Egy kanadai tó jelölheti azt a pillanatot, amikor az emberiség bolygóformáló erővé vált
Antropocén alatt azt a kort értik, amelynek során az emberi tevékenység jelentős hatást gyakorolt a Föld ökoszisztémájára. És bár maga a kifejezés több mint fél évszázada használatban van, hivatalosan mindmáig nem fogadták el mint földtörténeti kort – a ma érvényes, az iskolában tanított tudományos álláspont szerint a holocénban élünk, ami a 66 millió éve kezdődött földörténeti újidő utolsó, máig tartó kora.
Mindez most megváltozhat: a 2009-ben felállított nemzetközi interdiszciplináris szervezet, az Antropocén Munkacsoport (AWG) július közepén a Kanadában található Crawford-tó üledéksorát javasolta a holocént a 20. század közepétől felváltó geológiai kor kezdetének rögzítésére. A következő hónapokban a földtörténeti időskálát koordináló nemzetközi szervezetek elé kerülő kezdeményezést várhatóan heves viták övezik majd, és korántsem garantált, hogy végül jóváhagyják.
A kutatók indítványukat az emberi civilizáció történetének legforróbb nyarán nyújtották be, amikor a szárazföldek és az óceánok hőmérséklete 120 ezer éves rekordokat döntöget; az antarktiszi tengeri jég területe a legkisebb, amit valaha mértek, és lehetségesnek tűnik, hogy az Atlanti-óceán kritikus áramlási rendszere évtizedeken belül összeomlik. Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató szerint az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés mellett a forrósághoz hozzájárul a folyamatban lévő El Niño éghajlati jelenség, a tengerjáró hajók kén-dioxid-kibocsátásának visszafogása, valamint a Hunga-Tonga-Hunga-Ha’apai tenger alatti vulkán által tavaly a sztratoszférába lövellt vízpára is. Hausfather azt állítja, hogy a klímamodellek előre jelezték az idei hőséget, egyedül az Észak-Atlanti-óceán tengerfelszíni hőmérséklete tűnik kiugrónak, aminek okait még vizsgálják.
Globális emberi hatás
„Bár az ember korábban is hatást gyakorolt a környezetére, ez a hatás mára valóban globális mértékűvé vált és elérte a fő bolygóformáló geológiai tényezők szintjét, mint például az anyagáramlás vagy az éghajlat, és olyan állapothoz vezetett, amelyben a bolygó alapvetően más peremfeltételek között működik, mint a holocén idején” – válaszolta a Qubit kérdésére Újvári Gábor, a CSFK Földtani és Geokémiai Intézet tudományos főmunkatársa, amikor arról kérdeztük, hogy milyen érvek szólnak az antropocén geológiai korként történő bevezetése mellett.
Az utolsó eljegesedés végével kezdődő holocén éghajlati szempontból viszonylag stabil időszak, ami lehetőséget teremtett az emberi civilizáció kialakulására, magyarázta a kutató. Az antropocén kor elfogadását támogatók szerint pedig ha a geológiai üledékekben és archívumokban már észlelhetők az emberiség bolygóformáló tényezővé válásának a jelei, akkor itt az ideje annak, hogy ez a geológiai időskálán is megjelenjen.
A 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalással kezdődő földtörténeti újidőt három időszakra osztják a szakemberek, a kréta időszak után 43 millió évig tartó paleogénre, a 23 millió évvel ezelőtt kezdődő neogénre, és a 2,6 millió éve tartó jégkorszakot lefedő negyedidőszakra, amin belül glaciális és interglaciális periódusok váltakoznak. A negyedidőszak ma két geológiai kort ölel fel: a pleisztocént és az utolsó eljegesedés után, 11700 évvel ezelőtt kezdődő holocént – ehhez adódna még hozzá a javaslat szerint az antropocén.
„Az Antropocén Munkacsoport összesen 12 globális sztratotípus-szelvényt (Global Stratotype Section and Point, GSSP) választott ki, köztük jégmagfúrásokat, tengeri- és tavi üledékszelvényeket, amelyek jól reprezentálhatják az emberi tevékenység globális hatását és geológiai tényezőként való megjelenését a huszadik század során – írta kérdésünkre a kutató – és a munkacsoport végül „2023 júliusában a kanadai Crawford-tó üledéksorát javasolta, mint legjobb GSSP-t az antropocén definiálásához”. Annak, hogy egy szelvény GSSP-ként elfogadásra kerüljön, komoly feltételei vannak, és ezeknek a Crawford-tó üledéksorának is meg kell felelnie.
A kutató szerint a tó kiválasztása részben arra vezethető vissza, hogy üledéke éves rétegződést mutat, ami miatt közvetlenül meg lehet határozni az egyes rétegek korát. Ilyenek például az „1930-as évek intenzív poros eseményei, amelyek komoly károkat okoztak az amerikai és kanadai prérin, és jól látszanak az üledékben.” Egy másik fontos szempont, hogy „az antropocén kezdeteként javasolt 1950-es év kijelölése az üledékben meglehetősen biztos alapokon nyugszik, ugyanis több olyan »proxy« is rendelkezésre áll a rétegsorból, amelyek egyértelműen a globális léptékű emberi tevékenységhez kapcsolhatók.” Ilyen a nukleáris fegyverekhez köthető úgynevezett bombacsúcs, ami jól látható a plutónium izotópok (239Pu és 240Pu) és a radiokarbon (14C) aktivitásában, vagy a magas hőmérsékletű ipari szén- és olajégetés termékének tekinthető gömbszerű szénalapú részecskék (spheroidal carbonaceous particles, SCP) 1954-es csúcsértéke.
Az Antropocén Munkacsoport még idén szavazni fog a teljes javaslatról, majd azt benyújták a Negyedidőszaki Sztratigráfiai Albizottságnak (Subcommission on Quaternary Stratigraphy, SQS), ahol 60 százalékos többségű támogatást kell szereznie, hogy tovább mehessen. Ha ez megtörténik, a Nemzetközi Sztratigráfiai Bizottság (International Commission on Stratigraphy, ICS) elé kerül, ahol szintén a kutatók 60 százalékának jóvá kell hagynia, hogy a Nemzetközi Földtudományi Unió (International Union of Geological Sciences, IUGS) megfontolja, és potenciálisan ratifikálja. A Science-nek Hernán Bobadilla geológus és tudományfilozófus az elfogadási folyamatot erősen politikával átitatottnak nevezte, míg Martin Head geológus, az SQS alelnöke szerint „az antropocént mindenki a saját céljaira akarja felhasználni”.
Újvári szerint sokan úgy vélik, hogy kézenfekvőbb az antropocént a holocén egy újabb korszakaként ratifikálni, mert az csak egy esemény vagy eseménysorozat a holocén során, ami csak minimális szinten jelent meg eddig a geológiai rekordokban. Ebben az esetben a 4200 évvel ezelőtt kezdődő, jelenlegi meghálajai korszakot 1950-től váltaná fel a crawfordi. Emellett vannak olyan vélekedések is, hogy az antropocént csak egy informális eseményként kellene elfogadni, ami az emberi tevékenység környezeti hatásaira utal a holocén során.
Arról, hogy az 1950-es évhez kell-e kötni az antropocén kezdetét, Újvári szerint valóban jelentős viták voltak. „Sokak szerint az emberiség már jóval korábban is jelentős hatást gyakorolt a bolygóra, például az ipari forradalom óta vagy még korábban”, amire példaként a korai bronzkortól egyre intenzívebbé váló rizstermesztéshez kapcsolódó metánkibocsátást vagy a megafauna utolsó eljegesedési periódus végi és utáni kihalását hozta. De a fő érv amellett, hogy az antropocén 1950-ben kezdődjön, mégis „az emberi tevékenység bizonyítható globális hatása és ennek kiterjedt megjelenése a geológiai archívumokban, például jégmintákban, tengeri és tavi üledékekben.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
