Ha fáj a gyerek hasa iskola előtt, nem biztos, hogy szimulál: lehet, hogy szorong

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A hazai statisztikák és szakmai tapasztalatok szerint az iskoláskorú gyerekek közel 5 százaléka küzd iskolával kapcsolatos klinika szintű szorongással, aminek kezeléséhez szakember szükséges. 

A jelenség pszichológiai hátterében életkoronként változó érzelmi mechanizmusok állnak, mondta a Qubit kérdésére Bognár Emese, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának klinikai szakpszichológusa.

Mi különbözteti meg az iskolába menetel előtti hisztit az iskolafóbiától?

Az, hogy valaki izgul az iskola miatt, gyakori jelenség. Azt tekintjük kórosnak, hogyha ez a szorongás problémát kezd jelenteni. A gyereknek megváltozik a viselkedése, sírósabbá, visszahúzódóbbá válik, egyre nehezebben indul el reggel, húzza az időt a készülődéskor, kisebb gyerekeknél akár dühroham is előfordulhat, testi tünetek is megjelenhetnek, fáj a fejük, a hasuk. Ilyenkor érdemes feltérképezni a kiváltó okokat. 

Nagyon összetett szorongástípusról van szó, amelynek korosztályonként eltérő jelenség vagy jelenségek lehetnek a hátterében. Kisiskolás korban nagyon gyakran a szeparációs szorongás az alapvető ok.

Bognár EmeseFotó: Semmelweis Egyetem

A szülőtől, édesanyától, édesapától történő elválás miatti aggodalom korlátozza a gyerekeket abban, hogy bemenjenek egy új intézménybe, ilyenkor valójában nem is az iskolától félnek. 10 éves kor után viszont ennek a szorongásnak az oka leggyakrabban a szociális szorongás, a kortársak megítélésétől, a kudarcoktól való félelem. Viszont az is előfordulhat, hogy konkrét, valós oka van a szorongásnak, a kortárs bántalmazás, a bullying, megaláztatások.

Mi lehet a segítség?

Gyakran óhatatlanul összekeverednek a szülő és a gyerek érzései, iskolával, teljesítménnyel kapcsolatos aggodalmai, Fontos megismerni a gyermek szempontjából a számára nehezebb helyzeteket; próbáljunk meg egy nyugodtabb helyzetben beszélgetni a gyerekkel, megkérdezni, hogy bántják-e, piszkálják-e az iskolában. Ha otthon nehezebb a helyzet, akár költözés, akár családi konfliktusok miatt, akkor az érzelmi problémák kezelése sokszor külső segítséget igényel.
Amennyiben a szülő észleli a szorongást, rendkívül fontos az iskolával is együttműködni. Jelezni a problémát a tanároknak, és kideríteni, hogy ők is tapasztalják-e a megváltozott viselkedést, illetve történt-e, történik-e bármi az iskolában, ami kiválthatja a szorongást. A pedagógussal együttműködve sikerülhet megoldást találni. Bántalmazás esetén nagyon fontos az iskolapszichológus bevonása. Ha nincs változás, ha tényleg valós ok és nem érzelmi probléma van a háttérben, akkor az iskolaváltás segíthet. De a legtöbbször nem ez váltja ki az iskolafóbiát, hanem valamilyen más jellegű érzelmi probléma, ilyen esetben érdemes pszichológus segítségét kérni.

Mit tesz ilyenkor a pszichológus?

A különféle szorongásos zavarok közös eleme az elkerülő viselkedés. Aki szorong valamitől, igyekszik azt kerülni. Rövid távon ugyanis ezzel csökken a szorongás. Ha egy gyerek fél a matekdolgozattól, és eléri, hogy otthon maradhat, mert betegnek érzi magát, akkor megnyugszik, és jobban lesz. Ez azonban megerősíti az elkerülő viselkedést. Ilyenkor válik fontossá a pszichoedukáció. A pszichológus a szülők és a gyerekek saját nyelvén elmagyarázza a szorongásos tünetek kialakulásának hátterét. Fontos bevonni a szülőket a gyermekek terápiájába, hogy eszközöket kapjanak ahhoz, hogyan segíthetik a gyermeküket szorongásaikkal való megküzdésben. Ezzel párhuzamosan a szomatikus tünetek kontrolljára is szükség van. Ezért különféle relaxációs technikákat is tanít a pszichológus. 

A terápia első felében összeszedjük a szorongást kiváltó helyzeteket, majd hierarchizáljuk, hogy melyik mekkora szorongást vált ki a gyerekben. Ezután fokozatosan bele is engedjük őket ezekbe a szituációkba. Hogy ezt megtehessük, különféle megküzdési stratégiákat is megtanítunk nekik a 10-20 alkalomból álló terápiás folyamat során. De mindenekelőtt az affektív edukáció során megtanítjuk, hogy miként ismerhetik fel a szorongás érzését, hogyan tudják elkülöníteni a szorongást más érzésektől, például a dühtől, szomorúságtól.

Iskolabejárat GyálonFotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

10 éves kor fölött kognitív stratégiákat is tanítunk, mert bizonyos gondolatok erősíthetik a szorongást. Ezekre a gondolatokra jellemző, hogy az ember veszélyesebbnek észleli az adott helyzetet, mint amilyen valójában, vagy olyan gondolatok, amelyek azt sulykolják, hogy alkalmatlan egy helyzet megoldására. Mondjuk egy matekdolgozot előtt a „biztos, hogy nem sikerül”, „biztos meg fogok bukni” típusú szorongást erősítő gondolatok. Ha valaki ezt gondolja magáról, a helyzetről, szorongást fog megélni, és nagy valószínűséggel nem fog tudni a képességeinek, tudásának megfelelően teljesíteni. A gondolatok hatnak az érzéseikre, amik aztán befolyásolják a viselkedést. A pszichológus feladata, hogy felvázolja ezeket az összefüggéseket.

A terápia második felében megpróbáljuk elérni, hogy a gyerek belemenjen a szorongást kiváltó helyzetekbe. Ha például egy felnőtt megszólítása jelent problémát, akkor először a terápiás térben, aztán védett szituációban gyakoroljuk a megoldást, mondjuk a portástól kell elkérnie egy kulcsot. Biztonságos, kiszámítható helyzetekről van szó, vagyis előre megbeszéljük, hogy jön majd egy kisgyerek, és a portárs neki adja oda a kulcsot. Fokozatosan építjük fel a szituációkat: először úgy kell megoldania a helyzetet, hogy ott vagyunk vele, és csak aztán cselekszik önállóan. A szülőt, szülőket ilyenkor is be szoktuk vonni. 

Kulcsfontosságú ugyanis a jutalmazás, nem tárgyi, hanem verbális értelemben, dícsérettel történő megerősítéssel.

Kutatások szerint a szorongó gyerekek szülei hajlamosabbak hamarabb kivenni a gyerekeiket azokból a helyzetekből, amikben szerintük szoronganak, kevésbé tartják valószínűnek, hogy a gyerekük helyt tud állni egy ilyen szituációban, emellett veszélyesebbnek ítélnek meg bizonyos helyzeteket, mint a nem szorongó gyerekek szülei. A gyerekterápiákban azért is fontos bevonni a szülőket, hogy a tanult technikákkal támogatni tudják a gyermeküket a megküzdésben..

Szükség esetén, például ha a gyermek hosszabb ideig nem tudott bemenni az iskolába, a pedagógusokkal, iskolapszichológussal is felvesszük a kapcsolatot, hogy az iskolába történő reintegráció is fokozatos lehessen. Az a szerencsés, ha együtt tud működni a pszichológus, a szülő és a pedagógus. Ez az ideális forgatókönyv.

De a valóság igen gyakran távol áll az ideálistól. Mi történik, ha nem teljes körű a kooperáció?

Egy gyerek már attól sokkal kompetensebbnek érzi magát, ha elsajátít megküzdési stratégiákat és relaxációs technikákat, amelyek segítségével a szorongással együtt járó testi tüneteit is is hatékonyabban tudja szabályozni. Így magabiztosabban megy bele a korábban szorongást keltő helyzetekbe. Feltéve, hogy a külvilág nem bántalmazó. Azon ugyanis nem segít a relaxáció, ha bántják az iskolában. A terápia célja ugyanis nem az, és nem is lehet az, hogy ő ezt elviselje. Olyan szituációban nem szabad benne hagyni a gyereket, amelyben bántják, megalázzák! Akkor védelmet kell nyújtani, 

és ha az iskolával való együttműködés nem hoz megoldást, új közösséget kell keresni.

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: