a nyolc karnak matematikát oktató Matematika Intézet, ahol Kornai András, a BME professzora szerint a finanszírozási kérdések megoldatlansága miatt 2022 novemberében az intézethez tartozó Geometria és Algebra Tanszékek éléről mindkét tanszékvezető távozott, majd 2023-ban az Algebra Tanszék újabb vezetőjének lemondásakor a két tanszéket nemes egyszerűséggel összevonták. Arról nem is beszélve, hogy Kornai elmondása szerint a méltatlan körülmények és a nevetségesen alacsony fizetések miatt tavaly novemberben az egyik munkatárs tartós élelmiszer-gyűjtést szervezett az intézetben olyan adjunktus kollégák megsegítésére, akik az adjunktusi alapbéren, vagyis a bruttó 277 200 forinton kívül egyéb bevételre nem számíthattak, ugyanis az általuk túlmunkában tartott plusz órákat nem fizették ki.

Ez a probléma azonban nem jelenik meg mindenhol a BME-n. Az évtizedek óta ipari együttműködésekkel, európai uniós kutatási pályázatokkal és külső dotációval rendelkező karokon, például a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán egyáltalán nem jellemző.

Elapadó pénzcsapok, növekvő infláció

Az alacsony bérek és a kialakult méltatlan helyzetek miatt doktori hallgatók, tanársegédek, adjunktusok hagyják el a pályát, költöznek külföldre vagy vállalnak másod- és harmadállást, hogy biztosítani tudják megélhetésüket. Ráadásul az állami egyetemek fejkvóta alapú támogatásai évek óta nem növekedtek, még az inflációt sem követték le, így ezek az egyetemek kénytelenek más forrásokból kigazdálkodni költségvetésüket. A BME 2022-es önértékelési költségvetéséből származó táblázatból jól kivehetők azok a trendek és folyamatok, amelyek azt mutatják, hogy az EU-s források növekedése érdemben tudta kompenzálni a fenntartó által biztosított elemi költségvetés stagnálását.

BME-s forrásaink szerint ráadásul az elemi költségvetésbe foglalt, fejkvóta alapú támogatáson túli, kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos egyéb források, például amelyekről az egyetem fenntartója, az Kulturális és Innovációs Minisztérium saját hatáskörében dönt, egyre inkább elapadni látszanak.

Strommer László, a BME Építészmérnöki Kar korábbi gazdasági dékánhelyettese osztotta meg a Qubittel a fenti ábrát, amelyen az látható, hogy az évek során az inflációval korrigálva hogyan csökkentek a BME nyolc karához érkező állami források, amelyek az állami finanszírozású magyar hallgatók oktatását hivatottak fedezni. Az idei hatmilliárdos érték a kancellár által meghatározott előzetes keret. Strommer szerint a csökkenés azért is problémás például az Építészmérnöki Karon, mivel ők nem tudják EU-s pályázatokból vagy ipari együttműködésekből számottevően kipótolni a működésükhöz szükséges összegeket, amire az egyetem több más karán lehetőség nyílik.

Az állami pénzek elapadásához sorolható például az a fejlemény is, hogy Gács elmondása szerint a Magyar Nemzeti Bank által támogatott, Magyarországon egyedülálló, művészeket és mérnököket párbeszédbe vonó Művészeti Rezidencia Program (amelynek eredményeiről a Qubiten is írtunk) sem számíthat állami támogatásra a jövő évtől.

Vita az egyetemen: mi legyen az alapítványosítással?

Eközben a BME és a fenntartó között évek óta megy a huzavona arról, hogy a Műegyetem alapítványi fenntartásba kerüljön-e, és ezzel beálljon-e a modellváltáson már átesett, több mint 20 felsőoktatási intézmény közé. Az egyetemen forrásaink szerint nagyon megoszlanak a vélemények a modellváltásról: vannak, akik a jelenlegi pénzhiányos állapotot elnézve járható alternatívának gondolják, és vannak, akik az egyetemi autonómiát és az európai uniós pályázatokon való részvételt féltve teljesen kizárják a lehetőségét – a különféle megfontolásokról korábbi cikkünkben részletesen is írtunk.

„Ha minden érzelem és moralizálás nélkül nézzük, akkor is nehéz belátni, miért jó lemondani több millió euróról, de szerintem akik emellett érvelnek, vagy abban reménykednek, hogy megszületik a kormány és az EU közötti megegyezés, vagy abban, hogy valamilyen kerülőút lesz a pályázatokban, és így speciális státuszban mégiscsak be tudnak kapcsolódni az európai kutatási vérkeringésbe. Abban reménykednek, hogy ez megoldható lesz valahogy, és úgy okoskodnak, hogy az a forrás viszont, amit a kormány kínál, már most elérhető. Sokan azonban problematikusnak tartjuk, hogy ígéretekért cserébe vállalható volna mindaz a veszteség, amivel az alapítványosítás jár”

– mondta Gács. A docens szerint „Czigány Tibor nagyon korrekt rektor, aki nyílt lapokkal játszik, és azt mondja, hogy amíg ő ott van, addig olyan feltételekkel, amelyeket a kormány mond, alapítványosítás nem lehet”.

Érdemes azt is látni, hogy az alapítványosításon átesett egyetemek az Európai Bizottság tavaly év eleji döntése nyomán nem vehetnek részt az olyan rangos és fontos uniós programokban, mint az Erasmus+ és a Horizont Európa kutatási program. Bár a kormány idén februárban bejelentette, hogy változtat a rendszeren, ez nem bizonyult elegendőnek: Magyarország továbbra is gyanús az EU szemében, és a magyar kutatók egyéb programokba is nehezen tudnak bekerülni. Pedig a BME az utóbbi években sorra nyerte a különféle európai uniós kutatási támogatásokat, amelyek a fenti ábrán is látható módon mára költségvetése jelentős százalékát teszik ki, és az eredményeik régiós összehasonlításban is kiemelkedők.

A modellváltott egyetemeken sincs kolbászból a kerítés

Bárány Tibor, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének adjunktusa a Qubitnek elmondta, az alapítványosítás körüli érvek és ellenérvek összegyűjtésére és kihangosítására, az egyetemi közeg véleményének nyilvános megvitatására a Műegyetemiek az Oktatás Jövőjéért (MOJ) csoport, egy önszerveződő belső érdekképviseleti szervezet több fórumot is rendezett, és egy kvalitatív felmérést is végeztek olyan egyetemi munkatársak tapasztalatainak összegyűjtésére, akiknek az intézménye már átesett a modellváltáson. Erre amiatt volt szükség, mert mindeddig nem látott napvilágot olyan szisztematikus kutatás, amely a modellváltáson átesett egyetemek dolgozóinak tapasztalatait összegyűjtötte volna.

Barna Emília, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docense és a kutatás vezetője a Qubittel megosztotta, hogy a reprezentatívnak nem tekinthető felmérésben 11 egyetem 21 munkatársa vett részt, akiknek a válaszait anonimizálták. „A legegyértelműbb eredmény az, hogy szinte nincsenek minden intézményre kiterjedő általános tendenciák, az alapítványi működés sokféleképpen valósult meg, ami viszont növeli a bizonytalanságot a jövőbeli esetleges alapítványosítással kapcsolatban - azaz nem tudható, mire számíthatunk” – írta a Qubitnek a szociológus.

A kutatásból az derült ki, hogy az alapítványi egyetemeken sincs tejjel-mézzel folyó Kánaán. Sőt, az alapítványi forma nagyobb bizonytalanságot eredményez, mivel a dolgozók elveszítik közalkalmazotti státuszukat, és az új belépők munkaszerződései jellemzően rövidebb időre, például egy évre szólnak. A bérek mértéke nagyon eltérő az intézmények között és intézményen belül is, és a megkérdezettek közül sokan említették a fizetések átláthatatlanságát – írta Barna. „Egyes intézményekben az oktatók bérezése jóval magasabb, mint az állami fenntartású egyetemeken, de van olyan intézmény, ahol megegyezik. Konkrétan a válaszadók 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyértelműen növekedtek a bérek, 29 százalékuk úgy, hogy keveset, de növekedtek, 9 százalékuk szerint nem növekedtek, a maradék 19 százalék esetében pedig nem érkezett választ erre a kérdésre. Az adminisztrátorok bérrendezése viszont az adataink alapján mindenhol elmaradt, miközben a munkaterhelésük nőtt. Emiatt közöttük nagy a fluktuáció. Egyébként a rossz munkakörülmények miatti, főként külföldre vándorlásról az oktatókra vonatkozóan is beszámoltak az interjúalanyaink.”

Sérült az oktatás autonómiája és nőtt az (ön)cenzúra

A kutató szerint az eddigi tapasztalatok alapján a modellváltó egyetemeken a legtöbb sérelem az oktatás autonómiájára vonatkozik és a teljesítményindikátorokhoz fűződik. „Az indikátorok sokszor nem életszerűek, akár egymásnak is ellentmondanak. Különösen sok intézményben panaszkodtak a lemorzsolódás-csökkentésre, ami arra utal, hogy az oktatókra nyomás helyeződik, hogy vizsgákon megengedőbben értékeljenek a hallgatók megtartása érdekében. Több helyen panaszkodtak a képzések kiszámíthatatlan indítására, megszüntetésére, átszervezésére, mely folyamatokba az oktatókat jellemzően nem vonják be, a szakok nemzetköziesítésére, amelyre sokszor nincs kellő erőforrás, valamint esetenként az angol nyelvű képzések kialakítása a magyar nyelvű szakok kárára történik.”

A kutatás autonómiájában a felmérés szerint a megkérdezettek fele nem észlelt változást. „Bizonyos intézményekben pozitív fejleményként értékelték, hogy a korábbinál nagyobb teret kap a kutatás – a publikációs kényszerre elsősorban olyan szempontból panaszkodtak, hogy az oktatás kárára tud menni. Hangsúlyosan jelent meg emellett az EU-s pályázatokból való kizárás, illetve az ezen túlmutató bizalmatlanság a potenciális nemzetközi partnerek felől.”

Emellett a belső és külső – például a sajtóval történő – kommunikációban egyes intézményekben szigorúbb szabályozást vezettek be. „Például csak az egyetemi kommunikációs osztállyal egyeztetve nyilatkozhatnak a dolgozók. A belső kommunikáció korlátaira ennél is többen panaszkodtak, valamint az érdekvédelem gyengeségére, az öncenzúrára” – írta a szociológus.

A kancellár szerint az alapítványosításról szóló kérdőív spam

Az egyetemi autonómia sérülése mindenesetre az állami fenntartású egyetemeket is jellemzi, 2014 óta a kancellári rendszer bevezetésével mérték az egyik legnagyobb csapást a felsőoktatási intézmények autonómiájára azzal, hogy a gazdasági és finanszírozási területek működtetését kivették a rektorok hatásköréből, és a minisztériumoknak felelős kancellárok kezébe helyezték át. Aszódi Attila, a BME Természettudományi Karának (TTK) dékánja, a szenátus tagja az Indexnek küldött levele szerint ez a kétfejű irányítási rendszer megbukott, az irányítási modell felülvizsgálatra szorul. Aszódi a jelenleg a Zeneakadémián kancellárként dolgozó Kotán Attila elfogadhatatlan vezetési stílusára reagált, aki szerinte korábban a BME kancellárjaként okozott azóta is helyrehozhatatlan károkat a szervezetben.

A probléma azonban nem egyéneket érint, hanem rendszerszintű, amit jól mutat az a példa, ahogy a BME Kancellária a MOJ-csoport és a szakszervezet tevékenységét kíséri. Több forrásunk megerősítette, hogy 2023 decemberében a MOJ-csoport véleménynyilvánítási szavazást kezdeményezett az alapítványosításról a BME munkatársai és doktoranduszai körében, amit a nyilvánosan fellelhető összes egyetemi címre elküldtek. Erre a Kancellária kétes eredetű, kéretlen e-mailnek minősítette a levelet. A bérrendezésről szóló nyílt levél hivatalos e-mail címről való kiküldéséhez Bárány elmondása szerint Hős Csaba, a Közalkalmazotti Tanács elnöke Verseghi-Nagy Miklós kancellár engedélyét kérte az idei februári szenátusi ülésen, amelyhez ő nem járult hozzá. Erről Szieberth Dénes, a BME szakszervezetének vezetője a minap mesélt a 444-nek. Kérdéseinkkel megkerestük a kancellárt – amint válaszol levelünkre, frissítjük a cikket. Úgy tudjuk, hogy a rektor egyébként hozzájárult a levél kiküldéséhez.

Mit hoz a jövő?

Az, hogy a Műegyetemen a bérezéssel vagy az alapítványosítással kapcsolatban mi várható, egyelőre csak találgatások tárgya. „Ez nem egy radikális politikai követelés, a kérések sem irreálisak, viszont az alapfizetések röhejesek, úgyhogy mi egyelőre bizakodóak vagyunk” – mondta Gács.

A képletet bonyolítja, hogy Czigány Tibornak, a BME jelenlegi rektorának június végén lejár a megbízatása, és a Kulturális és Innovációs Minisztérium által kiírt rektori pályázat tervezete a megszokotthoz képest késve érkezett be az egyetemre, a szenátus március 18-án rendkívüli ülésen tudott szavazni erről. Ehhez képest az előző rektorválasztásnál a Műegyetem Szenátusa már 2021. február 22-i ülésén szavazott a rektori pályázatokról.

Aszódi az Indexnek a napokban azt mondta: „A legutóbbi rektorválasztáskor lényegesen több idő volt a véleményezésre és az egész folyamatra, most a pályázási időszak ki van centizve. Összességében mégis azt gondolom, hogy talán tartható a minisztérium által megküldött ütemterv”. Az indulókról még semmit nem tudni, de mivel két alkalommal lehet a rektori széket betölteni, a jelenlegi rektor is indulhat. Annyi biztos, hogy nagyon szoros határidős rektorválasztás és felfokozott hangulat várható a következő hónapokban a Műegyetemen.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás