Munkaerőhiány, sebességnövelés, pontosság és hatékonyságfokozás – a termelővállalatok nap mint nap azért küzdenek, hogy leszorítsák a ciklusidőt, miközben a minőséget maximalizálják. Ebben a versenyben pedig úgy kell érvényesülniük, hogy nincs elég szakember, égető az alapanyaghiány és tanulni sincs sok idő.
Csúcssebességre pörgött fel a tudományos-technikai fejlődés; a mennyiségi változás minőségi változásba csapott át. A negyedik ipari forradalom több millió munkahelyet teremt, de ehhez muszáj lesz versenyképessé tenni a megszerzett tudásunkat. Milyen lesz a munka jövője, és hogyan tarthatunk lépést a fejlődéssel?
Széchenyi István kedvenc vegyésze, a német Friedrich Accum 1820-ban megjelent könyvében kíméletlenül dokumentálta, hogyan uralták el a profit érdekében felhasznált kémiai adalékanyagok az éppen kialakulófélben lévő élelmiszeripart, és hogyan vált gyakorlattá a fogyasztók átverése.
Az automatizáció leginkább a Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megyei munkavállalókat érintheti Magyarországon. Aki megfelelő tudással lép a munkaerőpiacra, annak nem kell aggódnia – de éppen itt mutatkoznak meg a magyar oktatási rendszer fájó hiányosságai.
A város ma már azért nem mindenkié, mert az utcák kitisztítása, a nyüzsgő sokadalmak leszabályozása kiszorította az urbánus terekből a nyilvánosságot, az önrendelkező és érdekérvényesítő szabadságot, a demokrácia alapfeltételéül szolgáló párbeszédet. Legalábbis ezt állítja Eberhard Straub német történész magyarul most megjelent civilizációtörténeti kötetében.
A luddita mozgalom alapvető célja a bérekkel kapcsolatos engedmények kikényszerítése volt, amiben a géprombolás inkább eszközszerepet töltött be. A ludditák sehol nem fogalmaztak meg távolabbra mutató politikai célokat. Kik lehetnek a géprombolók mai követői?