Biogázüzemek, műanyag-, elektronikai hulladék feldolgozók – csak néhány olyan üzem, ahol a lakosság és a vállalatok által termelt hulladék alapanyaggá válhat. Ahhoz viszont, hogy ezek a rendszerek tényleg hatékonyan működjenek, nem elég a feldolgozórendszerek kiépítése, már a háztartásokban el kell kezdeni úgy gondolkodni, hogy végül jól szelektált anyagáramok keletkezzenek. Ehhez széles körű edukációra, kiterjedt tájékoztatásra és persze elhatározásra van szükség.

Még úgy is, hogy a hulladék-kérdés ritkán beszédtéma, keveseket érdekel igazán, hogy mi a szemét sorsa, és csak az igazán elszántak gyűjtik például az üvegeket is szelektíven. Most pedig, mire közel 10 év alatt nagyjából megszokta a magyar lakosság a színes kukák használatát, jött a DRS (Deposit Return System), azaz kötelező visszaváltási rendszer, hamarosan pedig a háztartási zöldhulladékokat is külön kukába kell dobni.

Hogy ne teljes kudarc legyen a hasznosítási törekvés, alapvető szemléletváltásra van szükség, ebben élen járnak a cégek, amik azon dolgoznak, hogy a hulladék ne szemétként végezze, hanem alapanyaggá váljon. Ilyen az ALTEO is, ami biogázüzemekkel, fémfeldolgozóval és hulladékválogatóval is rendelkezik. Mellette pedig olyan energetikai nagyvállalat, ami nemcsak zöldenergiát termel, hanem egyedülálló hatékonysággal szabályozza is azt.

Nem szexi a hulladékkezelés, de elengedhetetlen

Bájos, hogy a kisgyerekek jelentős része hosszabb-rövidebb ideig kacérkodik azzal, hogy egyszer majd ő is „kukásként” dolgozzon, felnőttként viszont kevesek számára vonzó a hulladékkezelés, mint szak- és munkaterület. Igaz ugyan, hogy a válogatás egy jó részét a hazai üzemekben is automatizálták már, ahogy arra Simon Anita, az ALTEO körforgásos gazdaságért felelős vezérigazgató-helyettese is utalt a Qubit podcastban, mégis nehéz elég és megfelelő munkaerőt találni a területen.

Pedig a hulladékgazdálkodás egyre fontosabb lesz, ahogy a „szemét” egyre nagyobb részét hasznosítja a lakosság. A magyarországi koncessziós rendszer lényege is az, hogy szakterületenként gyűjtik és kezelik a hulladékot, így a már megszokott papír- és műanyag hulladék gyűjtés mellett az üveg, a különböző fémek és az elektronikai eszközök gyűjtése is egy átláthatóbb rendszer részeként valósul meg.

Az ALTEO Nyrt. több különböző ágazatával is bekapcsolódik ebbe a rendszerbe. Alvállalatán, a FE-Groupon keresztül a hazai elektronikai hulladékok mintegy 10 százalékát, kb. 12 ezer tonnát dolgoz fel évente. Ezt a mennyiséget az üzem akár 20 hulladékfrakcióra is szétválogatja, ami lehetővé teszi, hogy tiszta és jól hasznosítható anyagáramok képződjenek. Ennek azonban talán a legfontosabb előfeltétele, hogy szelektált hulladék érkezzen az üzemhez, ahol a válogatást már a feldolgozási szempontok határozzák meg, és nem az, hogy egyáltalán újrahasznosítható-e valamilyen formában az, ami beérkezett.

A területen dolgozó szakemberek feladata még, hogy megtalálják ezeknek a frakcióknak a legjobb helyét, kiválasszák, hogy hol és milyen módon hasznosíthatók a leghatékonyabban a kinyert anyagok. Ez ma részben Magyarországon, részben választott külföldi partnereknél valósul meg, de a cél az, hogy a hulladék minél kevesebbet utazzon és minél könnyebben új életet nyerjen.

Nincs B-opció, úgyhogy marad a példamutatás

Ahhoz, hogy a hulladékkezelés, a szelektív válogatás és a tudatosabb felhasználás működjön elengedhetetlen a lakosság és a vállalatok edukációja. Mivel a következő néhány évben komoly előrelépést kell tennie a legtöbb európai országnak, így Magyarországnak is, a hulladékkezelésben gyakorlatilag nincs vesztegetni való idő. 2030-ig ugyanis az Európai Uniós szabályozás értelmében 60 százalékban újra kell hasznosítani a begyűjtött hulladékot, 2025-re pedig 55 százalékos rátát vállalt Magyarország.

Ez azonban egyelőre valahol 30 százalék körül mozog az Euronews által közölt adatok szerint, ami azt jelenti, hogy a lakosságnak és persze a vállalatoknak is bele kell húznia. A koncessziós rendszer bevezetésének célja is az volt, hogy hatékonyabbá váljon ez a folyamat, minél több hulladék maradjon a körforgásban és váljon újra alapanyaggá. Ez gyakorlatilag bármelyik anyagáramra érvényes: a fém, a műanyag, a papír, a fa, vagy akár az elektronikai alkatrészek is új életet nyerhetnek a rendszerben. Ráadásul ezek mindegyikére megfogalmazott már az Európai Bizottság egy-egy célszámot. A csomagolóanyagok, a papír, a fémek vagy az üveg 2030-ra 70 százaléknál nagyobb arányban kellene, hogy hasznosuljon ezek szerint.

De nemcsak a szabályozás miatt kell az újrahasznosításban gondolkodni. Földből csak egy van, és annak is végesek az erőforrásai: a jó részét már felhasználtuk. Minden évben egyre hamarabb érkezik meg a túlfogyasztás napja, idén május 25-én volt, ami kifejezi, hogy mikor értünk a végére az abban az évben felhasználható természeti javaknak. A helyzetet tovább rontja a globális felmelegedés és az amiatt kialakuló természeti katasztrófák is rányomják a bélyegét a bolygó élhetőségére.

Ezért hangsúlyozta a podcastban Simon Anita, ahogy sok más szakértő is, hogy az edukációra kell hangsúlyt fektetni. Az iskolai nevelés mellett a széles körű tájékoztatásnak is óriási szerepe van, például most, amikor az italcsomagok visszaváltására szolgáló DRS-rendszer a mindennapok részévé vált. Ugyanígy lehet edukálni a lakosságot a hulladékok további szelektálására, hogy ne csak azért kezdjék el külön gyűjteni a konyhai hulladékokat, mert az ma már pár településen és fővárosi kerületben kötelező, hanem azért, mert környezetileg és energetikailag is kedvező.

Arról már korábban írtunk itt a Qubiten is, hogy a hulladékból biogázt és áramot lehet előállítani, ezekben az üzemekben pedig pont az olyan szerves hulladékok jelentik az alapanyagot, amik a konyhában keletkeznek. De komposztálni is lehet a növényi részeket, amivel javítható a talaj – akár otthon a kertben, akár közösségi kertekben is. A legelőnyösebb pedig minden esetben az, ha helyileg vagy a keletkezés helyszínéhez a lehető legközelebb dolgozzák fel a hulladékot. Igaz ez a komposztálásra ugyanúgy, mint bármelyik másik anyagáram feldolgozására.

Hiába nem látszik, az online jelenlétünknek is óriási az ökológiai lábnyoma

Ezek azonban csak azok a hulladékok, amiket látunk. Az e-mail postaládánk szemeteséről, a spam mappáról vagy az olvasatlanul álló hírlevelekről alig esik szó, pedig a szerverparkok, ahol ezeket tároljuk, ugyancsak rengeteg energiát fogyasztanak, amit meg kell termelni – tehát nagy árat fizetünk azért a kényelemért, amit az nyújt, hogy nem papíron levelezünk.

Ideális esetben az ilyen létesítmények zöldenergiát használnak, és itt újra képbe kerül a hulladék: a konyhai maradékok és szerves anyagok ugyanis biogázüzemekben válhatnak energiahordozókká, de napelemekkel és szélerőművekkel is előállítható az az energia, amire szükség van az online tér üzemeltetésére.

A szemléletváltás pedig ide is begyűrűzhet, mert ugyanúgy, ahogy az italospalackokat is tudatosan újrahasznosítjuk, a levelezésünket is rendben tarthatjuk, amivel értékes erőforrásokat takaríthatunk meg a Földnek.

Az újrahasználat ugyanúgy a körforgásos gazdálkodás része, mint az újrahasznosítás

Bár az újrahasznosítás mára viszonylag jól beépült a köztudatba – annak ellenére, hogy az alkalmazása még hagy kivetni valót maga után –, valójában az igazi cél, legalább részben az újrahasználat lenne. A legegyszerűbb példát erre az italcsomagolások jelentik, a többutas (vagyis újrahasználható) palackok és üvegek alapos mosás után, újratöltve ismét a polcokra kerülhetnek.

Az újrahasználat viszont egy új gyártói logikát követel, amiben a termékcsomagolás kialakítása eleve lehetővé teszi, hogy többször használják. Ez az anyagválasztást, a gyártást, és persze az újrahasználathoz szükséges tisztítórendszert is magába foglalja, ezek nélkül lehetetlen lenne többször is használható palackokban gondolkodni.

Korábban a Humusz Szövetség szakértőivel beszélgettünk arról, hogy tényleg az üveg jelenti-e a megoldást a műanyagkáoszra, és bár sok szempontból az üveg kiváló alapanyag, a szállítása szó szerint nehezebb, mint a műanyagé. A szemléletváltás viszont megköveteli azt, hogy az eldobható csomagolások helyett egyre inkább a többször használatos megoldásokat válasszuk. Ráadásul az újrahasznosíthatóság egyfajta alibit jelenthet a túlfogyasztásra is, pedig a tudatosság pont azzal kezdődne, hogy a fogyasztók felteszik maguknak azt a kérdést, hogy az adott termékre tényleg szükségük van-e.

Ma kábel, holnap betonelem

Minden eszköz, ami körbevesz minket, egy nap hulladék lesz. Nem mindegy viszont, hogy hogyan és mikor, ahogy az sem, hogy hogyan gyűjtik, kezelik és hasznosítják újra. Cél lehet, hogy anyagában újrahasznosítható termékek és csomagolások szülessenek, de gondolkodhatunk az újrahasználatban is. A tervezési logikát viszont meg kell határoznia annak a szemléletnek, ami ezeket lehetővé teszi, így szétválaszthatónak és a minél nagyobb arányban hasznosíthatónak kell lenni a berendezések alkotóelemeinek.

Egyszerű, hétköznapi tárgyak a kábelek és elektromos vezetékek, és ezek kiváló példák arra is, hogy miképpen kaphat új életet egy többféle anyagból álló tárgy. A vezetékek műanyag burkolata granulátumként keverhető építőanyagokba, a réz- illetve alumínium granulátum pedig anyagában hasznosítható újra, amit többek között az elektronikai iparban is felhasználhatnak.

Nem minden újrahasznosítási feladatra van Magyarországon megoldás vagy elegendő kapacitás, ezért a körforgásos gazdaságban részt vevő szervezetek célja, hogy megtalálják azokat a partnereket, akik akár a környező országokban gondoskodnak azokról a hulladékokról, amikkel a hazai rendszer még vagy már nem tud mit kezdeni. Ennek köszönhető, hogy a régi CRT-monitorok sem a szeméttelepen végzik, legalábbis van ennél jobb megoldás is arra, hogy megváljon tőlük a lakosság.

A hulladékkezelők feladata és célja tehát az, hogy ne csak megkeressék – és megtalálják – a hulladékok helyét és felhasználásának módját, hanem hatékonyan edukálják a lakosságot is arról, hogy miért fontos ez a célkitűzés, és hogyan tehető a hulladékkezelés a mindennapok természetes részévé.

A cikk és a podcast elkészítését az ALTEO Nyrt. támogatta.