Feltárták a félelmet szabályozó agyi mechanizmust tajvani kutatók
A félelemnek fontos szerepe van az emberi működésben: önmagukat erősítő kémiai változások sorozatát indítja el a szervezetünkben, hogy gyorsan fel tudjunk készülni egy fenyegetésre adott válaszreakcióra. Ha ez a mechanizmus félresiklik, az olyan zavart okozhat a biokémiai egyensúlyban, ami például szorongás vagy poszttraumás stressz formájában jelentkezhet.
De mivel az emberek többségét nem érintik ilyen zavarok, a testünknek nyilvánvalóan lennie kell valamilyen mechanizmusa arra is, hogy megfékezze ezt a félelemérzetet. Tajvani kutatók most egerek agyában bukkantak rá az egyik ilyen fékre.
A hszincsui Jang Ming Csiao Tung Egyetem orvosbiológus kutatói az egerek amigdalájában (az emlősök agyának azon része, ahol az érzelmi reakciók feldolgozása zajlik) találtak rá erre a mechanizmusra. Az egereket arra kondicionálták, hogy egy adott hangot áramütéssel társítsanak, majd amikor ezt a hangot lejátszották nekik, az amigdalájukban lévő sejtek egy csoportja különös aktivitást mutatott. Azonban ha ezeket az idegsejteket gátolták, az egerek hosszabb időre lefagytak, amikor áramütésre számítottak.
Ez arra utal, hogy az utóbbi csoport egerei több félelmet éltek át, mint azok a társaik, amelyeknél nem fojtották el a félelmet fékező neuronokat. „Ezek a sejtek fékként működnek, megakadályozva a félelemre adott túlzott reakciókat” – mondta Lien Cseng-csang, az egyetem neurofiziológusa.
A kutatók szerint az újonnan azonosított félelemfék-áramkör a gamma-aminovajsav (GABA) nevű neurotranszmitterek segítségével működik, miközben a memóriával kapcsolatos idegpályák többségén a glutamát vesz részt hasonló folyamatokban. Az eredmények alapján az amigdala közép-laterális részében található sejtáramkör szabályozza a félelemre adott válaszok intenzitását azáltal, hogy ellensúlyozza a glutamát által vezérelt áramköröket, amelyek felgyorsítják a félelmet.
A kutatás új betekintést nyújt a félelemszabályozás mechanizmusaiba, de természetesen további kutatások szükségesek ahhoz, hogy megállapítsák, hasonlóan működik-e ez a folyamat az emberi agyban. Ha azonban megtalálnák ennek nyomait emberekben, az utat nyitna olyan állapotok újfajta terápiás megközelítései felé, mint a PTSD vagy a szorongásos zavarok.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: