Bár a kaliforniai Szilícium-völgy milliárdosai fáradhatatlanul munkálkodnak a halhatatlanság elérésén, vagy legalább az ember várható élettartamának jelentős mértékű növelésén, a tudomány jelenlegi állása szerint egyetlen dolog továbbra is biztos: mind meghalunk. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan és mikor halunk meg, meddig tart az élet, és milyen körülmények között töltjük hátralevő éveinket – ez derült ki a sorrendben 7., szerda este a margitszigeti Kristályban, bő száz fős közönség előtt megrendezett Qubit Live-on, ami az öregedés genetikai, biológiai, etológiai és szociális aspektusait járta körül.

A témaválasztás nem véletlen: a fejlett államok népességének átlagéletkora egyre nő, így természetszerűleg egyre többet foglalkozunk azzal, hogy miként tudjuk lassítani, sőt akár meggátolni a folyamatot. A sejtek öregedéséről egyre többet tudunk ugyan, de a folyamat megfékezésének módja egyelőre nem ismert. És bár a manapság tapasztalható fiatalságkultusszal párhuzamosan az öregség egyre inkább medikalizálódik, magáról az öregedésről kár lenne úgy beszélni, mintha önmagában betegség lenne.

De vajon hol tart most és milyen eredményekkel kecsegtet a genetika, milyen öregedéselméletek versengenek egymással az evolúcióbiológiában, és mikor tudunk leszámolni az olyan fatális betegségekkel, mint a rák?

„Pár éven belül a daganatos betegségek olyan egyszerű kórképekké válhatnak, mint ma a nátha; gyógyításuk kulcsa az öregedési mechanizmusok megértésében keresendő” – mondta Vellai Tibor fejlődésgenetikus, a DNS-metilációnak és az autofágiának, a sejtek önpusztító folyamatának kutatója, aki szerint nemcsak a rákot lehetne gyógyítani az öregedési folyamatok módosításával, hanem az összes időskori betegséget, köztük a neurodegeneratív zavarokat, a cukorbetegséget, az atrófiát vagy a fibrózist is.

Az egyed öregedésével csökken a túlélés képessége

Szathmáry Eörs akadémikus, Széchenyi-díjas evolúcióbiológus véletlenül kezdett el az öregedéskutatással foglalkozni több mint negyven évvel ezelőtt. Azóta korábban sziklaszilárdnak hitt elméletek dőltek meg, és egészen újak születtek – például a Vellai által az est során bemutatott ugráló géneké.

A Nobel-díjas biológus, Peter Medawar sokáig alapvetőnek tekintett magyarázata szerint ha vannak olyan egyedek, amik tovább élnek, mint a többiek, akkor a korosztályukban kevesebben lesznek, így ezt a természetes szelekció egyre kevésbé tudja majd kezelni. Ennek következtében hiába élnek meg idősebb kort, a halál ugyanúgy bekövetkezik, a halált okozó mutációk ugyanis az alacsony egyedszám következtében már nem szelektálódnak – magyarázta Szathmáry. Az evolúcióbiológus Thomas Kirkwood „eldobható szóma”-elméletét is megemlítette, és felhívta a figyelmet arra, hogy a szaporodás és az önfenntartás képessége között egyfajta versengés alakul ki az egyedben. Az erőforrások pedig végesek, dönteni kell, hogy közülük az egyed melyikre fordít többet.

Csakhogy a felsorolt elméletek ugyanolyan szisztematikusan cáfolhatók, mint amilyen alaposan felvezethetők; a jóslatok nem általánosíthatók, hiszen számos faj és fajta között is jelentős különbségek mutatkoznak az élettartamot tekintve.

A rokon- és a direkcionális szelekció együttese vezethet el az öregedésig, ami a klasszikus elméletek szerint csupán adaptációs melléktermék, és önmagában nem adaptív folyamat. Mostanra viszont bizonyossá vált, hogy a szexuális szaporodás tekintetében is előnyös folyamatnak számít az öregedés – mondta Szathmáry.

A kutya legnagyobb hátránya, hogy túl rövid ideig él

„Az Alzheimer-kutatások kudarcát sokan a nem megfelelő állatmodellek számlájára írják” – mondta Kubinyi Enikő UNESCO-díjas etológus, a kutyák viselkedésének és kogníciójának nemzetközi hírű kutatója (a Qubiten megjelent írásai itt olvashatók). Az etológus elmondta: ennek oka, hogy laboratóriumokban tényleg nem használhatnak olyan fajokat, amik öregedése és kognitív hanyatlása hasonlítana az emberben lezajló folyamatokra. A társállatként tartott kutya viszont nagyon is jó modell, legfőképp azért, mert genetikai állományának változékonysága és életkörülményei sok tekintetben hasonlítanak az emberére. Valamint mert jóval kevesebb ideig élnek, mint az ember, így rajtuk az öregedés folyamatát is egyszerűbb vizsgálni.

Az etológus nemcsak állatviselkedéssel foglalkozik, hanem az emberi társadalmakra óriási terhet rovó demencia és Alzheimer-kór kutyáknál való megjelenését is kutatja. Ehhez egy több mint 170 kutyaagyat tartalmazó Agy- és Szövetbankot is létrehoztak, és az eddigi kutatási eredmények alátámasztják, hogy ugyanazok a folyamatok lehetnek felelősek a kognitív funkciók romlásááért a kutyákban, mint az emberekben.

A béta-amiloid peptid emelkedett szintje és a plakkok, vagyis lerakódások száma az állatoknál is arányos a funkcióvesztéssel, és ebben nemcsak az agy, hanem még a bélrendszer is szerepet játszik, amire székletminták elemzésével szereztek bizonyítékot a kutyák memóriavizsgálata után.

Kubinyi ugyanakkor kiemelte az öregedés pozitív hatását is. Kutyáknál kísérletekkel igazolták, hogy az idős állatok boldogabbnak tűnnek, kevésbé figyelnek a negatív hangokra (például az emberi sírásra), és reakciójuk sem olyan intenzív, mint a fiatalabb egyedeké. A pozitív ingerekre viszont ugyanúgy felkapták a fejüket a kísérletekben szereplő idős kutyák, mint a fiatalok. Az etológus a jelenséget azzal magyarázta, hogy az idősebb állatok kevésbé ragadnak bele a negatív gondolatspirálokba, jobban bírják a stresszt.

A látható öregedés és ami mögötte van

Szász Lilla dokumentarista fotóművész Aranykor című sorozatának néhány darabjával mutatta meg, hogyan élik meg életük utolsó szakaszát a budapesti szeretetotthonokban élő nyugdíjasok. Képein megjelenik az elmúlás, a test, az arc torzulása, az öregedés látható és kevésbé észrevehető jelei. Riportját 2004-ben publikálta a témáról, de később dolgozott lánynevelő intézetben és a hajléktalanokat ellátó szervezetek munkáját is kísérte.

Az öregedés mögött húzódó genetikai folyamatokról Vellai beszélt, aki előadásában összefoglalta azokat a legfrissebb kutatási eredményeket, amik már nemcsak a sejtek pusztulását és az öregedéssel való összefüggéseit támasztják alá, hanem arra is magyarázatot szolgáltatnak, hogy miért történik a sejtpusztulás.

A fejlődésgenetikus egy néhány hete megjelentetett tanulmányban tette közzé, hogy az a jelenség, amit ma annak látható és sejten belüli folyamataival együtt öregedésnek nevezünk, valójában az úgynevezett ugráló gének tevékenységének köszönhető. Ezek a leváló és a genomban helyzetet váltó génszakaszok többnyire megzavarják a sejtműködést, így a sejt részeinek vagy egészének pusztulását idézik elő. Ilyen ugráló gének alkotják az emberi genom mintegy 60 százalékát, de a legendásan jó regenerációs képességekkel rendelkező, a rokonfajoknál akár 20-szor tovább élő földikutya génállománya kevesebb mint 20 százalékban tartalmazza őket.

A folyamat természetes velejárója az életnek, csakhogy tempója, időzítése és mennyisége is programozott. Egy sor más, a sejten kívüli hatás indíthatja el az autofágiát, ami a sejtes önemésztést jelenti. Ennek a folyamatnak a szabályozása kulcs lehet az öregedés meggátolásában és egyúttal a tumorok és más időskori betegségek gyógyításában is. A kutató 4-5 éven belül komoly előrelépést vár ezen a téren: szerinte a rák gyógyíthatóvá válik ennyi idő alatt. Az ugráló gének tevékenységét ugyanis RNS-láncolat szabályozza, ennek aktivitását pedig fonálférgeknél már sikerült modulálni. A géncsendesítés módszerével olyan törzseket hoztak létre, amik akár kétszeres időtartamot éltek meg, de a cél, hogy a 20 nap helyett 2 évig is vizsgálhassanak egy-egy egyedet.

A hosszabb élet egyszerre fantasztikus álom és társadalmi katasztrófa

Bár az előadók túlnyomórészt az eddigi öregedéskutatásokról és a sejtpusztulás mechanizmusainak lehetséges fékezéséről szóltak, valójában maga az öregedés nemcsak biológiai, hanem társadalmi probléma is. Ugyanígy a hosszabb élet, a speciális terápiák és gyógymódok sem csak biológiai és orvostudományi szenzációk, hanem társadalmi krízisekhez is vezethetnek.

Kubinyi szerint ha az élettartam meghosszabbodna, az számos társadalmi változással járna. Ehhez az észrevételhez a másik két kutató is csatlakozott, Szathmáry ugyanakkor óvatosságra intett: „indokolatlan optimizmus hatja át a beszélgetést a témáról” – mondta a biológus, aki szerint a következő évtizedekben nem az öregedés, hanem a klímaválság okozta globális éhínség lehet az emberiség legnagyobb problémája.

Vellai leszögezte: tudósként nem arról gondolkodnak, hogy ezeknek a molekuláris folyamatoknak és a kutatási eredményeknek milyen társadalmi hatásai lesznek, hanem egyelőre a labormunkára helyezik a hangsúlyt.

„Nem az élet tartama, hanem a tartalma számít”

Mégis miért olyan fontos a hosszú élet? Egyáltalán, mi az élet célja? Vellai erről azt mondta, hogy „nem az élet tartama, hanem a tartalma számít”, vagyis a kutatások lényege az egészségesen megélt évek számának növelése: nem a beteg időskort szeretnék elnyújtani, hanem azt szeretnék megfejteni, hogyan lehet tovább egészségesen élni az időskori betegségek megjelenése nélkül. Kubinyi úgy fogalmazott, hogy az élet céljáról felesleges megkérdezni egy biológust, hiszen az életnek ebből a szempontból semmilyen célja nincs. Szathmáry pedig hozzátette, hogy ő egyszerűen csak azt szokta válaszolni a kérdésre, hogy „a cél a hedonisztikus integrál maximalizálása”.

A kutatók arra a kérdésre, hogy mivel lehet megnövelni a várható élettartamot, mit lehet tenni annak érdekében, hogy tovább éljünk egészségesen, csupa egyszerű tanáccsal válaszoltak. A nyilvánvaló intelmeken túl, mint a dohányzás vagy a rendszeres alkoholfogyasztás elhagyása, kiemelték, hogy a társas kapcsolatok szerepe felbecsülhetetlen. Példaként említették, hogy a világon ott élnek a legtovább az emberek, ahol a társadalom szövete erős, és ahol az emberek szívesen és sokat beszélgetnek egymással.

A fizikai és mentális egészség megőrzése érdekében tehát azt javasolják, hogy ne hanyagoljuk el a családunkat vagy a barátainkat, mozogjunk eleget és ne borítsuk rá a sótartót a reggeli főtt tojásra – ugyanis hiába rajongunk evolúciós okokból a sós és édes ízekért, az, hogy ma már ez bármikor elérhető, nem jelenti azt, hogy minden pillanatban ki is kell elégítenünk a velük kapcsolatos vágyainkat.

Az év embere, az év dalai, az év színpadi öregedése

Átadtuk továbbá a 2023-as Qubit Év Embere díjat Benczúr László építésznek, aki gondozásmentes házakat tervez. „Bár megteheted, hogy nagyon gazdag embereknek nagyon drága házakat építesz, mellette olyan otthonokat is tervezel, amik szinte gondozásmentesek” – méltatta Vajna Tamás, a Qubit újságírója Benczúr munkáját.

A sztárépítész ezekkel a különleges épületekkel tenné fenntarthatóbbá a lakhatást, és van is már néhány ezekből a Pilisi Parkerdő közvetlen szomszédságában. A projektje rámutat: a kényelmes otthonhoz nem kellenek óriási villák, rengeteg beton vagy egy bányányi kő, helyette a funkció kerül előtérbe, a praktikus és sztenderd alapanyagok, hogy minél egyszerűbb legyen fenntartani a lakásokat.

Az estét Matisz Flóra Lili és Borbényi Dániel improvizációs zenéi, valamint Nagy Zsolt színművész, az öregedés sajátos értelmezését bemutató színpadi játéka tették teljessé.

A Qubit október 18-i rendezvénye az Oriens és a Medipredict támogatásával valósulhatott meg.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás