Még márciusban adtunk hírt arról, hogy a földtudományokkal foglalkozó, közel két tucat szakemberből álló nemzetközi Negyedidőszaki Sztratigráfiai Albizottság nagy többséggel leszavazta, hogy a holocént egy új földtörténeti kor váltsa le miután tavaly az Antropocén Munkacsoport (AWG) több mint egy évtizednyi munka után a kanadai Crawford-tó üledékrétegét javasolta az antropocén 20. századi kezdetének egyértelmű rögzítésére.

A PNAS folyóiratban a napokban megjelent tanulmány szerzői szerint az azóta elemzett geológiai adatok mégis azt mutatják, hogy az elmúlt három évszázad emberi tevékenysége, vagyis az ipari civilizáció alapvetően alakította át a bolygó élő és élettelen rendszereit, a légkör szén-dioxid- és metántartalmának növelésével megváltoztatva a klimatikus viszonyokat.

Az IFL Science ismertetője szerint a japán-ausztrál kutatócsoport az elmúlt 7700 év antropogén hatásait vizsgálta a világ 137 pontján. Azt találták, hogy az ipari forradalom az 1855 és 1890 közötti időszakban jelentősen növelte a környezeti ólomkoncentrációt, 1909 és 1944 között pedig extrém módon nőtt a szénterhelés, hogy aztán az 1948 és 1953 közötti időszakban a plutónium és a szén 14-es izotópjának szintemelkedésével megfejelve mindezt a szerves szennyező vegyületek és a mikroműanyagok megjelenése tetézze. A kutatók szerint az utóbbi fázis egyértelműen jelzi a földtörténeti korszakváltást.

A különféle geológiai rétegekben 1952-től jelentős léptékben és kiterjedtségben kimutatható antropogén ujjlenyomatok egyszerre jelentek meg Európában, Észak-Amerikában, Kelet-Ázsiában, Óceániában, az Antarktiszon, az Északi-sarkvidéken is, mindez arra utal, hogy a környezetre gyakorolt emberi hatás globális szinten terjedt el ettől kezdve – állítják a kutatók.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: