A mesterséges intelligencia (MI) képes megkülönböztetni a 9-10 éves kisfiúk és kislányok agyi mintázatait a nemük alapján. Nem ilyen sikeres viszont abban, ha a társadalmi nem (azaz a gender) meghatározása a cél, derül ki egy amerikai kutatásból, amit a New Scientist szemlézett.

Elvisha Dhamala, a New York-i Feinstein Institutes for Medical Research munkatársa a kollégáival több mint 4700, 9 és 10 év közötti gyerek agyáról készített MRI-felvételt vizsgált és hasonlított össze. Emellett kérdőíves felmérést is készítettek, a szülőknek olyan, nem direkt kérdéseket tettek fel, ami alapján arra tudtak következtetni, hogy milyen társadalmi nemhez állhat közel a gyerekek identitása.

A kutatók fontosnak tartották, hogy a genderről ne kategóriákként gondolkodjanak, helyette egy skálát képzeltek el, de a felmérés eredményei alapján az, hogy milyenek egy gyerek viselkedésének, érzelmeinek és hozzáállásának jellemzői, nem igazán fedhetők fel MI-vel értékelt MRI-felvételek alapján.

Azonban a nem (angolul erre használják a sex kifejezést) összefüggésbe hozható a látókéreg, a mozgást irányító területek, a limbikus rendszer, az érzelmek, a viselkedés, a motiváció és a memória szabályozásában részt vevő agyterületek közötti kapcsolattal.

A genderhez kapcsolódó agyi struktúrák ennél szétszórtabbak, de ezek is a memóriához és a mozgáshoz, valamint az érzékeléshez és a problémamegoldáshoz kötődnek.

Összességében a kutatók azt találták, hogy a lányoknál a nemek leképeződnek a figyelemben, az érzelmi feldolgozásban, a motoros kontrollban és a magasabb rendű gondolkodásban részt vevő hálózatokra. A fiúknál is hasonló jelenségre voltak figyelmesek, itt azonban további hálózatok is részt vettek a magasabb rendű gondolkodásban és a vizuális feldolgozásban.

A vizsgálatot a betanított algoritmussal is elvégeztették, az MI pedig viszonylag pontosan meg tudta határozni a gyerekek nemét (sex), de a társadalmi nemet (gender) csak pontatlanul tudta azonosítani. Leginkább akkor találta el, ha az eredmény megegyezett a szülők által adott pontszámnak megfelelővel, a gyerekeknek feltett kérdésekből számított mutatóval azonban ritkán alakult ki egyezés az értékelés során.

A kísérlet eredményeit Dhamala szerint felhasználhatók az olyan állapotok kutatásában, mint az ADHD, ami eltérő gyakorisággal fordul elő a fiúk és a lányok körében, valamint a tünetek egy része is eltérő lehet.